Harangszó, 1943
1943-07-11 / 28. szám
34. évfolyam. 1943. Július 11. 28. 82'átn. Alapította; KAPI BÉLA 1910-ben. Laptalajdoooai dunántúli Luther-öiövetaég Megjelenik rninden vasárnap. Ingysn msllékist tanév alatt kathatankén: a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben Jöjjetek énhozzám. 938-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. A Harangiad •zirkiiztő - kiadóhivatalai GYŐR II., Petöll - tér 2. Előfizetési árai oigysdévrs 1 P 50 fillér, félévre 2 P 80 fillér, egy évre 5 P 60 fillér, Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba \(l évre 1.80 P. Postacsekkszámla 30,52i. Igazi evangélium. „És zúgolódának a farizeusok és az írástudók mondván: Ez bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik." Lukács 15:2. Alig van még egy olyan ige a Bibliában, amely Isten könyörüle- tét, Jézus kereső, mentő szeretetét világosabban elibénk tárná, mint a fenti ige Lukács evangéliomából. A farizeusok gúnyolódának amiatt, hogy Jézus a bűnbánókat magához fogadja és társalkodik velük . . . dehát, ha Isten a bűnösöket eltaszítaná magától: kicsoda üdvözölhetne akkor? Hiszen mi mindany- nyian bűnben fogantunk és híjával vagyunk az Isten dicsőségének! . . . Ez a meggondolás teszi számunkra boldog örömhírré, igazi evangéli- ommá a Jézus drága tanítását, amely tudomásunkra adja, hogy Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen... Az volt Jézusnak öröme és az ma is az öröme, hogy az eltiport, megvetett s önmagukat marcangoló szegény bűnösöket magához fogadta és ma is magához fogadja... a szomorkodókból — vidám embereket, az ó-emberből — új embert formál és beviszi az ő országába. Amint a „jó pásztor“ utána megy az egyetlen elveszettnek ... szeretettel megkeresi, vállára veszi, haza viszi... Uram, Jézusom! a te szerzetednek tüze melegítsen fel engem is szánakozó s mentő szeretetre! Menjünk, mint testvérek, Vidáman, karöltve. Hoz7.unk így örömöt E kietlen földre. Egyik, ha elesnék, Vegye fel a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik. Ámen. 300 év távlatából úgy tűnik fel alakja, mint nemes szobor. Remekbe metszett isteni alkotás: hős, magyar, édesanya, jóságos, szerető szív, Istent kereső lélek. Akkor tündöklő egyénisége szín- ről-színre volt látható. Élete példájával osztogatta áz igazi nemes asszonyi szív és lélek tüneményes varázsait, áldásait. Magyar lelkének parázsló tüzes szikráival gyakran perzselte az idegenek szívét. Hittel átitatott lelke ott röpködött áldásként, bátorítóul azok között, kiket eretnekséggel vádoltak. Szárnyai alatt menedéket talált az üldözött s a puha szárnyak mindig védelmet nyújtottak. Most, az akkor színről-színre látott és érzett valóságok, mint remekbe metszett drágakövek ragyognak felénk s fénylő csillogásaikkal ismét ontja áldásait az áldozatos asszonyi hűség példaképe. Mindazt, ami benne nemes érték, Miklós bátyja oldalán szívta magába. Már gyermekkorában Miklóssal csatába vágyakozik. Az Istentől elrejtett szikra, mely a haza sorsát hordozta magában, Miklós oldalán örökké lobogó tűzzé változik át. Istenben elmélyült hite, melynek egyedüli forrása és zsinórmértéke az Ige, Miklós oldalán vált szilárddá, majd később oltalmazó, igazságot osztó szeretetté. Mindezekre szüksége volt, mert élete, mint tenger, Isten egében tündöklő békés víztükör, majd pedig egekig csapkodó hullámú, morajig tenger. Előtte tűz, mögötte tűz, oldalt hegyes tőr. Két malom között őrlődő lélek, kit azonban összetörni nem lehetett soha. Örökös kiegyenlítő csodálatos lelkiségével. A magyar sors elszánt harcosa. Az id»g«n gyámkodás gyűlölt ellensége. A szabad magyar gondolat megtestesült hordozója és hirdetője, melyért életét, gyermekeit is kész odaadni. Bátran röppen ajkáról a szó: „Míg egy csöpp vérem lesz, az a csöpp mindenkor lázadozik bennem a Habsburgiak ellen.“ Ilonának méltán volt erre oka. Ez tette őt elszánt harcossá, Munkács várának hős védőjévé. A szabadság legszentebb érzése dobogtatta szívét, amikor az ostromlott Munkács várában úgy jártkelt vitézei között, mintha tavaszodó réten sétálna. Méltán mondhatta magáról: „Senki engemet, sem két gyermekimet megijedt állapotban nem látta; valamint eleim, úgy voltunk készen fejünk fennálltáig a várat megtartani, életünk letételével. Ha asszony-ember vagyok is, Munkácson megmertem várni őket — vigyék hírét máshová is.“ Az asszonyi hűség példaképe. Első férje, I. Rákóczy Ferenc gyöngéd, törékeny testének és lelkének csodálatos őrizője. A két szív mindentettnél és elhatározásnál együtt dobbant. Ilona ott ült halódó férje mellett s csókkal melengeti a hűlő testet. Mikor a lélek Isten felé röppent, izzó szemmel hangosan kiáltott az elszállt lélek felé: „Köszönöm a gyermekeket, Ferenc!“ Az árvák igazi anyja. Féltő gonddal veszi oltalmába gyermekeit s gyötrődő lelke gyakran talált bennük vigasztalást. Titkon, a szíve mélyén látja fiában II. Rákóczy Ferenc fenkölt alakját, Erdély daliás fejedelmét. Hitvesi szeretetéből semmit sem tagad meg Thököly Imrétől sem. Benne megtalálja az elszánt, mindenre kész harcost, melyet első urában annyit keresett. így tudjs Zrínyi Ilona.
