Harangszó, 1943

1943-07-18 / 29. szám

84. évfolyam. 1943. július 18. 29. szám. Alapítottál KAPI BÉLA 1910-b.n. Laptala|donoai /unantúli Lut.lor-wówGtaóQ Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANUSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben Jöjjetek énhozzám. 938-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. A larulMl •serkoeati - kladókWatfcUi GYŐR II., Petőfi ■ tér 2. KliOsetéal Arai negyedévre 1 P 50 fillér, félévre 2 P SO fillér, egy évre 5 P 60 fillér, Csoportot küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba hi évre 1.80 P. Poetacaekkszámla 30,52i. Vigyázzatok ! tolt lélek élete harc a már elnyert j kegyelem megtartásáért, a hitben ! való megállásért mind halálig. E nagy, ádáz harcban csak akkor ál­lunk meg mindvégig, ha Krisztus­sal való közösségünk a legbensőbb, legmélyebb folyton folyvást, ha „Benne maradunk“ állhatatosan az utolsó leheletig. Ez esetben Isten erőssé, szilárddá és állhatatossá tesz minket kegyelmével, mely a mi erőtlenségünk által végeztetik el. övé a győzelem, övé a dicsőség és hála mindörökké! Vigyázzatok tehát! Dt. Pass László. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, ke­resvén, kit elnyeljen. I. Péter 5, 8. A legtöbb halálos szerencsétlen­ségnek vigyázatlanság az oka. A vigyázatlanság halálát okozhatja az embernek. De még a halálnál is nagyobb bajt okozhat a vigyázat­lanság: az örök kárhozatot. Ezért minden pillanatban alkalomszerű az Ige intése: „Vigyázzatok!“ Végzetesen vigyázatlan az, aki nem veszi észre, hogy „egy a szük­séges dolog“ és egyetlen egy fő­problémája van az embernek a földi életben, az, hogy hogyan jut­hat az élő Isten közelébe? Igénk megmutatja ennek az útját. Az első lépés az élő Isten elé ál­lás, bűnös, elveszett voltunk átér- zése, az összeroskadás, a semmivé válás a szent Isten előtt: a meg­alázkodás. Csak az ilyen semmivé- váló lélek érzi meg Isten felmagasz­taló kegyelmét, a Krisztusban kö­zölt megváltás kimondhatatlan gyö­nyörűségét. Csak egyetlen egy út visz Istenhez: Krisztuson keresz­tül — a kegyelem. És ez a kegye­lem mindig elérhető, mindig ott kopogtat lelkünk zárt ajtaján. Boldog a megnyíló lélek. Az ilyen lélek meg van mentve. De az ilyen megmenekült lélek­nek még jobban kell vigyáznia, nem bizakodhatik el, mert a vesze­delem ott van folyton a sarkában. A Sátán nem bántja az övéit, de aki elszakadt tőle, azt üldözi, hogy újra visszahódítsa és „elnyelje“. Á legválogatottabb módon igyekszik elbuktatni a hozzá hűtlenné vált és Krisztushoz pártolt lelket. Sokszor sikerrel! Ezért alkalomszerű minden pil­lanatban az Ige intése: „Vigyázza­tok!“... „Álljatok ellene“ a Sátán­juk erős hittel! A Krisztushoz pár­Én is hatalom alá vetett ember vagyok és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másik­nak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi. Lukács 7, 8. A kapernaumi százados nem tar­talékos katona. Hivatásos tiszt. Az is ízig-vérig. Vele szemben Jézus a köztudatban úgy áll, mint a polgár megtestesítője. A kaper­naumi százados még sem érzi, mi­kor Jézus előtt áll, a katona fölé­nyét a polgárral szemben, hanem egyenesen azt érzi: én is katona vagyok... te is katona vagy. Ez a megállapítás nemcsupán Jézus tekintélyt követelő egyénisége előtt való hódolat a kapernaumi száza­dos ajkán, hanem bizonyságtétel is arról, hogy az életben bizonyos tekintetben mindenki katona: én is, te is. Katonává ugyanis nem a besoro- zás, az egyenruha s a kaszárnya­élet tesz valakit. Ezek mind külső­ségek, melyeknek megvan a ma­guk jelentősége, de amelyek nem teszik a katonát katonává. A kapernaumi százados úgy látja, hogy a katonaság lényege a fegye­lem. Minden katona hatalom alá vetett ember. Vagy ő parancsol, vagy neki parancsolnak. Ez a fegyelem általában az élet­I nek is lényeges eleme. Ha a pol­gári életben nem jelentkezik is mindig olyan szembetőnéen a pa­rancs és a fegyelem jelentősége, mégis azt kell mondanunk, hogy nincsen olyan ember, akinek nem parancsolnának s aki ne paran­csolna másnak. Lehet, hogy az egyik embernél több a feljebbvaló, mint az alattvaló, a másiknál pe­dig több az alattvaló és kevesebb a feljebbvaló, de nincs olyan em­ber, aki ne lenne hatalom alá vetett ember. Még aki látszólag minden­kinek parancsol, annak is paran­csol Isten, a Seregek Ura. Az is felelősséggel tartozik a kapott pa­rancs teljesítéséért s jaj neki, ha az utolsó nagy raport felelősségre vonásánál némán kell végighallgat­nia a Seregek Urának ítéletét. A katona azonban nemcsak fe­gyelem alá vetett, hanem védelem alatt álló ember is. Minél bölcsebb, akinek fegyelme alá vettetett s mi­nél nagyobb a sereg, melynek ka­tonájává vált, annál nagyobb ez a védelem is. Rendeld alá magad ka­tonás engedelmességgel az Isten fegyelmének s Isten kirendeli mel­léd a maga seregeinek védelmét. Krisztus vitéze nem remeg. Sötét éj, Száz veszély Nem ijesztheti meg; Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, Bár halál Sújtson Is le rája. *) Mutatvány a Fegyver és Pajzs c. áhitatossági könyvből, melyet az egye­temes egyház adott ki katonáink részért. Mindenki kálónál) írta: Tűróczy Zoltán püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents