Harangszó, 1943
1943-10-24 / 43. szám
344 a legmerevebben elzárkózott ez elől. Ogy érzem azonban — szólt itt Pesthy Pál—, hogy az ünnepség keretének szűkrefogásával ez bensőségesebbé, a mi kerületünk meleg családi ünnepévé lett. Ezért a családtag ragaszkodó érzésével kérem az Űr Istent, áldja meg Nagyméltóságodat személyében, családjában s adjon jóegészséget, friss újult erőt, hogy az elkövetkező nehézségeken, megpróbáltatásokon és küzdelmeken azzal a férfias szilárdsággal és bátorsággal vezethessen át most is bennünket, amely- lyel az első világháború utáni zűrzavarból a fölemelkedés útjára irányított. Lelkesen ünnepelték az elnök szavai ! nyomán a magyarországi evangélikus egyház egyetemes felügyelőjét: Radvánszky Albert bárót, koronaőri méltóságra emelkedése és húszéves egyetemes felügyelői szolgálata kapcsán. Mester- házy Ernő dr., a dunántúli egyházfelügyelő szintén betöltötte e munkája má- , sodik évtizedét; feléje ugyancsak üdvöz- ( lés hangzott. Megemlékezett a felügyelő arról, , hogy az orosházi gimnázium kiépítésé- i ben nélkülözték a kormány támogatá- j sát. A szarvasi tanítónőképző internátu- j sának ügyét a kormány jóindulata megoldáshoz segíti. Megnyitója végén a világi elnök a bizonytalan időben Isten iránti bizodalmunkat hangoztatta: forrjunk össze testvéri szeretetben! A püspöki jelentés. Raffay Sándor püspök hivatalos évi jelentésének beterjesztésekor napjaink és helyzetünk jellemzésére Jézus szavait idézte Máté evangéliumából: „Hallani fogtok háborúkról és háborúk híréről. Vigyázzatok, hogy meg ne ijedjetek, mert ennek így kell lennie... De aki végig kitart, üdvözül.“ A mai hadviselés kíméletlenségeire valamikor még szégyenkezve néz vissza az emberiség, de a lélek veszteségei nagyobbak és messzebbre hatnak. Az igazán siratni- való az, hogy sokan még a közös nyomorúságot is rút önzéssel és kapzsisággal fokozzák. A püspök beszédét lapunk más helyén részletesen is közöljük. A kétszeres szolgálati jubileumát ülő Raffay Sándor püspökhöz, bár a háborús idők komolyságára tekintettel minden személyi ünneplést elhárított magától, az üdvözlések egész tömege érkezett. Így Radvánszky Albert báró dr. koronaőr, mint a magyarországi evangélikus egyház egyetemes felügyelője küldött táviratot. Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. főgondnok, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének elnökeiként köszöntötték. Szendy Károly dr. polgármester, Budapest székesfőváros közönsége nevében mondott üdvözlő beszédet Raffay püspökhöz. Az egyházkerületi közgyűlésen a tárgysorozat pontjait tárgyalták. Az új egyházkerületi ügyész: Borostyánkőy László dr. esküt tett, majd a napirend egyes pontjait Scholtz Oszkár dr. ny. jogügyi főtanácsos, Sárkány Béla tb. főesperes, egyházker. főjegyzők, Lányi Márton dr. és Koch István dr. tanügyi főtanácsosok és mások ismertettek. (M. É.) HARANGSZÓ öreg Biblia. Míg élt, betűzött reggel-este, erőt, vigaszt bennem keresve. A kis szobában boldog csend ült. Könnye sárgult lapomra perdült. Mindig a menny felé vezettem, s úgy szerettük egymást mi ketten. Azután elment. Örököltek engem, a régi kopott könyvet. Az új örökös magatelten nézett körül a házon-kerten, s mit nem ítélt elég becsesnek, eladogatta ószeresnek. Egy darabig megtűrt. Én vártam. Erő volt lapjaimba zártan, élet, vígasztalás, békesség ... múltak a nappalok, az esték . . . de nem nyitott ki... nem kellettem . .. ott porosodtam elfeledten. Most eladott az ószeresnek. Kik öreg Bibliát keresnek, talán belépnek ma, vagy holnap, s szomjú szívvel megvásárolnak. Aztán olvasnak reggel-este erőt vigaszt bennem keresve, a könnyük lapjaimra perdül, s kis otthonukra boldog csend ül. Túr mezei Erzsébet. Bele leéli leapaszleodnunle minden gyöleérssállal a magyar rögbe... Cevél egy tanulóihoz. Kedves Janikám! Tudom, hogy az életet már nyitott szemmel látod és értelmes tekintettel nézel