Harangszó, 1943
1943-10-24 / 43. szám
34. évfolyam. 1Ö43 október 24. y u y f \ 43. szám. AUfftaHii KAM BELA 1910-b«>. Laptulajdonos: Dunántúli Lutbsr-Stösntiég M*gjelanik minden vasárnap. Ingysn msllóklat UnSv alatt aáthatankAnt a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: B3!>-b#n Jöjjetek enltotzáni. 938-ben a Felvidéki Lather 942-ben a Lelki Harmat. A Rcmsiirf n«rk«ntt - kladóklvatftfftl GYŐR II., Petöli-tér 1. riMiz'téti ár»: negyedévre 2 P 50 fillér, félévre 4 P 80 fillér, egy évre 9 P 60 fillér. Csoportoa küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V\ évre 3 P. Postacsekkszámla 30.526. Jézusban adatott kegyelemért s I csak azt sirassuk, ami nincs, örülném ölhetnek meg gondjaink, nem jünk annak, ami adatott, veszíthetnek el bűneink sem! Ne- ' Scholz László. Aas óvóhely-csomag. Kegyelem adatott! Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben. 1. Kor. 1,4—5. Efféleképen kezdi az apostol szinte valamennyi levelét. Mielőtt rátérne a gyülekezet bajaival való foglalkozásra vagy bűneinek feddésére, elébb hálát ad a kegyelemért, melyet ők is megkaptak a Krisztus Jézusban. Mi legtöbbször panasszal kezdjük, panasszal végezzük s ami köztiül van, az is csak panasz. Ezen az se szépít, ha a bűneink miatt való keserűség ömlik ki szánkon vagy pedig az egyházunk, gyülekezetünk elesett állapotán sopánkodunk. A háládatlan ember, a hálá- datlan keresztyén, a háládatlan gyülekezet csak koldus örökké! Mielőtt számba vennénk bajainkat, nyomorgattatásunkat, jövőbeli aggodalmainkat, álljunk meg és vessünk egy pillantást a múltban kapott és most is jelenvaló gazdagságunkra: kegyelem adatott né- künk a Krisztus Jézusban; gazdagok vagyunk az ő igéjében és az Isten ismeretében. Vagy talán ez semmi? Hogy nekünk, halálra ítélt bűnösöknek az Isten kegyelmesen megbocsátott, új életet adott; hogy mi halljuk az ő igéjét, megtaníttattunk a tízparancsolatra, a hiszekegyre, a miatyánkra, a hegyi beszédre és most is egy igét véshetünk a szívünkbe; hogy az Isten igéje nemegyszer bölcseséget adott életünk súlyos perceiben; hogy ma is reménységet gyújt elsötétített éjszakáinkon, — mindez talán semmi?! Adjunk hálát Istennek az ő legnagyobb ajándékáért, a Krisztus ' A napokban a fővárosban járva I több lakásban láttam úgynevezett óvóhely-csomagot. A fővárosi emberek, akik már átéltek légitámadást, komolyan veszik az arra való felkészülést. A legértékesebb és legszükségesebb ingóságukat gyűjtik össze egy nagyobb táskába, hogy esetleges riadó esetén magukkal vigyék az óvóhelyre. Ha úgy alakulna a helyzet, hogy otthonukba többé vissza sem térhetnek, mert a ház megrongálódott, akkor az óvóhely-csomag jelenti talán minden ingóságukat. Nagy körültekintéssel kell tehát az ilyen csomagot összeállítani, hogy ne legyen benne felesleges holmi, ami csak nehezítené, mégis lehetőleg minden legyen benne, amire később is szükség lehet. Érdekes lenne egyszer szemlét tartani az óvóhely-csomagok tartalma felett. Mi mindent tartanak az emberek olyan értéknek, amit feltétlenül magukkal akarnak vinni? Az első helyen az élelem és a meleg ruha szerepel, majd a hivatalos okmányok, anyakönyvi kivonatok és az élelmiszerjegyek következnek. Ha azután marad még üres hely, beleteszik az ékszereket, kedves emléktárgyaikat, dohány-és szappankészletüket, stb. Nem tudom azonban, hogy hány óvóhelycsomagban találhatnánk meg a legértékesebb és a legszükségesebb tárgyak között a Bibliát? A Biblia a legértékesebb és arra van a legnagyobb szükségünk az élet minden körülményei között, még az óvóhelyen is. Az élelem elromolhat, mielőtt még felhasználhattuk volna, a Bibliából azonban mindig gazdag lelki táplálékot nyerhetünk, csak éljünk vele (Kolossá 3, 16). A legmelegebb téli ruhában is reszkethet az ember a félelemtől, ha nem tanulta még meg az Igéből, hogy erős vár a mi Istenünk (46. Zsoltár). A szülők és nagyszülők anyakönyvi kivonataival igazolhatjuk ugyan származásunkat, de a Bibliából azt is megtudjuk, hogy az Isten gyermekei s országának polgárai lehetünk (Róma 8, 12—17). A legdrágább ékszer sem jelenthet olyan értéket, még ha értékesítem is, mint az Istennek az írott Igén keresztül küldött üzenete, amelyből megtanulom a helyes életfolytatást (Ésaiás 40, 31). A mostani háború már sok embert megtanított a Biblia helyes értékelésére. Erről beszélnek a frontról hazatérő katonák, ezt igazolja az alábbi néhány adat is. Hazánkban az elmúlt évben értesülésem szerint 31 ezer olcsó kiadású teljes Biblia fogyott el s a különböző kiállítású Bibliák és bibliarészek évi forgalma 100 ezer példány volt. Ez azt jelenti, hogy 1942-ben fogyott el ebben az évszázadban a legtöbb Biblia. Adja Isten, hogy a megvásárolt Bibliákat olvassák is a tulajdonosok, hogy a bennük levő érték ne rejtett kincs legyen, hanem éltető erő, naponkénti lelki táplálék háborúban és békében, fronton és otthon, munkahelyen és óvóhelyen. Magyar evangélikus egyházunkban a reformáció ünnepe előtti vasárnap bibliavasárnap. Ezen a na-
