Harangszó, 1943

1943-12-12 / 50. szám

1943. december 12, HARANGSZÓ 399 Az egyetemes egyház A magyarországi evangélikus egyház­egyetem évi rendes közgyűlése decem­ber 3-án volt Budapesten, Dr. Báró Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelő és D. Kapi Béla püspök elnöklete alatt. No­vember 29—december 2-ig a különböző bizottságok és egyesületek tartották gyűléseiket. Az Országos Luther Szövetség gyű­lését — mint a Magyar Értesítő je­lenti — Radvánszky Antal báró alel- nök vezette, örvendetes- beszámolók hangzottak el itt a Szövetség munkájá­ról, az országos evangélikus napok, kon­ferenciák rendezéséről, a 60 gyermeket befogadó hadiárvaház létesítéséről, a külföldi kapcsolatok ápolásáról. Az evangélikus sajtószolgálat jelen­tősége domborodott ki a sajtóbizottság gyűlésén, ahol Farkas Sándor közvetlen szavakkal emlékezett meg az éppen ak­kor ravatalon fekvő nagy íróról, Har- sányi Zsoltról, a Magyar Protestánsok Lapja főszerkesztőjéről. — Élénk ér­deklődés kísérte a Misszióegyesület ügyeiről szóló be­számolókat, a fiókegyesületek jelenté­seit. Az egyesület a nagytarcsai nép­főiskola vezetését Tóth László orosházi tanítóra bízta. — December 1-én volt az evangélikus papnék gyűlése, D. Kapi Béláné elnöklete alatt, este pedig a papnék szeretetvendégsége, melyen Fábián Imréné a papné mai feladatai­ról tartott előadást. A Lelkészegyesület gyűlésén a távol­lévő Raffay püspök „50 év távlatából“ c. munkáját olvasták fel. A testvér ref. Lelkészegyesület üdvözletét Szabolcska László dr. főtitkár tolmácsolta. Nagy­kozgyfilése Budapesten. jelentőségű esemény volt s a jelenlevők­re mély benyomást tett vitéz Béldy Ala­jos altábornagynak, az ifjúság testne­velési vezetőjének megjelenése s be­széde. Vitéz Béldy Alajos altábornagy nagy- rabecsülő szeretettel szólt a lelkészi munkáról. A lelkészeket legközvetle­nebb munkatársainak tekinti s azok ré­széről ugyanezt kéri. Munkahelyén, ahova őt Isten kegyelme állította, az ifjúság felemelésével a szebb ma­gyar holnapért akar dolgozni! Nyo­matékosan felhívta a figyelmet a le- venteleánymunkára. Önök nélkül — mondotta — nem érhetjük el célunkat; de önökkel bizonyosan. Az altábornagy szívből jövő beszédét Németh Károly al- elnök köszönte meg. Távozása után Tú- róczy püspök felhívta a figyelmet arra, tekintsük Istentől kapott ajándéknak, hogy éppen Béldy altábornagy áll az ifjúsági munka élén. Nála az egyházak megbecsülése szívbeli meggyőző­dés, amit vallott akkor is, amikor még nem volt mostani magas állásában! Az Országos Tanítóegyesület 20 éves fennállását ünnepelte mostani közgyűlé­sén. A gyűlésen D. Kapi Béla püspök is felszólalt s az eddigi építőmunkáért az egyházegyetem köszönetét tolmácsolta. A Gusztáv Adolf Gyámintézet népes gyűlése elé Ziermann Lajos elnök ter­jesztett részletes jelentést. Idézte benne a 33 évvel ezelőtti amerikai elnöknek, Rooseveltnek Budapesten jártakor tett kijelentését; „Az egész civilizált világ adósa Ma­gyarországnak!