a világba, tudom, hogy lelked szomjasan kutatja mindazt, ami szép, ami érték, de tudod-e azt, hogy a ti lelkes ifjúságtoknak egy gyakori hibája van: a nagy célokhoz vezető kicsi kis eszközöket nem méltatjátok eléggé figyelemre. Tudom, hogy repülni szeretnétek a sóvárgott jövő felé, de minden fejlődésnek meg van a maga lépésröl-lépésre kiszabott útja s ezt az utat a kis feladatok hűséges teljesítése teszi felfelé vivő úttá. Ne vedd rossz néven a Te szerető bátyádtól, hogy egy ilyen egyházzenei kis kérdést teszek szóvá mostani levelemben, amikor megkérdezem Tőled: miért nem énekelsz a templomban? Ha így kimondom, egyszerű kis kérdés ez, látszólag jelentőség néküli mulasztás s nem is gondolná az ember, hogy milyen jövőépítő erő hanyagolódik el vele. Kedves Janikám! — jól tudod, hogy az utca porát naponta lekeféli az ember a ruhájáról. Ugye, megérted, hogy az élet utcáján a lélek is • poros lesz és tisztálkodásra szorul. A lélek tisztálkodása az Istennel való társalgás, az imádság s az éneklés. Ne ülj szótlanul a templomban, míg zúg körülötted az ezerajkú ének! Nyisd meg szived lakatját a 1943 október 24. megenyhltő éneklésselI Ne menj el a templomból felfrissülés, megigazulás nélkül, üresen, fázósan, árván és vigasztalanul. Az élet útja hosszú és a jövő szempontjából fontos, hogy lelked rugalmasan üde maradjon. S míg magad épülsz, másokat is építesz. Míg azt veszed észre, hogy odaadó éneklésedtől tisztábbnak, bátrabbnak, boldogabbnak érzed magadat, akaratlanul is magaddal ragadtad társaidat, szomszédaidat. A templomi éneknek az a nagy varázsa, hogy az erősebbek hite szárnyra kapja a tétovázók gyenge Isten-keresését is s az énekben felzúgó meggyőző erő bástyája lesz a tépelődő lelkek homokos szigetkéinek. S ha hited bizonysága zengő hanggá fakad ajkadon, talán hinni is nehéz: egyházadat építed vele s az istenfélő magyar jövendőt. Száll a zengő hang és összeölelkezve százak és százak hangjával, megerősödve, megiramodva, mint imádság zúgó nagy hulláma Ötödik Isten trónusának hatalmas szikláihoz. Titokzatos erő van énekeinkben! Erő, amely a templomba vonz, erő, amely testvérré teszi az éneklő gyülekezetei, hatalmas erő, amely vérpadokon át ki tudja vívni a boldogabb jövőt! Kedves Janikám! — az élet folytonos haladás. A mi életünk egyházunk és magyarságunk mind szorosabb kapcsolatai felé visz. Ne akarj tehát csak evangélikus lenni, légy magyar is egyben! Ne gondold, hogy csak magyar vagy, evangélikusnak is kell lenned! íratlan parancsa ez a jövőnek, vésd emlékezetedbe! S ha így van, különösen figyelemmel kell lenned énekeskönyvünk magyar dallamai és a majdan eljövendő énekeskönyvünkben helyet foglaló szép régi magyar dallam iránt. Egyházunknak és nemzetünknek jövője a múltjából erősödik. Oltsuk be magunkat dicső őseink drága szép dallamaival, s alkossunk belőlük a magunk részére új fegyvert, az ősök fegyvereihez méltót! Évszázadok viharában megpróbált egyházadat a Te felnőtt korodban Néked és a Veled egykoruaknak kell megoltalmaznod: erősítsd lelkedet szép énekeinkkel! Minden időben, minden korban, minden kérdésben azok jártak az élen, akiknek az Isten több talentumot adott: járj elől és légy példa a templomi éneklésben is! Minél nagyobb a cél, annál inkább kell, hogy lelkesítse az ifjúságot. Lehet-e nagyobb cél, mint Isten országának s egyházának ügye? — szolgáld jövőjét lelkes énekléseddel! Bele kell kapaszkodnunk minden kis gyökérszállal a magyar rögbe, hogy a rettenetes vihar, amely korbácsolja ma a világot, el ne söpörjön bennünket. Ne hagyd figyelmen kívül az éneklésben rejlő hatalmas erőt sem! Kedves Janikám! — te jövőt kutató drága gyermek! Becsüld meg a kis feladatokat, hogy nagy eredményekhez érkezzél! Szívből énekelj ia templomban, hogy kiegyensúlyozott lélekkel örvendhess majd a .távolabbi jövőben egyházad és nemzeted boldog virágzásának! Szeretettel ölel bátyád:. Fodor Kálmán.
