Harangszó, 1943
1943-07-11 / 28. szám
222. HARANGSZÓ 1943. július li. vele csodálattal tűrni a száműzetés keserű kenyerét is élete végéig. Mindezek felett áll Zrinyi Ilona mély, Isten igéjén alapuló hite. A protestáns-gyűlölettől áthatott Báthory Zsófia merő ellentéte. Férje oldalán a protestánsok tüzes védelmezője. Jóságos szavaival I. Rákóczy Ferencet nem egyszer bírta tettre a protestánsok javára. Ilyenkor szava lágyan és biztatón csendült a Lórántffy Zsuzsánna szellemével áthatott falak között. Ilona szinte látta, hogy átsuhan közöttük a fenkölt alak és szelíd keze megsimogatja Ferenc gyötrődő homlokát s halkan küldi szavait unokája szívébe: „Nagyapád és nagyanyád egész életükben istá- polták a protestánsokat! Hiszen ők is a mi Istenünket dicsérik. Papjaik azt hirdetik, hogy érettük is meghalt a Jézus Krisztus. Lénye fenséges látvánnyá magasztosul, amikor a halállal vívódó Etel asszony remegő ajkai között a „Te benned bíztunk eleitől fogva!“ zsoltár hangjaira könny fakad a szemeiből. Könnyein keresztül a feldúlt templomait siratókat látja és az oltalomért feléje dobogó szíveket hallgatja. Ezek a szívek elkísérték élete végéig. Ilona ott fekszik láztól gyö- törten halálos ágyán. Mellette a protestáns Komáromy János imát mormol. Ilona halkan mondja: „A te imádságod mindenkor megnyugtat engem ... Pedig nem is vagy az én internen. Majd Báthory Zsófia, csontváz ujjainak fenyegetését Zrínyi Ilona. látja, hogy megtűri mellette a eretnek imádkozót. Szemeit erőt len kezével eltakarja s hirtelei fényesség borítja el a zord látó mást. A fényességből Krisztus szól feléje e szavakkal: „Nem tehette mást, mert életed csupa szeretc volt!“ Majd megfáradt kezével maga hoz vonja Komáromy fejét s egyr halkuló szavakkal tesz bizonyságé' igazi hitéről. „Hitem kezeivel meg fogom az Üdvözítő Jézus Krisztust Hozzá akarok nála lakni!" menni s örökki Pető Kálmán Egyetlen nagy hadiüzem U á£tllass<u* Uix:ZŐ Szász Lajos közellátásügyi mi niszter aratás kezdete előtt radio beszédet mondott. Rámutatott arn hogy a most megkezdődő aratásoi áll vagy bukik az ország rendje A kalászos mező egyetlen nag hadiüzemmé válik és ebben a had üzemben ezernyi és ezernyi ma gyár arató lendületes munkája po tolja a hatalmas gépek teljesítmc nyét. Ebben a hadiüzemben a gc A két szomszédház. A „Magyar Fajmentés Misszió“ pályázatán dijat nyert. — Elbeszélés. — Irta: Farkas Mihályné, Kenessey Gizella. Már az iskolába jártak a nagyobbak, kis vászontarisznyával az oldalukon és gyűjtötték nagy buksi fejükbe a tudományt. Az első helyet lassanként minden osztályban egy Mikó csemete tartotta megszállva. Ismerte már a tanfelügyelő is ezt a kékszemű, világos eszű kis hadat és elismerésül nyájasan barackokat osztogatott a fejük búbjára. Nem is csoda, hogy ilyen sokan mentek, mert mikor először bekísérte az iskolába, ugyancsak beajánlotta őket az édesanyjuk. — Instállom, tanító utam, csak jól köröm közé fogja ám ezeket a gézengúzokat! Fűben-fában keressen a bajukra orvosságot, terem a kis erdőn elég mogyorófa pálca. Nem kellett azoknak pálca, tanultak anélkül is. Hanem Bencze Gyulára inkább ráfért volna ilyetén nyomatékos biztatás, mert csak az imposztorságban volt az első őkelme, a tanulásban mindig hátul ballagott. De hát hogyan merte volna a tanító bántani a féltvevédett egyetlen fiút, akivel szemben türelmét folytonos ajándékok nevelték óriássá. Az elnézés meg is teremte fanyar gyümölcsét, mert a nagy, kamasz fiú még a vasárnapi iskolában sem tudóit rendesen olvasni és mikor konfirmálva lett, a jószívű lelkész nem merte erősebb próbára lenni tudományát, mint azzal a kérdéssel, hogy: „M csak hány Istent ismerünk?“ Otthon is durcás, engedetlen, bizony nem so! örömet szerzett a szüleinek. Hórihorgas siheder le téré, ha csak lehetett, elcsavarogta a napot és el tudt nézni, hogy apja, anyja a sok munkában majd el szakadnak időnap előtt. A szomszéd gyerekek bezzeg más rendhez voltai szoktatva! Mint egy kis hadsereg, olyan pontossággá végzi ki-ki a maga erejéhez mért teendőjét. Az apraj. libát őrzött, a magánál kisebbet dajkálta, a nagyobbj; a ház körül segített és napszámba járt, amivel a sajá ruházatát bőven megkereste. Mert csak az úrinépne1 van költsége a gyermekére embernyi-ember koráig míg talpraállíthatja. A szegény ember gyereke, ha ki marad az iskolából, már segít kenyeret keresni s n;í luk beválik a példabeszéd, hogy: Áldott a sok ké/ így aztán, bár lassacskán, de szépen gyarapodot a Mikóék gazdasága is. Négy szép tehén — siemen thali fajta —- ballagott ki udvarukból a legelőre é termetes hízók döngették az ólak ajtaját. Nem látót e háznép szükséget semmiben, pedig kilencen ülté1 körül az asztalt. Az Ágnes öreganyja ugyan eg borongós őszi napon a távozó fecskékkel együtt el költözött tőlük, hova olyan nagyon kívánkozott — csöndes temetőbe —, de csakhamar egy fitos orrt kis leányt küldött maga helyett, akit a dédanyj emlékére Erzsébetnek neveztek. A másik öregasszony még győzte a munkát, a ő révén érvényesülhetett Ágnes szorgalma a gazda ságban. Sütött-főzött, varrt és szapult, ép ezért nél
