Harangszó, 1943
1943-06-06 / 23. szám
182. HARANGSZÓ £943. június 6. Közeleg az évvége. Erősen folyik a munka az iskolában. ségben előttük jártak és nekik példát adtak. Különösen felejthetetlen azoknak a számára, akiknek a háborúban meghalt az édesapja. Felsőbb intézkedésre ezek a leventék ,,Apámat adtam a hazáért“ feliratú jelvényt kapnak. Az így kitüntetett hadiárvák a jelvény átvételekor közös fogadalmat tesznek. A magyar evangélikusság Brassó vidékén. Kevesen tudnak a magyar evangéli- kusságnak arról a csoportjáról, amely Brassó vidékén él. Azt általában tudják, hogy Erdélyben élnek evangélikusok, de úgy tudják, hogy azok mind németek (szászok) és ha ezeken kívül vannak ott magyar evangélikusok, azok hazánk más részeiből költöztek oda. Ez tévedés. Erdélyben igenis vannak olyan magyar evangélikus gyülekezetek, amelyek mindig is magyarok voltak. Sőt ezeknek a magyar evangélikusoknak ősei régibb, ősibb lakói Erdélynek, mint a szászok. Hiszen a szászok csak a 12. században kezdtek odaköltözni. Ilyen ősi magyar evangélikus gyülekezetek tömören élnek egymás mellett Brassó vidékén. Ezeket könnyű a térképen egyszerre megmutatni. Más vármegyékben van Halmágy, Kiskapus, Szaka- dát, SzékelyzsomDor és Zselyk. (A két utóbbi gyülekezet 1940-ben visszakerült.) A térképen látható egyházközségek lélekszáma 1940-ben a bécsi döntés előtt kb. 18 ezer volt. Azóta ez a szám erősen fogyott. Igen sokan távoztak. Már tavaly, sajnos, kb. másfél ezerrel kevesebb volt a hívek száma. Elsősorban az ifjúság hagyja el — kénytelenségből — a gyülekezeteket; így fokozott a veszteség. Brassótól keletre láthatjuk azt a hét falut, amelyről az itt élő csángókat hét- falusi csángóknak nevezik. Ez a hét falu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu (itt két gyülekezet van), Tatrang, Zajzon, Pürkerec. Ezek a brassó-vidéki egyházközségek alkotják a zömét a brassói egyházmegyének, ide tartozik még Bukarest, Halmágy, Szakadát és valószínűleg már Kiskapu* is. A brassói egyházmegye pedig az aradbánsági egyházmegyével együtt az úgynevezett Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerületet alkotja. (Romániában van egy másik evangélikus egyház is, ennek szinte mind németek (szászok) a tagjai.) A brassó-vidéki magyar gyülekezetek közül elemi iskolája van a brassóinak, csernátfalu- sinak, hosszúfalu-alszegi- nek és hosszúfalu-felsze- ginek. Csernátfalunak napközi otthona is van. Ez is egyik bizonysága annak, hogy ez a magyar evangélikusság ismeri a szeretetszolgálat kötelességét. „Sokan élelmiszereket, mások pénzadományokat juttattak az otthon számára, mások megint készséggel ajánlkoztak az otthonban való felügyelet és a gyermekekkel való foglalkozás ellátására.'' így olvassuk egy beszámolóban erről a, csernátfalusi és a nagyszentmiklósi napközi otthonról. Gondoljunk sok szeretettel erre a magyar evangélikus szigetre! Imádkozzunk testvéreinkért! És mutassuk meg szerete- tünket, megpróbáltatásukban együttérzésünket ott, ahol lehet! Lehet, mert azt, amit a délerdélyi evangélikus menekültek javára teszünk, érettük is tesszük. Egyházunk máris sokat tett értük. Nagyrészt az ő gondozásukat végzi a sepsiszentgyörgyi missziói lelkész, az a lelkész, aki egyházunk legkeletibb őrhelyén szolgál az evangélium és az evangélikus gyülekezeti szeretet javaival. S. J. Külmissziói napok Nyíregyházán. Május 22. és 23-án országos konferenciát rendezett a Misszióegyesület Nyíregyházán fiókegyesületének bevonásával. A gazdag műsor felölelte a gyülekezet minden rétegét és a 12 vidéki előadó több mint 30 előadást tartott a városban, tanyán, ifjúságnak és felnőtteknek. Különösen felejthetetlen a halmosbokori nagy szeretet- vendégség és az azt követő külmissziói ünnepély a szabadég alatt. A nagy finn közösségi konferenciákra emlékeztetett ez az összejövetel, melyre kb. 1000 ember vonult fel a szélrózsa minden irányából, gyalog, lócás kocsikkal, emberekkel megrakott teherautókkal és hintókkal. De valamennyi összejövetel több száz hallgatóval rendelkezett, nem is szólva a templomi ünnepélyekről és istentiszteletekről, hol 2000—3000 lélek szorongott. A konferencia a fiókegyesület zártkörű értekezletével kezdődött, melyen Danhauser László országos titkár számolt be az időszerű kérdésekről és Csepregi Béla kér. misz- sziói lelkész tartott hitmélyítő előadást.
