Harangszó, 1943
1943-10-24 / 43. szám
Í1943 október 24. HARANGSZÓ 345 Visszaforgatok a Naplómban. Egyévi oroszországi élet apró tükörképei. (Folytatás.) Nagy, súlyos szavak, összeroskasz- tanak kötelező erejükkel. Meggör- nyesztenek, meghajlítanak létemben száz-százalékos tehertétjükkel. Annyiban vagyok nagyobb, hősiesebb, amennyiben életemben maradéktalanul megtestesítem e szabályt, nem megcsonkolom valamelyik ízében, elvonok, vagy hozzáadok valami más pótlékot, ez esetben máris árulóvá sülyedtem, olcsó és silány megtévesztések lidérces káprázata megszédített, elbuktam, holott be is futhattam volna győztesen, kockáztattam a kockáztathatót, nagyollottam az áldozatot énmagambói, vagyis önmagamat becsesebbnek, drágábbnak tartottam, mintsem a haza becsületét! Ki most, ha kell halni nem mer!... Eddig felemelkedni, így szemlélődni csak az tud, akinek minden dolga az Istennél tetőződik, lehet az élete olyan görbepályavonalú is, mint a kör, de a magja, az érdeme a középpontban van, sugarak nyilazhat- nak belülről, a központból a körpálya felé, egyenlő távolságra nyúlhatnak csak, ha százával, ezrével ágaznak is. Életkútja az Ürban van, innen buzog minden kicsi, csermelyes terve, vágya, akarása, folyamos nekilendülése, életáldozó kötelességteljesítése... Szürke hétköznapjaim ünneppé ma- gasztosultak, amikor, s ahányszor ilyen igazi eszményi vonalon álló, marcona honvédekkel összehozott az Ür ... Nem mindenki, aki azt mondja: Uram, Uram..., hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!... Megcáfolhatatlan igazság, hogy az emberiség nagy jóltevői nem azok voltak, akiknek a mellén kereszt feszült, hanem, akik keresztre hagyták magukat feszíttetni. Nem azért, mert ez a számukra öntet- szelgést jelentett, históriába való kiván- kozást áhított, dicsőséget szomjúhozott, hanem azért, mert amint ott állt, ahol állott, nem tehetett másként, mint ahogy cselekedett. Eszménye, vérbő, elalkudha- tatlan gondolata, meggyőződése ennyiben volt tett. De ez tett volt! Nem szónokló szereplés, hanem életáldozás! Dicsőséges életáldozás! Soruk nem zárult le...! Sok apró esemény tükréből csillan elénk az az igazság, hogy nincs életvalóság, életrevaló Ilit nélkül. Beszédes esetekben bizonyította meg magát ez a hit. Lankasztás és bénítás helyett erősített, nem málasztott, hanem összekapcsolt szerves egészbe. Valójában olyan korszakába léptünk az e világi életünknek, hogy egy mustármagnyi hit fel- becsülhetetlenebbül drágább háznál, csillogó palotánál, szép dísznél, bőuszá- lyú méltóságoknál. Gyakorta rágondolok a most dúló totális háború átélt, közvetlen szemtanuk által elmondott borzalmaira, amelyek mindjobban mérhetetlen arányokat öltenek. Rémületes, hogy milyen hajszolt vesszőparipafutás történik a háborús technikában a támadó és védő fegyverek kitalálásában, állandó vad versenyében! Mi közömbö-' siti ezt és azt a sajátos akciót?! Hatósugarát lefogni, leszűkíteni, vagy telje. sen megszüntetni! Felülmúlni, túlszárnyalni a ma született gépcsodát. Ezeknek a törekvéseknek a libegőse billenti külsőleg a háború mérlegét jobbra, vagy balra... Közben azonban folyik egy másik erőfeszítés is a belső síkban, a lelkekben. Megroppantani az acélos, megcsontosodott életszemléleteket, rést ütni ott, ahol zűrt az egység, felduzzasztani a hátországi gomolygó érzületet, felOrszágos gyűjtés volt a Vöröskereszt céljaira október első napjaiban. A legkisebb gyűjtő. húzni a zsilipeket, hadd hömpölyögjön a szennyes áradat... Nevén nevezett