Harangszó, 1943
1943-10-03 / 40. szám
320 HARANGSZÓ 1943 október 3. tanítói kar nevében Takács Elek esperes, a hittudományi kar nevében dr. Sólyom Jenő dekán köszöntötték a felügyelőt. Levélben üdvözölték báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, a kerületek püspökei és felügyelői, a ref. egyetemes konvent, a ref. kerületek püspökei és felügyelői, Fáy államtitkár és még sokan. Ugyancsak meleg szavakkal emlékezett meg Kapi püspök László Miklós 25 éves titkári és Vojtech Vilmos 30 éves kerületi munkásságáról. A gyűlés ezek után részletesen tárgyalta a püspöki jelentést és pontjait, majd a bizottságok javaslatainak letárgyalása következett, melynek végeztével a gyűlés végétért. 17/ szerctetintéxmé*»y. Mindannyian tudjuk, hogy a háború sok családi otthont feldúlt. Elment a férj, a feleségnek dolgoznia kell, s a gyermekek nevelés és felügyelet nélkül maradtak. Elment az apa, többé nem is tér vissza, a gyermekek pedig árvák lettek. Nem újság az sem, hogy sok családi otthont feldúlt a nyomorúság. A nagyváros szélein — a nagy lakáshiány következtében — egyetlen szobában néha családok zsúfolódnak össze. Ismerünk házaspárokat, akik ágy raj árók. Mindennek a terhét legjobban a gyermekek érzik, akik otthon nélkül hányódnak-vetöd- nek, ha lehet: ismerősöknél, rokonoknál, ha ilyenek nincsenek, akkor az utcán. Szomorúan látjuk azt is, hogy sok családi otthont dúlt fel a bűn. Üj szerelem vak bódulatában megfeledkeznek gyermekeikről s elhagyják családjukat a szülők. Sok elbusult apa és síró anya kérdezte már tőlünk: most már mi lesz a gyermekkel, vagy gyermekekkel? Hála Istennek, vannak szeretetintéz- ményeink. Budapesten a Protestáns Árvaház, a győri, békéscsabai, szarvasi, nyíregyházi, fóti stb. árvaházak, a Fébé intézményei szerte az országban. Mindegyik hősies küzdelmet folytat a veszendő evangélikus gyermekek megmentéséért. A veszendő gyermekek száma azonban gyorsabban szaporodik, mint a férőhelyek száma. Ez a szükség kényszerítette a Deák-téri Luther Szövetséget arra, hogy Budapesten, a Hűvösvölgyben új árvaházat létesítsen, örömmel tudatjuk e lap olvasóival, minden evangélikus gyülekezettel és lelkésszel, hogy ez az új árvaház október elején megnyílik. A férőhelyek száma közel hatvan. A jelentkező nagyon sok. De hadi- árva vagy hadigondozott gyermeket az ország bármelyik gyülekezetéből azonnal felveszünk. Akik imádkozni szoktak egyházunk szeretetmunkájáért, kérjük, imádkozzanak ezért az új intézményért is. Akik adakozni szoktak Egyházunk szeretetrnunkájára, kérjük, ne feledkezzenek meg erről az új árvaházról sem. Dr. K. A. A Harang szó-Naptár különböző nehézségek miatt ez- évben nem október 1-re, hanem karácsonyra jelenik meg. De megjelenik! Visszaforgatok a Naplómban. Egyévi oroszországi élet apró tükörképei. (Folytatás.) Kereső ember, jövendőt lázasan kutat, fürkésző elme, a mában, a mából a holnapba törő zarándoktárs, ki utas vágy e világban, állj meg egy percre — úgyis meg kell állnod, ha akarod, ha nem — hadd keressen meg tégedet addig az Ür, amig le nem morzsoltad éveidet, megemésztve őket, mint a beszédet. Pereg a homokóra sok száz parányi szemcséje. Telefonáláskor nem egyszer szemléltein tűnődve ezt a jelenetet: egymással csúcsban összefordított két üvegkúp. Megkaptad a keresett vonalon a „felet“, feltartóztathatatlanul és visszavonhatatlanul szitál a föveny lefelé, csúszik, fogy, apad, a parttalan időben, időből három percet leőrölt. .. s vége befejeződött az összeköttetés, leteheted a kagylót... A kiszabott esztendők letelnek és én útrakelek és nem térek vissza (Jób 16 :22—23.) Lelkem ineghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sir. A hitetlen embernek a halál mindvégig rettenetes ellensége marad. A keresztyén embernek is ellensége a halál, de az előbbivel szemben azzal a különbözette!, hogy míg a hitetlen embernek nincs reménysége az örök életben, legyő- zetik ezáltal az ellenség által, addig a hívő, komoly lélek az ellenséget győzi le és számára ez a diadal kapunyitás dicsőségesebb, mennyei életbe. Itt e vonalon világosodik meg az Ige: boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg! Az Urban csak az tud meghalni, aki ebben a földi életben, itt és ekkor, még ha az utolsó percben is megismeri és menedéknek fogadja el az Urat. Az ilyen ember, amikor jön a halál, már biztos helyen van és nem fél, boldog!... Hányán keresik és látják elszédülve másban a boldogságot, álboldogság az, hamisgyöngy, igen messze az igaztól!... Egy északi népmese szól az öreg parasztról, aki az útszélen .