Harangszó, 1943

1943-12-26 / 52. szám

/ 1943. december 26. tek bele. Az igazság: ütését érezték ben- sejükön, s nem merték szólásra nyitni a szájukat. — Mondom néktek — folytatja az Ür— az emberek lelke mellett álljatok őrt ily nehéz fegyverrel, ily makacs hű­séggel, hogy ki ne lopják belőlük a sze­retetek s akkor nem kell az istennélküli embertől való rettegésben drótketrec mögé bújni. — Ki vagy te? — hasadt ki belőlük egyszerre a kérdés. — A szeretet, a béke. Eljöttem két­ezer év múltán újra, hogy lássam, miv.é lett az ember az evangélium fényében? Az Ür szeme megtelt könnyekkel. A két őr földre borult, s jajgattak, mint akikben eleven késekké lettek a bűnök és marcangolják a lelket. Puskaropo­gásra térnek magukhoz. Felnéznek. Az Ür eltűnt. Vak lövöldözés a két szembe- fekvő állásból. Rikoltó harci zaj. Az őrök földre vágódnak, hogy ment­sék életüket. Az egyik súgja: Elűzték az Urat. A másik visszasúgja: Békét akarnak és megölték a béke lelkét, a szeretetet. A szeretet erők titka. A győri árvaház jubileumi ünnepe. Karácsony tövében ünnepeltünk. De­cember 18. és 19-én gyújtottuk meg az emlékezés fáklyáját, hogy világosságánál beletekintsünk a múltba és Isten könyö­rülő szere'tetének csodálatos jeleit látva, a pásztorokkal odaboruljunk a gyermek Jézus bölcsője elé boldog hálaadásra. Karácsony fénye ragyogott felénk és mi ebben a fénysugárzásban boldogan érez­tük árváinkkal együtt: Itt megszületett a szeretet! Első utunk a temetőbe vezetett, sze- retetintézményeink első igazgatójának, Pálmai Lajosnak sírjához, aki nagyapjá­nak, Karsay püspöknek javaslatára 1883- ban megindult kis árvaház sorsát szív­ügyévé tette, annak jövendőjét tovább álmodta és kiépítette. Lelkünk melyéről jött imádságban köszöntük meg öt Istennek. Hálás szeretetünk jeléül koszo­rút helyeztünk sírjára. Este a szeretetházi ünnepélyre jöt­tünk össze a gyülekezetünk híveivel és intézményeink lakóival. Ügy voltunk együtt, mint egy nagy család, melynek minden tagja érzi. hogy összetartozunk, a szeretetben egyek vagyunk. Kis árváink ott nyüzsögtek-forogtak körülöttünk. Meg-megsimogattuk őket a tekintetünk­kel és boldogan hallgattuk énekeiket, szavalataikat, az árvaházi életből bemu­tatott jeleneteiket. Meg-megcsillant a szemünkben egy-egy könnycsepp. El­szállt ajkunkról egy-egy sóhaj. Huber Etelka főnöknőnk, aki már 1910 óta végzi itt a szeretet munkáját, közvetlen szavakkal jelenítette elénk a múltat, a hívek nagy áldozatkészségét, amellyel árváinkról gondoskodtak és az intéz­mény fejlődését lehetővé tették. Megele­venedett előttünk Bálint Mihálynak, a szeretetház nagy jóltevőjének, sok-sok derék hittestvérnek a képe. Az ő szívü­kön az Isten szeretete áradt át és körül­ölelte az apátián és anyátlan árvákat. HARANGSZÓ Másnap délelőtt volt jubileumi isten­tiszteletünk, melyen D. Kapi Béla püspök hirdette az igét. 1. János 4, 9—11 alap­ján a szeretet örök titkáról beszélt és rámutatott arra, hogy annak Isten sze­retete a forrása, a lelkek megmentése a célja és áldozat mindig a tartalma. Árvaházunk — mondotta — nem elége­dett meg soha azzal, hogy árváknak, hajléktalanoknak adjon meleg tűzhelyet, támaszt, hanem mindig azt kereste, hogy a Megváltó Krisztus legyen mindenkié, ezért a lelkeket Hozzá vezette. Meg­mutatta Isten nagy szeretetét, hogy él­jünk általa. * Gyülekezeti vallásos ünnepélyünkön, amelyet este a templomban tartottunk, Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök, diakonissza anyaházunk volt igazgatója tartott előadást az igazi hálaadásról. Tömött padsorokban áhítatosan figyelt szavaira mindenki, miközben boldogan érezte, az