alakokban és változatokban fáradhatatlanul kísérletez ez a törekvés, a „forr. pontra“ tüzelni a kedélyeket és akkor, akkor, ott és úgy rászabadítani valamilyen célzatos, titokban megdolgozott „ügyre“, ami nyilván semmiképpen sem szent! Ellenkezőleg, rászed, megcsal, s egy nemzet sírját készíti elő árnyalataiban ... Ebben a hitben nem kell járni, ez a hit a maga fényével lápos ingo- ványokba visz!... Istenem! Mi jön még? Nem az én dolgom kérdezni, kutatni, csupán egy a feladatom: az események láncszemeiben meglátni a „végzést“, nem az esetleges vakszerencse, mint azt elkoptatott hétköznapi nyelven mondani szokták, a „véletlen“ dolgozik, hanem az Isten, tüjnői, villanó, sustorgó dolgokban az Ö szíve ver, s csodálatos, hogy ez a „verés“, ha ostorrá keményedik is, újra és újra áldó, megmentő szeretet... Vége. Káldy Lajos ev. tábori lelkész, Sopron. Bibliavasárnap azt kérdezi tőled az egyház Ura: Van-e Bibliád? Olvasod-e naponként a Bibliát? Terjeszted-e ismerőseid között a Bibliát? Adakozol-e a bibliaterjesztés elősegítésére? Szíved szerint felelj erre! RÉGI ÉNEK. Maradj velünk, mi Krisztusunk: Mert már estve-felé vagyunk, Szent Igéd viiágoskodjék, Mi szívünkbe plántáltassék. E mi utolsó időnkben, Adj bátorságot szivünkben, Hogy szent Igéd és szentséged Tisztán maradjon közöttünk. Nálunk, és maradékinknál, Hogy ők is járjanak annál: Kérünk, Uram, ez úgy legyen, örökkön örökké ámmen. Október 29-151 november 9-ig tartanak az idei V. Országos Protestáns Napok. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség, mint a magyar protestáns társadalom egyik nagy átfogó szervezete, ebben az esztendőben is — immár ötödször — a hagyományos belső lelki tartalommal megrendezi a magyarországi protestáns társadalom hiterősítő és nemzetépítő seregszemléjét, az Or^ szágos Protestáns Napokat. Ezúttal a válságba jutott emberért imádkozik Magyarország közel négymilliónyi protestáns társadalma. Ezekben a nehéz időkben, amikor az egész világ a válság súlyos idejét éli, mindennél fontosabb, hogy a magyar nemzet és a magyar protestáns társadalom is — az a társadalom, amely mindig kivette részét a nemzet építésében — acélos lélekkel, bizakodással tekintsen a jövő felé és álljon azon az őrhelyen, ahová Isten állította. Az V. O. P. N. gazdag napirendjét ünnepi istentiszteletek vezetik be. valamennyi fővárosi protestáns templomban. Tasnádi Nagy András, a Szövetség elnöke és Ravasz László dr. püspök rádióelőadást tartanak. A hagyományos gazdag tartalommal kerül megrendezésre a Vigadóban a Reformáció Emlékünnepe, a Nemzeti Színházban ünnepi előadás keretében Zilahy Lajos színműve a „Süt a nap“. A Napok kiemelkedő eseményei a Luther- Kálvin Emlékest; protestáns nagygyűlés „A vasárnap megszenteléséért“; a Protestáns Leventeünnepély; szórvány-konferencia; protestáns asszony-konferencia; az Országos Református Szeretetszövetség Baráti Társaságának közgyűlése; az ORJO és az ORLE közgyűlése; a Budapesti Protestáns Énekkar hangversenye; Protestáns Irodalmi Társaság irodalmi délutánja; a Kálvin Szövetség előadás- sorozatának megnyitója, továbbá különböző protestáns egyesületek, szervek díszgyűlései, megbeszélései, konferenciái. A Napok keretében szolgálnak Makkai Sándor, Kapi Béla, Enyedy Andor, Turóczy Zoltán püspökök s a protestáns közélet egyházi és világi vezetői. Felvilágosítást és részletes napirendet kívánatra készségesen küld az Országos Bethlen Gábor Szövetség, Budapest, IV., Semmelweis-u. 17. I. em. Telefon: 185-308, 389-174.