összekötözött vénasszonyt talál. Megszánja és megoldja köteleit, amire az öregasszony talpraugrik és így szól: „most pedig, készülj, elviszlek, mert én vagyok a halál!“ A paraszt rémülten tiltakozik, szemére hányja a vénasszonynak, hogy nem előbb mondta meg, hogy kicsoda!? Az erre így válaszol: „rendben van, kapsz haladékot, később fogok eljönni érted, s hogy ne lehessen panaszod, előre fogom jelezni érkezésemet!“... Ezután sok év telik el, a paraszt megőszül és megöregszik. Egyszer megint elébe toppan a halál, hogy elvigye magával, de megint tiltakozik: „Nem tartottad meg ígéretedet és nem jelezted, hogy eljössz értem“ — mondja. Erre a halál így válaszol: „minden fejfájás, amit éreztél, minden fájdalom, amely a lábadat hasogatta, minden szorongás, amely a szívedet megdobogtatta, az én híradásom volt!!... csak te semmi áron nem akartad észrevenni, hogy mit jelentenek!“ — így szólt és elvitte a parasztembert. Nem akartad észrevenni, hogy mit jelentenek!!! Vád alá helyez! érzem... Megszámlálhatatlanul sokat — jaj, hányszor! — akarunk egetostromló bábeli akarattal! Az ember isteniesül, Istennel egyenlő rangú kívánt lenni már kevéssel a teremtés után: szerezzünk magunknak nevet... lüktetett, zakatolt lelkében a motorikus ütem, mindig többre és mindig nagyobbra, fennebbre tornászni magát, ez a cél, s mi a célbaérkezés, az eredmény? Tört fény, fekete folt, emelkedtem eddig, ezután csak szállók, keseredik meg a szája egyszersminden- korra, aminek Esaiás így ad hangot: Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az Ür kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek. Az ember, ember és nem Isten, az Isten pedig Isten és nem ember, ez a lényegkiindulás és alapvető követelmény! Végzetes eltévelyedést és helyrehozhatatlan kificamodást szül minden eszmélkedés, ha ezt „kiejtem“ a középpontból, épp’ olyan dolog ez, mintha a lend-kereket kitépem, kiemelem a gépezet tengelyéből, kiegyenlíthetetlenül megbomlik minden, elvész a normatív erőcentrum ... Gátját szakított folyam iszapos és mindent árral elöntő valósága riad elém; nem hajthat malmokat, nem lendítheti turbinák kerekeit, ereje, hivatása céljáttévesztett, meddő ingoványba sűlyed, al- jasodik . . . Nincs borzasztóbb látvány, mint egy önmaga megcsúfolt, rendeltetéséből kizökkent életkeret; zászlót látni sárban, szennyesen, tépetten, marcangoltán: keserűség, fájdalom! Káldy Lajos ev. tábori lelkész, Sopron. (Folytatjuk.) Tájékoztat&s a hittankönyvekről. Többek érdeklődésére közöljük, hogy az egyetemes egyház a kiadásában megjelenő hittankönyvek árát a papír- és nyomdaárak emelése folytán kénytelen volt felemelni. A Harangszó Kiadóhivatalában ezen felemelt árban jelenleg az alábbi hittankönyvek kaphatók: Kemény Lajos: Bibliai történetek, elemi isk. III—IV. o. részére, II. kiadás 1.30 P D. Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet, elemi isk. V—VI. o. részére ...................................1.60 P Mórocz Sándor: Az egyház története, középisk. III. o. részére ..................................2.50 P S ólyom—Wiczián: Az egyház története, középisk. V. o. részére, II. kiadás . 4.10 P Üj kiadásban' jön s október végére lesz kapható: Kemény Lajos: Bibliai történetek, elemi isk. I—II. o. részére, II. kiadás . . —.80 P Sólyom—Wiczián: Az egyház története, középisk. VI. o. részére, II. kiadás . . . 4.10 P Groó Gyula: A Szentírás, középisk. VII. o. részére, III. kiadás ...........................3.— P