egyéni bűntudat micsoda mély­ségébe kell az embernek leszállni, hogy igazán hálás tudjon Istennek minden szeretetmunkáért lenni. Külön élményt jelentettek Fodor Kálmán karnagy ha­talmas zene- és énekszámai. Händel ün­nepi zsoltára, amelyet a vegyeskar adött elő zenekar kísérettel az ő vezényleté­vel. Ö mindig sokat ad. Most ennél is többet adott — az árvákért. Minden őket ölelte körül nagy szere­tettel ezen a jubileumi ünnepen. A gyü­lekezet több száz pengős offertoriuma az irántuk való szeretetnek volt a ki­fejezése. Sok egyéb adomány mellett az az ötszáz pengős adomány is, melynek nagylelkű felkínálója még a gyülekezet­ben is névtelenségben akart maradni. Megérzik-e, igaz a mi Urunk szava: nem hagylak titeket árvákul! És még más egyéb is. Most, hogy e cikket írom, a Harangszóhoz csoma­got hoz a posta. Amint kibontjuk, cso­dálkozva látjuk, két szép új télikabát van benne a gyermekek számára. Azután já­ték, képeskönyv. Benne van a kis Bán­fai Katóka kirajzolt írása: Hadiárva gyermekeknek szeretettel küldi Katóka. Éppen azon tűnődtem, hogyan tudnánk a kis Varga Gábornak, akinek apja a harctéren esett el, anyja vasúti szeren­csétlenségnek az áldozata lett, kis téli ruhát karácsonyra venni? fme, itt van! Isten szeretete küldte. Köszönjük néked Diakonissza anyaházunk új épülete. 417 kis Bánfai Kató, a szíved szeretetét, meg az édesapádnak is nagyon melegen meg­szorítjuk lélekben a kezét. Jó helyre jött. Éppen ide küldte, hisz azt írja, hogy e csomag tartalmát karácsonyra hadiár­váinknak juttassuk. * Karácsony küszöbén vagyunk. Már érzem, erősen ránkszóródik a szeretet fénye és átölel a melege. Már karácsony van. Isten jön felénk, árva gyermekei felé, hogy ne legyünk árvák. Hallöm a karácsonyi ének hangjait: Nincs ma szegény, nincs ma árva: Üdvözítő született. Árva lelkek, Krisztus azért született, hogy az árvaságotokat ne érezzétek! Lukács István. Katonáink karácsonyi űzendő Karácsonykor mindenki hazasiet. Aki nem mehet, az is otthon van lélekben s üzenetet küld a távolból. Katonáink is üzennek az otthonnak a Harangszó útján. Íme, néhány üzenet: Üzenem kedves szüleimnek és test­véreimnek Csanádapácára, nagynéném- nek és családjának Pusztaföldvárra, egészséges vagyok, nincs , semmi bajom, leveleim elmaradásáért ne aggódjanak, mert amikor lehet, azonnal írok. Jó egészséget kívánok és kérem őket, a karácsonyi ünnepek alatt imádkozzanak értünk. Sz. Molnár Lajos honv. B 590. Messze idegen, sivár orosz puszta­ságról üdvözli a Harangszót és annak minden kedves olvasóját — kívánva bol­dog karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott boldogabb újesztendőt — a Ha­rangszót a Hqzától távol is olvasó két katona: Ihász Endre ev. tanító Hanta és Széles Gyula oki. gazda Sopron. * Hálásan köszönjük kérésünk telje­sítését, a tíz példánnyal megtoldott, most már harminc darab Harangszót. Szívből kívánjuk, sok-sok szívet vidító, lelket gyógyító örömhírről szóljon Istentől se­gített munkájuk nyomán a Harangszó.- Mindnyájan szeretettel kívánunk Is­tentől szép, örvendetes, békés, áldott karácsonyi ünnepet és boldog, békés új esztendőt. Igaz tisztelettel és szeretettel Basa Sándor lelkp. * Az F. 255. tábori számról Plachy László kellemes karácsonyi és újévi ün­nepeket kíván Mesterházy családnak Lócsra Oroszországból. ■* Az F. 255. tábori számról Szalóky András honvéd üzeni családjának és jó Ismerőseinek, hogy jól van, egészséges és egyben kellemes karácsonyi és bol­dog újévi ünnepeket kíván. * Katonáink áldáskívánságait továbbít­juk. Mi is mindnyájuknak áldott kará­csonyt kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents