Harangszó, 1943
1943-06-06 / 23. szám
1933. jíiníua 6. HARANGSZÓ TÖT, '■ Szerintem az egység munkálásának és lassú megteremtésének nehézkes kérdését nagyban előmozdítaná a reverzális adásának és ve- vésének eltiltása és a vegyesházasságok olyatén szorgalmazása a magyar viszonyoknak megfelelően, hogy minden gyermek neme szerint követi szülője vallását. Ez intézkedésnek az volna a célja, hogy minden egyes magyar család legyen a kölcsönös vallási türelem, testvéri megértés, a Jézusban való hit megbecsülése alapján is az egység tűzhelyévé és otthonává. így lassanként talán eljutnánk ahhoz a lelki egységhez, amelyet sem erőszakolással, sem elméleti fejtegetésekkel elérni soha nem tudunk. Döntő jelentőségűnek tartom azonban az evangéliumhoz való feltétlen ragaszkodást. Az evangélium közös kincsünk és bizonyos az, amit Pál apostol mond, hogy az Isten az örökítélet napján mindnyájunkat az evangélium szerint ítél meg. Az Igéhez való ragaszkodásunk nekünk életkérdés nemcsak e földi életre, hanem az örökéletre vonatkozólag is. Nemzeti bűnbánati bét. Egyházunk püspöki kara elhatározta, hogy évenként böjt első hetében gyülekezeteinkben bűnbánati hetet tartat, népünket és nemzetünket bűntudatra serkenti, bűnbánanak is, akik hosszú időkön át Finnor-. szág történetében mindig nagy szeretet-j tel töltötték be a gyertyának szerepét, akik szívük melegségével, lelkűk megértő szeretetével beragyogják nemcsak a saját paplakuk szobáit és ezáltal egész otthonukat, hanem beragyogják egyszerre egész egyházközségüket. Közben kávéhoz invitáltak bennünket, jobban mondva kávépótlékhoz, mert kávé már Finnországban sincs. Ez ad alkalmat arra, hogy a püspök elmondja, hogy a tamperei kerületnek milyen kapcsolatai vannak külfölddel. A napokban, mondja, levelet kapott Délafrikából, ahol az egyik missziói területen a tamperei püspökségből való missziós lelkész teljesít szolgálatot. A missziós lelkész sajnálkozva írja, hogy hazájában nincs már kávé, s ha lehetne, milyen nagy örömmel küldene, amikor ő a paplakának kertjében kávéfát is nevel. így nő tehát a tamperei püspökség területén költői értelemben véve még kávéfa is, mely a békeviszonylatban, amint a levélből is kitűnik, igen ígéretes lesz. Addig is azonban csak ilyen kávépótlékkal kell beérnünk. A humoros kávé- invitáció után komoly megjegyzéssel fordul a püspök úr az egybegyűlt női sereghez. Sokat foglalkozott a női lélek helyes leíráeéval s arra a nje»éllanatra indítja és Isten elé állítja. Tekintettel az idő nehéz megpróbáltatásaira és a legközelebbi böjt messzi távolságára, ez évben az általános bűnbánat idejét a pünkösdi ünnepek előtti hétben állapította meg minden gyülekezetben esti áhítattal és az úrvacsora kiszolgáltatásával. — Hálás szívvel fogadjuk ezt az intézkedést, mert érezzük, hogy nagy szüksége van egyházunknak, népünknek a ma- gábaszállásra, Isten elé alázkodásra és Istenben való megújulásra. Érezzük, éppen most pünkösd előtt Isten maga akar bűntudatra ébredt, bűnbánó és az ö kegyelmére váró népével találkozni, Szentlélek elfogadására előkészíteni s a mai idők nagy harcaira felvértezni, tüsak azok állnak meg és győznek, akik Istenben erősek! Használjuk fel ezeket az Istenkészítette alkalmakat, hogy a Szentlélek megvilágosítson, méltatlanságunkat megláttassa s csodatevő pünkösdi erejét ránkárassza! A magyarságnak hivatása van! Kállay miniszterelnök legutóbbi nagybeszédében mondta: A háború döntő szakaszába érkezett és ezért minden nemzettől, de minden egyéntől is maximális helytállást követel. Ez