Harangszó, 1943
1943-07-04 / 27. szám
1943. július 4. HXKANGIIÖ 215. kihasználja. A jövőt tudakozókat imazsámolyra térdeltetve vallatta életük felől. Lelki egyensúlyt vesztett emberek tódultak hozzá. Hogy nagyobb legyen a hatás, gyertyával kivilágított emberi koponyát helyezett a zavart lelkek tekintete elé. Szépen keresett, mígnem a rendőrség toloncházba vitte. — Ilyen és hasonló esetek mutatják, hova juthat az ember, ha nincs hite, ha a hiszékenység ingatag talaján fejétvesztve megtévesztő emberek keze után nyúl ahelyett, hogy Isten erős kezébe kapaszkodna bele. Legyen hitetek Istenben — mondja Jézus (Márk 11:22). A mai embernek élő hitre van szüksége, amellyel életét, sorsát, jövőjét a legnagyobb sötétségben, bizonytalanságban s kétségben is nyugodtan rábízza az Istenre! Püspöki egyházlátogatás a felszabadult Erdélyben. Túróczv Zoltán a tiszai egyházkerület püspöke május 29-től iún. 8-ig meg. látogatta Erdély felszabadulása alkalmával alakított erdélyi esperesség egyházait, szórványközpont iáit és nagyobb szórványhelyeit, Járosi Andor esperes, dr. Schneller Károly esp. felügyelő, Csákó Gyula püsp. titkár, vitéz Baráth Károly kér. főjegyző kíséretében. Az egyházlátogatáson kísérték még a püspököt dr. Sólyom Jenő és helyenként dr. Deák János egyet, theol. tanárok is Nagybánya anyaegyház, Felsőbánya, Zilah, Zsibó szórványegyházak, Kolozsvár és Zselyk anyaegyházak, Sepsiszent. györgy missz. központ, Kézdivásárhely, Kovászna, Bárót szórvárryhelyek kerültek sorra. E gyülekezetek mindegyikében a lelkészi hivatalt, a hívek hitéletét, az iskolás gyermekek hitoktatását, az egyház anyagi ügyeit vizsgálta meg a püspök, s ezt követőleg az istentiszteleteken lenyűgöző erővel hirdette Isten üzenetét, figyelemmel az egyes gyülekezetek életkörülményeire. Vallásos élményt jelentett a püspök látogatása az erdélyi ev. egyházaknak, amelyeknek nagyobb része régebben a szász egyházkerülethez tartozva, magyar ev. püspököt még nem láttak és még nem hallottak igét hirdetni. Ez az érzés kifejezésre jutott abban az örvendező és lelkes fogadtatásban, amelyben a püspököt részesítették az egyházi és közigazgatási hatóságok és a többi vallásfelekezetek képviseletei. A református testvérek az ev. püspöklátogatást a saját ünnepüknek is tekintették, öt helyen, ev. templom nem volt, a feldíszített ref. templomban folyt le az ünnepi istentisztelet s azokon a ref. gyülekeze- zetek iskolás növendékeikkel együtt résztvettek. Egy helyen a kultúrház nagytermét alakították át templommá, s a rögtönzött oltárhoz a róni. kath. egyház adta a feszületet és gyertyatartókat. Ez a nagy, testvéries erdélyi ösz- szefogás pedig az egyházlátogatóknak volt felemelő élmény. így lett az erdélyi | püspöki egyházlátogatás elsősorban is áldásos hiterősítés — és hitben erősödés, ott ahol evang. egyházunknak óriási szervezésre váró munkaterületei vannak. A záró konferenciát a püspök Kolozsvárott tartotta meg a meglátogatott egyházak lelkészeivel. B. K. A Szent Hilárius vagy szívet vidáinító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid kérdésekben és feleletekben foglalt dolgok. összeállította Bőd Péter. Árva Bethlen Kata udvari papja a fenti címen írt tanulságos könyvét