Harangszó, 1943
1943-12-12 / 50. szám
1943. december 12, HARANGSZÓ 399 Az egyetemes egyház A magyarországi evangélikus egyházegyetem évi rendes közgyűlése december 3-án volt Budapesten, Dr. Báró Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelő és D. Kapi Béla püspök elnöklete alatt. November 29—december 2-ig a különböző bizottságok és egyesületek tartották gyűléseiket. Az Országos Luther Szövetség gyűlését — mint a Magyar Értesítő jelenti — Radvánszky Antal báró alel- nök vezette, örvendetes- beszámolók hangzottak el itt a Szövetség munkájáról, az országos evangélikus napok, konferenciák rendezéséről, a 60 gyermeket befogadó hadiárvaház létesítéséről, a külföldi kapcsolatok ápolásáról. Az evangélikus sajtószolgálat jelentősége domborodott ki a sajtóbizottság gyűlésén, ahol Farkas Sándor közvetlen szavakkal emlékezett meg az éppen akkor ravatalon fekvő nagy íróról, Har- sányi Zsoltról, a Magyar Protestánsok Lapja főszerkesztőjéről. — Élénk érdeklődés kísérte a Misszióegyesület ügyeiről szóló beszámolókat, a fiókegyesületek jelentéseit. Az egyesület a nagytarcsai népfőiskola vezetését Tóth László orosházi tanítóra bízta. — December 1-én volt az evangélikus papnék gyűlése, D. Kapi Béláné elnöklete alatt, este pedig a papnék szeretetvendégsége, melyen Fábián Imréné a papné mai feladatairól tartott előadást. A Lelkészegyesület gyűlésén a távollévő Raffay püspök „50 év távlatából“ c. munkáját olvasták fel. A testvér ref. Lelkészegyesület üdvözletét Szabolcska László dr. főtitkár tolmácsolta. Nagykozgyfilése Budapesten. jelentőségű esemény volt s a jelenlevőkre mély benyomást tett vitéz Béldy Alajos altábornagynak, az ifjúság testnevelési vezetőjének megjelenése s beszéde. Vitéz Béldy Alajos altábornagy nagy- rabecsülő szeretettel szólt a lelkészi munkáról. A lelkészeket legközvetlenebb munkatársainak tekinti s azok részéről ugyanezt kéri. Munkahelyén, ahova őt Isten kegyelme állította, az ifjúság felemelésével a szebb magyar holnapért akar dolgozni! Nyomatékosan felhívta a figyelmet a le- venteleánymunkára. Önök nélkül — mondotta — nem érhetjük el célunkat; de önökkel bizonyosan. Az altábornagy szívből jövő beszédét Németh Károly al- elnök köszönte meg. Távozása után Tú- róczy püspök felhívta a figyelmet arra, tekintsük Istentől kapott ajándéknak, hogy éppen Béldy altábornagy áll az ifjúsági munka élén. Nála az egyházak megbecsülése szívbeli meggyőződés, amit vallott akkor is, amikor még nem volt mostani magas állásában! Az Országos Tanítóegyesület 20 éves fennállását ünnepelte mostani közgyűlésén. A gyűlésen D. Kapi Béla püspök is felszólalt s az eddigi építőmunkáért az egyházegyetem köszönetét tolmácsolta. A Gusztáv Adolf Gyámintézet népes gyűlése elé Ziermann Lajos elnök terjesztett részletes jelentést. Idézte benne a 33 évvel ezelőtti amerikai elnöknek, Rooseveltnek Budapesten jártakor tett kijelentését; „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak!“ Nem feledkezhetnek meg erről a világ hatalmasai ma és a jövőben sem! Rámutatott az egyesület hatalmas munkájára, méltatta Radvánszky Albert báró koronaőrt, mint húsz éve egyetemes felügyelőt, ki előbb a gyámintézetnek volt elnöke. Az egyesület bevétele a múlt évben kb. 70.000 pengő volt. Az Evangélikus Tanáregyesület, az Ev. Nőegyesületek Országos Szövetsége gyűlései után 2-án este volt a gyámintézeti istentisztelet a Deák-téri templomban, melyen Budaker Oszkár egyetemi tanár I. Ján. 4, 16—21. -alapján hirdette az igét. Úgy élünk még ebben a háborúban, mint a mesebeli sziget a vér és könny tengerében. De ha átcsapnának is ide a hullámok, el nem takarhatják előlünk a keresztet. Aki pedig a keresztre néz, elhiszi Isten irántunk való szeretetét. Szeressük öt, hiszen ö előbb szeretett minket! Aki szereti Istent, áldásul kell odaadni magát a szenvedőknek, árváknak, segítségre szorulóknak. Az Országos Luther Szövetség Serlegvacsoráján nagy érdeklődéssel várták a nagyszámú résztvevők Túróczy püspök előadását, aki hatalmas erővel, nagyon szemléletesen rajzolta meg az evangélikus ember lelki alkatát, rámutatva arra, mit ér az ember, ha evangélikus. Mi nélkülözhetetlenek vagyunk a világ számára — mondotta —. Külön színt, értékes típust képviselünk, amit nem irtani kell, hanem ha pusztulóban volna, védeni kellene több szeretettel! Sokat ér az ember, ha evangélikus. — Másnap, pénteken volt az — Bizony nyugtalan voltam. Mégpedig nagyon. Magam sem tudom, miért. Azaz most már tudom. Azért, mert nem voltam még Krisztusé, nem ismertem őt. Száz kérdés gyötört, aggasztott. Mindenáron úgy akartam irányítani az életemet, jövőmet, hogy minél több haszonban, élvezetben, dicsőségben legyen részem. Éppen ezért minden létező vagy elképzelt ellenséges körülmény nyugtalanított. Most ennek vége. Életem, jövőm nem okoz már gondot nekem. Ez a teher Krisztus vállán van. — Azért kérdeztem ezeket tőled, mert én is nyugtalan vagyok. Régóta már. — Mi az oka nyugtalanságodnak? — Olyanformán vagyok én is, mint te voltál. Sok gondot okoz a jövőm. Akadályok tornyosulnak előttem. Meg aztán gyakran egészen értelmetlennek látom az életet. Minek élünk, ha hamarosan úgyis meg kell halnunk? S különösen nyugtalan vagyok édesanyám halála óta. — Miért? — A temetési beszéd miatt. Arról beszélt a tisztelendő úr, hogy készülnünk kell az ítélet napjára, mert ha halálunk órája nem talál bennünket készenlétben, akkor a Bíró, Krisztus elítél bennünket — kárhozatra. Igaz lenne ez csakugyan? — Igaz! Tökéletesen igaz! •— Dehát hogyan készüljön az ember? Te készenlétben vagy már? — ÉQ igen. Én tudom, ha ebben a pillanatban meg kellene is halnom, akkor sem kárhoznék el. Nem azért, mintha én nagyon jó fiú volnék, hanem azért, mert hiszek Krisztusban, akinek érdeméért Isten megbocsátotta a bűneimet és örökéletet adott. — Hogyan tudhatnám én azt: megbocsátja-e Isten az én bűneimet vagy sem? —• Egészen bizonyosan megbocsátja. A Szentírás több helyen mondja, hogy Isten Krisztusért minden embernek megbocsát, aki hisz. — Lám, annak bocsát meg, aki hisz; én pedig nem tudok hinni. Nem tudom úgy erősen hinni azt, hogy Krisztus, Isten Fia, meghalt érettem és az ő kedvéért Isten minden bűnömre fátyolt vet. — Ha nem tudsz hinni, nem lehet rajta csodálkozni. Nem olyasvalami a hit, amit csak elő kell kotorni a lelkünk mélyéről és máris megvan. Nem. A hit ajándék, Isten ajándéka. — Szóval várjam ölhetett kézzel, míg majd Istennek úgy/tetszik, hogy megajándékozzon engem a hittel? — Korántsem. Néked az a dolgod, hogy kérjed Istentől a hitet. Olvasd az igéjét naponta és kérjed tőle szüntelen a Szentlélek ajándékát. Aki elnyeri a Szent- leiket, az elnyeri a hitet is. Előre megmondom: légy kitartó az imádkozásban és bibliaolvasásban, mert Isten rendszerint csak a kitartó imákat hallgatja meg. — Megpróbálom a dolgot. (Folytatjuk.)