a helytállás nemcsak politikai feladat, hanem pításra jutott, hogy az leginkább hasonlít a ryijy (olvasd rüjjü) szőtteshöz, mely addig míg elkészül, mindig a baloldalát mutatja s abból bizony sok minden összevisszamenő figurákat, vonalakat lát csak az ember, de amikor kész, akkor a jobboldalt kifésülik és elénk kerül a gyönyörű kép, amit a szőnyeg ábrázolni kíván. így van a nő is, de különösen a finn papné, aki egész életében fárad s a sok munkától talán nem is látszik egészében az ő mivolta, de amikor már nem bírja a munkát, amikor megöregedik és mögötte van az élet legnagyobb része, akkor világlik csak ki, hogy mi volt a segítése, munkája, akik körül forgolódott. A megértő püspök egy újabb vonása került elénk, aki megbecsüli azt a munkát, amit paptársainak feleségei végeznek. És befejezésül gondolatban megpihent azok mellett a paptársak mellett, akik részben a frontokon, részben paplakokban vannak s szeretettel rájuk gondolva tanácsként elmondja a következő kis történetet. Gumerus püspök vizitáción volt valahol. Szóba került a papnék és a papok egymáshoz való viszonya éppen akkor, amikor vasárnap az istentisztelet után találkoznak. Természetes, hogy a szóbanforgó pap is elmondta a vizitáló püspöknek, talán épelsősorban és legfőképpen erkölcsi magatartás kérdése. A legfőbb parancs az, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, magyarságunkhoz, törhetetlen keresztyén hitünkhöz, hogy a háború minden csapása és minden megpróbáltatása ellenére se tévesszük el szemünk elől, hogy Magyarországnak élnie kell, hogy a magyarságnak hivatása van. Csak önmagunkhoz hűen lehetünk hűek mások iránt, csak magyarul lehetünk hűek. — Harcban állunk és ezt a harcot végig fogjuk harcolni, mert túl akarjuk élni, mert minden veszély közepette is töretlenül akarjuk átadni utódainknak örökségünket: a magyar nemzetet és az ezeresztendős magyar államot. Höseiukre emíé&esJk levente ifjúságunk. „kIgámat adtam a basáért t" Levente ifjúság a honvédelmi miniszter rendelkezése folytán június 6-át a hősök emlékének szenteli. Ezen a napon mindkét nembeli levente ifjúság vallásfelekezetek szerint a hősi emlék előtt vesz részt istentiszteleten, melynek megkezdése előtt egy levente elmondja a hősi fohászt és a levente csapat koszorút helyez az emlékműre. Bizonyára felejthetetlen lesz ifjúságunknak ez az ünnepe, amelyen azokra emlékeznek, akik a hősiespen az ebéd közben, hogy a felesége mennyire megbírálta egyszer. A szegény lelkész nagy fáradtsággal kidolgozott vasárnapi prédikációja a feleség részéről minden oldalról meg lett támadva. Ekkor aztán azt mondta lelkészünk a feleségének válaszként: a legközelebbi vasárnap te fogod tartani a prédikációt. A püspök úr is ezen a véleményen van, hogy az lenne az igazi bírálat, ha a papnék megmutatnák egyszer vasárnap, hogy miként tudnak ők prédikálni. Természetes, hogy nagy derültség fogadta a püspök úr zárószavait és feleletül Lauha esperes felesége, aki Magyarországon is járt, ezt mondja: „ígérjük kedves püspök úr, hogy szófogadóbban megyünk haza, mint ahogy idejöttünk.“ Lassan hazaindult a társaság. Mi is búcsúztunk. Lehtonen püspök meleg otthona szívünkbe lopta erre a pár órára azt, amit olyan nagyon várunk már: a békét. S mi arra jöttünk rá, hogy ott, ahol Krisztus van, ott béke is van. Legyen akármilyen nagy háború, szívünkben béke van, mert Isten megkegyelmezett nekünk s mi megváltottam Krisztus vérében megtisztultan készülhetünk igazi otthonunk felé. Az Istennek békessége legyen mindannyiunkkal. Molnár Rudolf.