“ Nem feledkezhetnek meg erről a világ hatalmasai ma és a jövőben sem! Rámutatott az egyesület hatalmas munkájára, méltatta Rad­vánszky Albert báró koronaőrt, mint húsz éve egyetemes felügyelőt, ki előbb a gyámintézetnek volt elnöke. Az egye­sület bevétele a múlt évben kb. 70.000 pengő volt. Az Evangélikus Tanáregyesület, az Ev. Nőegyesületek Országos Szövetsége gyűlései után 2-án este volt a gyámintézeti istentisztelet a Deák-téri templomban, melyen Budaker Oszkár egyetemi tanár I. Ján. 4, 16—21. -alap­ján hirdette az igét. Úgy élünk még ebben a háborúban, mint a mesebeli szi­get a vér és könny tengerében. De ha átcsapnának is ide a hullámok, el nem takarhatják előlünk a keresztet. Aki pe­dig a keresztre néz, elhiszi Isten irán­tunk való szeretetét. Szeressük öt, hi­szen ö előbb szeretett minket! Aki sze­reti Istent, áldásul kell odaadni magát a szenvedőknek, árváknak, segítségre szorulóknak. Az Országos Luther Szövetség Ser­legvacsoráján nagy érdeklődéssel várták a nagyszámú résztvevők Túróczy püspök előadását, aki hatalmas erővel, nagyon szemléletesen rajzolta meg az evangé­likus ember lelki alkatát, rámutatva arra, mit ér az ember, ha evangélikus. Mi nélkülözhetetlenek vagyunk a világ számára — mondotta —. Külön színt, értékes típust képviselünk, amit nem ir­tani kell, hanem ha pusztulóban volna, védeni kellene több szeretettel! Sokat ér az ember, ha evangélikus. — Másnap, pénteken volt az — Bizony nyugtalan voltam. Mégpedig nagyon. Magam sem tudom, miért. Azaz most már tudom. Azért, mert nem voltam még Krisztusé, nem ismer­tem őt. Száz kérdés gyötört, aggasztott. Mindenáron úgy akartam irányítani az életemet, jövőmet, hogy minél több haszonban, élvezetben, dicsőségben le­gyen részem. Éppen ezért minden létező vagy elkép­zelt ellenséges körülmény nyugtalanított. Most en­nek vége. Életem, jövőm nem okoz már gondot ne­kem. Ez a teher Krisztus vállán van. — Azért kérdeztem ezeket tőled, mert én is nyugtalan vagyok. Régóta már. — Mi az oka nyugtalanságodnak? — Olyanformán vagyok én is, mint te voltál. Sok gondot okoz a jövőm. Akadályok tornyosulnak előttem. Meg aztán gyakran egészen értelmetlennek látom az életet. Minek élünk, ha hamarosan úgyis meg kell halnunk? S különösen nyugtalan vagyok édesanyám halála óta. — Miért? — A temetési beszéd miatt. Arról beszélt a tisz­telendő úr, hogy készülnünk kell az ítélet napjára, mert ha halálunk órája nem talál bennünket készen­létben, akkor a Bíró, Krisztus elítél bennünket — kárhozatra. Igaz lenne ez csakugyan? — Igaz! Tökéletesen igaz! •— Dehát hogyan készüljön az ember? Te készen­létben vagy már? — ÉQ igen. Én tudom, ha ebben a pillanatban meg kellene is halnom, akkor sem kárhoznék el. Nem azért, mintha én nagyon jó fiú volnék, hanem azért, mert hiszek Krisztusban, akinek érdeméért Isten meg­bocsátotta a bűneimet és örökéletet adott. — Hogyan tudhatnám én azt: megbocsátja-e Isten az én bűneimet vagy sem? —• Egészen bizonyosan megbocsátja. A Szentírás több helyen mondja, hogy Isten Krisztusért minden embernek megbocsát, aki hisz. — Lám, annak bocsát meg, aki hisz; én pedig nem tudok hinni. Nem tudom úgy erősen hinni azt, hogy Krisztus, Isten Fia, meghalt érettem és az ő kedvéért Isten minden bűnömre fátyolt vet. — Ha nem tudsz hinni, nem lehet rajta csodál­kozni. Nem olyasvalami a hit, amit csak elő kell ko­torni a lelkünk mélyéről és máris megvan. Nem. A hit ajándék, Isten ajándéka. — Szóval várjam ölhetett kézzel, míg majd Isten­nek úgy/tetszik, hogy megajándékozzon engem a hittel? — Korántsem. Néked az a dolgod, hogy kérjed Istentől a hitet. Olvasd az igéjét naponta és kérjed tőle szüntelen a Szentlélek ajándékát. Aki elnyeri a Szent- leiket, az elnyeri a hitet is. Előre megmondom: légy kitartó az imádkozásban és bibliaolvasásban, mert Isten rendszerint csak a kitartó imákat hallgatja meg. — Megpróbálom a dolgot. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents