Harangszó, 1943
1943-04-11 / 15. szám
34. évfolyam. Alapított* I KAPI BELA 1910-bra. LaplaUMraaai oftntíll L tr -i'aíftliij, k Jtluí»* '»drei», u«ll*H#1 ttrti atatl a KI» Oít.Li342Í.. Baolvadt lapoki *Sf toa ■ J4J Ittak inkou;a> 13**1?« a r«!v!*4fcl Lirtk»r H2-íen a l.ílKI Ilii. «1. 1943. április 11. 13. színi. A Baraalaad Markant! - kiadóhivatalai GYŐR II., P*t6fl-tér 2. il£fll«té«l árai ••gY«c$#Tr« 1 F 50 fiiléc. félévre 2 P »0 fillér, egy évr« 5 P 60 fillér Csoportot küldéca«! 10%-oa kedvezmény. Amerikába agéaz évr« 2 dollár; az utódálla mokba *4 évr« 1.80 P. Poatacaakkazamla 30,52* Hliíel nézek Keresztfádra, Vdvözitö Jézusom, Értem mentél Golgotára, Hogy lelKem mennybe fusson. Igazold származásodat! Annakokáért — Atyámfiái — nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. Gál. 4:31 Mindenki tudja, hogy manapság az emberek elhelyezkedésénél, a kenyérkereseti lehetőségek megteremtésénél, valamint a polgárjogok élvezeténél milyen nagy szerepet játszik a származás igazolása. Aki nem tudja származását a bekívánt okmányokkal igazolni, az nem lehet teljes jogú tagja a nemzet egyetemének, annak viselnie kell azoknak a korlátozó törvényeknek a súlyát, amelyek az ilyen nem igazolt polgárok életét szabályozzák. Származási igazolást követel az Isten az ö országának minden polgárától is! Ezt a származási igazolványt Pál apostol állítja ki minden igaz keresztyén ember számára a fenti Igében: „ .. nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi“. Ez azt jelenti, hogy aki Isten országának a polgára akar lenni, aki ebben az országban teljesíteni akarja polgári kötelességeit és élvezni akarja polgárjogait, annak ki kell szabadítania magát a világ és bűn rabságából és újjá kell születnie abban a szabadságban, amelynek lényege: feltétlen meghódolás, engedelmesség az Isten és az ö akarata előtt. Ennek folytán csak az az ember nyerheti el Pál apostol származási igazolványát, aki minden érzésével, gondolatával, akaratával és tettével, egyszóval: egész életével az Istent szolgálja. Ilyen származási igazolvánnyal rendelkező polgárokra van szüksége ma az élet-halál harcban álló nemzetünknek is, mert csak az ilyen szabad lelkek tudják követni fenntartás nélkül Jézust a golgotái úton, csak ezek tudják zokszó és panasz nélkül hordozni a nemzet keresztjét és meghozni a nemzet érdekében a legnagyobb áldozatot is. Ez a böjti időszak komoly figyelmeztetéssel szól hozzád: „Igazold származásodat!“ Irányi Kamill. Héi tölcsér! Nem tudom, ki tette föl magában ezt a kérdést, hogy ki szenved legtöbbet a mai második, öt világrészre terjedő háborúban? Egy a kérdés, de sok felelet jöhet reá. Az értelmes felelet az: aki legtöbbet vesztett idáig, vagy aki legkorább kezdte, vagy aki már elvérzett. De az értelem nem vezet el mindig a helyes ismerethez. Jelen kérdésünkben egész biztos, hogy nem. így föltenni a kérdést, hogy ki vesztett legtöbbet nem is lehet, mert a legtöbbet vesztett nem ki, hanem Ml! Tudniillik az anya- föld. Nem akarta a háborút, és mégis rajta szánt végig, belévág minden dühével és mérgével. Tragédiája, hogy nem térhet ki előle. Számára nem építettek légoltalmi pincéket. Zsákmányolója és gyarmatosa, az ember, megbújhat egy betonbunkerban, vagy jól boltozott pincében; a föld elterül, kisimul háborúban is, mint békében és vár és magába zár. De most nem csíra- képes magok, tarkaszínű virágok, vagy kenyeretadó magok hullanak belé, hanem robbanógránátok, bombák, vasak, repeszdarabok. Ezek nem díszítik a földet, nem változtatják át felszínét ringó búza(^RtfmÁWS FőfMűU ) tengerré, tarkaszínű, illatozó virágosággyá, hanem mint a fekete himlő az ember arcát, lukacsos, gödrös felületté csúnyítják. Ha valaki ártatlan a háború keletkezésében, akkor a föld az. Rendeltetése a termés, életkeltés és fakasztás. Éhez azonban művelés és magvetés kell. Mindkettő ideje és alkalma a béke. A mai háború totalitása legjobban abban jelentkezik, hogy szárazföldünk minden zuga, sarka, talpalatnyi helye érzi a háború vasöklének ásító krátereket, terméketlen tölcséreket vájó voltát. Nincsen nyugalmi pont, sziget. Ahol ma egyéve még békében lehetett élni, ott ma romhalmaz van. Ahol ma még szépen, símán termésre terül a föld, egy év múlva talán minden rombadől. Ember elmenekülhet, kultúra megmaradhat, de a föld talán nagy ártatlanságában egyhelyben marad. És az ellenség kíméletlen. Ledobálja reá bombáit, kilövi reá mérgét. Talán nem a földet akarja bántani, de a földet éri mégis dühe, mert a földlakó ember védtelenül magára hagyja a földet. Mi lenne, ha a béke beköszöntésével a föld hagyná magára, egyedül az embert. Ezek a gondolatok rajzottak
