Harangszó, 1943
1943-09-12 / 37. szám
34. évfolyam. 1943 szeptember 12. 37. szám. Alapította: KA Pl BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: QiMHitHnl Luther-SiövetsÖQ Megjelenik minden visarnap, Ingyen melléklet tanév alatt héthetenként a KIS HARANQS2Ú. Beolvadt lapok: 935-ben Jöjjetek ennozxá*. 938-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. A Harangszó szerkesztő - kiadóhivatala: GYŐR II., Pctőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 50 fillér, télévre 2 P 80 fillér, egy évre 5 P 60 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba *4 évre 1.80 P. Postacsckkszámla 30,526. Isten iránti bizodalmnnk. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. II. Kor. 3, 4. Nehéz dolog teljességgel bízni valakiben. Az emberek sokszor becsapják és félrevezetik egymást. A főnök nem bizik a beosztottban, a beosztott a főnökben. Munkaadó a munkásban és megfordítva. Nemzetek diplomatákat küldenek egymáshoz, mert jobb, ha az adott Ígéretek betartásáról megbízottjaik útján szerezhetnek tudomást. A bizalmatlanság kiépítése és intézményes megszervezése a Sátán munkája. Hogy ezen a téren a Sátán nemcsak kisebb körökben, de a világ legtöbb népét illetően milyen nem lebecsülendő munkát végzett, azt most tanulgatjuk legjobban. Nekünk örök bizodalmunk van az Istenben. Isten a Krisztus által bizonyította, hogy nem akar rászedni és becsapni minket. A kereszt a legnagyobb bizonyíték emellett! Ez a bizodalom tette alkalmassá az ige leíróját arra, hogy önmagát szolgálatra merje ajánlani. Ez a bizodalom megelevenít! Újjászül! Életet ad, mert a bizonyítékhozó maga az élet, maga az örökélet. Mindebből pedig az következik, hogy a bizalmatlanság sűrű légköre és sorvasztó ködje csak akkor oszlik szét itt a földön emberek, társadalmak, felekezetek és népek között, ha mindenekelőtt, főként és alapvető módon az Istenben bízunk. Az Isten iránti bizodalom egymás iránti bizodalmát gerjeszt! Erre pedig kétségkívül nagy szükség van. Szoktuk mondani, sőt most már köszöntjük is így egymást: Erős vár a mi Istenünk! Ez teljes biza- lommegvallás. Csakhogy ez a bi- zalomniegvallás necsak az ajkunkon legyen, hanem minden sza„Az én országom nem e-világ- ból való“ — mondotta Jézus. Néki tehát országa van. Még pedig a királyság, az uralom értelmében. Krisztus Ür és Király, akinek akarata van, igénye van, vég-i zése, parancsa van. Keresztyén éle-] tünk minden inaszakadt nyomorúsága. nem attól van-e és nem ab- b'áh van-e, hogy elfelejtjük ezt az egyszerű igazságot: Krisztus Ür, aki hatalmát ránk is ki akarja terjeszteni? A mi Krisztusunk amolyan ember-gyártottá, idomított, élettelen árny-krisztus, akivel köny- nyedén bánni akarunk, alacsony céljaink javára, ahelyett, hogy feltétlenül engedelmeskednénk néki. Igen ránkfér ma az ige üzenete: Krisztusnak országa van. De ez az ország „nem e világból való"! Minden az övé: a legelső csillag is és a legutolsó porszem is. De erre a mindenre együttvéve sem lehet azt mondani, hogy egyenlő Krisztus országával. Ez az ország néhol és néha irtózatos ostromokat szenved, máskor és másutt hatalmas jeleket mutat, de azért mégsem lehet azt mondani, hogy például Oroszország e-világ, amelynek Krisztus országához semmi köze, Finnország pedig Krisztus országa, amelynek e-világhoz semmi köze. Nem földrajzi fogalom, nem szociális gondolat, még csak nem is erkölcsi valóság, hanem hitbeli valóság a Krisztus országa. A szívemben van, éppen úgy, mint e- világ. Krisztus országa hozzá való viszonyomban jelenik és valósul meg. Az igének erre az üzenetére vünk, cselekedetünk mutassa is, hogy nekünk bizodalmunk van Isten iránt a Krisztus által. Fülöp Dezső. is igen rászorulunk. Mert sokszor beleesünk abba a hibába, hogy külső és földi dolgokban keressük Krisztus országát. Földi jóléttel, külső békességgel azonosítjuk s külső körülményeink toldozó-fol- dozó megjavításával véljük közelebb hozni. Holott ez az ország nem e-világból való. De viszont bizonyos, hogy mégis e világban van. Hiszen éppen abban van Isten kegyelme, hogy erre a bűnben veszteglő, átkozott és kárhozott világra méltóztatott rátekinteni és Krisztus országa éppen ehez az alávaló, hitvány, sötét világhoz közeledett el, mint ahogyan a nap éppen az éjszakába tör be. Nem e világ bői, de e világban/ E kettősség feszültségéből származik a keresztyén ember minden szenvedése, harca és kötelessége. Ha hitemért üldöznek, ha csakugyan a hitemért üldöznek, azért van, mert e-világban néni vagyok hajlandó e világból és e- világnak élni. S miért örökös harc az életem? Mert e-világ is, meg Krisztus országa is bennem van: két világ tusakodik bennem és értem s nékem pillanatonként döntenem kell vagy egyik, vagy másik mellett. A döntéseknek ez a szakadatlan sorozata a keresztyén ember élet-tusája. S mit jelent a szolgálatom? Azt, hogy tudom és vallom: e-világban nem lehet e- világból megélnem. Sok mindenre szükségünk van s e világ Isten ajándékaként sok mindent nyújthat, de fő igényünket nem elégítheti meg. A koronás királynak és Krisztus királysága.
