Harangszó, 1943
1943-09-12 / 37. szám
294 HÁRÁNGŐZÓ 1Ö43 szeptember 12. útszéli koldusnak egyformán Krisztus az első szükséglete. E világban, nem e világból! Ügy van ez, ahogy a mocsári liliom él. A mocsárban él, de felülről kapott hivatással és erővel színekre bontja a sarat és illattá szenteli a fertő bűzét. Ezt is igen meg kell szívlelnünk. Mert a mi keresztyénié-, günk igen sokszor válik távoli, bizonytalan és ködös elméletté, ahelyett, hogy valóságos élet, szüntelen magatartás és mindennapi szolgálat lenne. Ellenségei vagyunk e-világnak? Rajongói vagyunk e-világnak? Semmiképpen. Hálátlanok volnánk, ha Istentől való ajándékait elvetnénk és hitvány árulók, ha kötelességei elől megfutamodnánk. Krisztus Urunk azért imádkozott, hogy e-világban szabaduljunk meg a gonosztól. E-világban élünk, de nem e-világból. Itt vesszük fel kötelességeinket, de azért, hogy mindenből a Királynak legyen dicsőség! Szabó József. Evangélikus ember evangélikus lapot nlvoMf D. Raifay Sándor püspök huszonöt éves püspöki és harmincöt éves budapesti lelkészi jubileuma. Az országosnevű bibliafordító, a magyar egyházi életnek bel- és külföldön egyik legismertebb vezéralakja, D. Raffay Sándor bányakerületi püspök múlt vaD. Raffay Sándor bányakerületi püspök. sárnap töltötte be püspökségének 25. s budapesti lelkészkedésének 35. esztendejét. Az utóbbi évtizedekben alig volt újjáépítő mozgalom, amelyben irányító szerepet ne vállalt volna. Az egyházi diplomáciának még a politikainál is kényesebb területén már 1919-től kezdve minden lehetőt elkövetett a magyar igazság érvényesüléséért. De ezenkívül egyéniségének értékei vonzóvá tették minden megnyilatkozását s valóban rászolgált a minden oldalról megnyilatkozó rokonszenvre és tiszteletre. Raffay Sándor 1866 június 12-én született Cegléden. Édesapja egyszerű iparosmester volt. 1891-ben szülővárosában segédlelkész, 1892-ben Besztercebányán1 gimnáziumi tanár, 1893-tól a pestmegyei Tápiószentmárton lelkésze. 1896-ban a fiatal papot meghívták a pozsonyi teológiai akadémiára s itteni munkálkodása alatt kezdett a Szentírás újtestamentu- mi részének új magyar fordításába, amelyen négy évtizednél hosszabb ideje dolgozik. Számos- egyéb szakmunkát, vallási tankönyvet és konfirmációi kátét is írt. A pozsonyi tanári székből 1908-ban hívták meg a budapesti, Deáktéri templom paróchus-lelkészévé s ezt a tisztséget mindig a pásztor, az igehirdető és a jó magyar legnemesebb értékeivel dí- szesítette. 1918 nyarán választották meg és szeptember hó 5-én iktatták a bányai egyházkerület püspökévé. Az összeomlás után személyesen kezdett tárgyalást, hogy a felsővidéki egyházak elszakadását megakadályozza. A kommün alatt kitűnt bátor magatartásával s ugyanez Hazafelé. Irta: Sághy Jenő. — Hiszen igyekszik az, de a békességhez két ember kell. Kicsiny okért nem válik el Eszter az urától. Meglehet, nem lesz az egész válásügyből semmi. Eszter tudja, mi a kötelessége. Ám, nem csak az; urával szemben van kötelessége, hanem a gyermekeivel szemben is. Ez utóbbi kötelessége meg éppen azt parancsolja, hogy ne hagyja olyan pokolban nevelődni gyermekeit, amilyen poklot Kocsis Ferkó csinált a házából. A harangok megkondultak. A torony zengeni, csengeni kezdett. Abbahagyták a beszélgetést a templom előtt álldogáló férfiak és lassan megindultak befelé. Mire a harangok elhallgattak és a lelkész bevonult, a templom előtt megüresedett az utca. Felzúgott az ének. Nők és férfiak hangja egybeolvadt. István a karzatról, a legények helyéről nézegetett az alant ülőkre. Apját kereste szemeivel. Hamarosan megtalálta. Ott ült elől, a második padban, közvetlenül a presbiterek háta mögött. A leányok felé tekintve, nem sokat látott István; csak a vállukat nézhette hátulról, meg a tarkójukat. Ezt egykettőre megunta. Kinyitott énekeskönyvébe nézett és csatlakozott hangjával a gyülekezet énekéhez: — Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Mi kegyes éltetőnknek Dicséret, dicsőség Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás. . A legény esze elkalandozott, csak szájával dicsérte Istent. Arra gondolt, jó annak, aki elhiszi a Biblia tanítását és meg van győződve arról, hogy I Isten szereti s mindig csak javát akarja. Pedig háti hogyan törődhetnék az Isten mindnyájunkkal, hiszen I annyi ember van a földön, mint a fűszál. Nem is sze-1 rethet bennünket, nincsen rajtunk sok szeretni való. I Magunk tartjuk kezünkben életünket és ugyancsakI iparkodnunk kell, hogy mások félre ne taszítsanakI bennünket, háttérbe ne szoruljunk, az életnek a leg-l alsóbb, legnyomorúságosabb részére ne süllyedjünk.I Harc az élet. Harc másokkal és az ellenséges indu-l latú sorssal. Örökös nyugtalanság ... S mindez azért,! hogy éppen csak éljünk. Magunkfajta embernek, bár-l mennyire igyekszik is az élet napos oldalára jutni,! nem sok örömben van része. Én mindenesetre azon! leszek, hogy jó nagyot húzhassak az örömök pohará-l ból. így legalább lesz valami értelme munkámnak ésl célja gyorsan elröppenő életemnek. Ma estére is üs-l tökön ragadom majd az örömöt... S aztán jön majc® a város a maga ezer örömalkalmával... | így jártatta az eszét István az éneklések és M lelkész oltári szolgálata alatt. Gondolatainak sorát M lelkésznek a szószéken való megjelenése és köszön® tése szakította meg. I — Kegyelem nektek és békesség.,, I