most rendezte sajtó alá és adta ki dr. Incze Gábor budapesti református vallástani-igazgató. Szemelvényként közöljük belőle az alábbiakat: Kérdeztetvén az együgyű keresztyén a bölcselőtől, hogy nol légyen az Isten, az azt felelte: Mondd meg te elsőbb, hogy hol nincsen. * A fényes napot annak világánál Istent a maga munkáiból látjuk. * Isten annak adott legtöbbet, akinek magát adta. Fösvény aki ezzel az ajándékkal bé nem telik, buja az, aki ezenkívül másban keres gyönyörűséget. * Nézz a körmödre, az is azt kiáltja: csodálatos bölcseségű és véghetetlen erejű az Isten. A kél szomszédház. A „Magyar Fajmentés Misszió“ pályázatán díjat nyert. — Elbeszélés. — Irta: Farkas Mihályné, Kenessey Gizella. Ez a gonosz vénasszony, akárcsak a mesék boszorkánya, düledező házikójában a falu végén lakott és sok bűn terhelte a lelkét. Soha nem dolgozott, mégis volt mindene bőven és bár mindenki tudta, milyen gyalázatos mesterséget űz, reá bizonyítani nem lehetett, olyan ravasz és előrelátó volt. Néha látták erdőn-mezőn komoran bandukolni, állítólag gyógynövényeket keresve gyökereket is ásott ki a földből s mindenféle bogarat szedett. Mindezekből zárt ajtók mögött valami kotyvalékot főzött, ő tudja, miről hasznosat! Messze vidékről jöttek titkon Dömötörnéhez magukról megfeledkezett lányok, lelkiismeretlen asz- szonyok, azoknak jó pénzért adott bűvös italából és gonosz tanáccsal szolgált. Benczéné is olyan lett, mint a meszelt fal pár napra reá, hogy- Dömöförnénél megfordult és nem volt jártányi ereje, hogy a vendég elébe menjen, mikor Ágnes asszony reányitott. „Jaj, lelkem komámasszony, beteg vagy Te nagyon! Jer, ágyat bontok. Mi baj ért?“ „Hagyj magamra. Majd jobban leszek. A hideg földön ülve csíráztam a répát, a hülés bujdosik most bennem.“ „Nem beszélsz te igazat, Rozi. No, de jól van, nem csodálom, ha nem mered megmondani. Azért én tudom, hogy mi a bajod. Dehát nem félsz-e így megbántani az Istent, elvetni az ajándékot, amit ingyen kegyelméből adott? Hát már két gyermeket is meg lehet sokallani?“ — Nem értem, hova vágsz a szavaddal. Te különben könnyen beszélsz, van öreged, kettő is, azok elpártolják a kicsinyeidet. Én a Gyula mellett is alig bírok egymagámban itthon, mezőn elégséget tenni. Segítséget kellene fogadnom, azt meg hogyan győz- zem? Majd, ha egy kicsit felcseperedik a Gyula. A Gyula felcseperedett, de még mindig csak egyedül garázdálkodott az udvarban. Mikóéknál, mivelhogy „Három a magyar igazság“, megint egy újabb kis jövevény tette vitássá a bölcsőt régi gazdájának. A Juliska csakugyan bevált akkor már pesztonká- nak, egész bátran reá lehetett bízni a kis öccsét, ösztönös gyengédséggel, óraszámra elringatta vagy vezetgette kis testvérét, selypítő csöppség még maga is. Akkortájt történt, hogy meghalt a Bencze Sándornak egy gyermektelen nagynénje és reáhagyta vagy tíz holdnyi birtokát, jó televény szántóföldet, épen az övével azonosat. Nagy lépés volt ez előre a családi vagyon helyzetében, de életmódjukon keveset változtatott. Ezentúl is csak a fogukhoz vertek minden garast, sőt a szerencse talán még inkább szűkkeblűvé tette őket. Tágas színt kellett persze építeni s nagy cserepes istállót a megszaporodott marhaállomány befő-
