Harangszó, 1943
1943-10-03 / 40. szám
1943 október 3. HARANGSZÚ 321 Előkészítés alatt van s még az ősz szel megjelenik: Sokoray—Zacher: Hit- és erkölcstan, elemi isk. VII Vili. o. részére. Árát később közöljük. Ének október 6-án. Dallam: Térj magadhoz drága Sión. Ősi földön ősi átok sujtá egykor a magyart... Nem találtunk hű barátot; 'eltörött kard és a lant... Hullott, pergett ver és könny, mindmegannyi drágagyöngy ... Gyász borult a honi tájra s átok szállt szegény fiára. Ködös őszi éjszakában szép hazánk szép csillagi, Átkos, álnok, gyötrő vádban megszűntek világiam ... Megtörött fény és világ, mint egykor a Golgothán. Sűrű sötét éjszakában csillag hullott: tizenhárom! Csillaginkról, őseinkről búsan szárnyal énekünk ... Szörnyű átok szörnyű ára drága vérük érettünk! Nincsen annyi drágagyöngy és szemekben hálakönny, Mint mit hőseink fizettek; áldozati e nemzetnek. Ősi földön ősi átok, hogy megszűnjön sújtani, Borús égen szép jövendőnk, hogy fel tudjon virradni, Adjad, kérünk, Istenünk, Szent Fiadért meg nekünk: Legyünk hűek és testvérek, magyarok és keresztyének! Tóth János. Alberti Ernő alezredes, zászlóalj parancsnok 1943 szeptember 16-án az orosz hadszíntéren hősi halált halt. Olvasóink lapunk június 20-i számában megjelent írásából ismerhették meg a papi lelkületű evangélikus parancsnokot, kemény katonás jellemét, aki katonáinak lelki gondozását különösen szívén hordozta. Szeptember 19-én temette el Veöreös Imre tábori lelkész. Legyen áldott az értünk halt hős parancsnok emlékezete! KI TUD RÓLA? Váradi Imre tanítóról, kinek tábori posta száma 292/37 volt, aggódó szülei január 30-tól kezdve nem tudnak. Aki tud róla, értesítse a várpalotai lelkészi hivatalt. Most telent meg legújabb kiadványunk, melyet Koren Emil ungvári lelkész írt: A szórványhívő élete és szolgálata címen. A díszes kiállítású kiadvány rövid útmutatást ad a szórványban élő evangélikusok részére. Nélkülözhetetlen mindenütt, ahol templomtól távol élnek híveink. Ott kell lenni minden szórvány-család asztalán! Ára csak 50 fillér! Nagyon alkalmas tömeges terjesztésre! Mielőbb rendeljük meg! Kapható a Harangszónál. Győr, Petőfi-tér 1. A magyar honvéd szíve. A kis Vaszilij árvasága. — A század gondviselő szeretete. — A kis hős halála. A magyar katona vakmerő bátorságáról, önfeláldozó hősiességéről szinte felesleges beszélni. Mindenki által közismert dolog. Most sem erről akarok szólni, hanem a háború világrengető, országok sorsát eldöntő 'eseményóriásai mellett eltörpülő, apró kis történetről, mely hol mosolyt-keltő, hol könnyeket- fakasztó, de mindvégig a magyar katona melegen érző, emberi szívéről tanúskodik. Arról, hogy az igazi hős harcban kemény, orvtámadókkal szemben könyörtelen ugyan, de a gyengékkel, segítségre szorulókkal szemben elnéző, lovagias. Ez az, amiről a mai küzdők olyan sokszor megfeledkeznek. * Német stukatámadás az egyik falu ellen. Vijjogva buknak alá az acél halálmadarak s munkájuk nyomán csakhamar lángban áll s elpusztul az egész falu. Előnyomuló csapataink alig találnak élőlényre. Egy 11—12 éves szőke fiúcska füstölgő romok mellett sirdogál s elmondja, hogy a támadás megindulásakor kiszaladt házukból. Kevéssel utóbb egy bomba telibe találta azt, szülei elpusztultak s most nincs senkije. — Harcoktól fáradt, verejtékes katonaarcok összenéznek. Senki nem szól, de mindenki egyet gondol. S a kis Vaszilij már nem áll egyedül a világon. Egy egész század a gondviselője. Múlnak a hetek, hónapok egymás után. A század kis pártfogoltja, akit közben a hangzatos Karácsony József névre kereszteltek, mert karácsony idején találták — egészen jól beszél már magyarul. Igaz, egy honvédnek illik is tudni. A kis Jóska u. i. szabályos honvéd lett. Nadrágja, zubbonya, sapkája, derékszíja van. Bakancsot a lehető legkisebbet kapta, de még így is mintha óriások számára készítették volna. Nem baj, legalább tekintélyesebb a megjelenése. * Történt egy alkalommal, hogy a hadosztályparancsnok váratlanul szemlére érkezett. Meglehetősen rossz hangulatban volt s a századparancsnok-főhad- nagy aggodalmasan nézegetett körül, nem talál-e kifogásolni valót. Már-már vége a szemlének, a főhadnagy megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor hirtelen feltárul ■ a folyosó egyik ajtaja s magyar katonaruhában, óriási bakancsokkal egy apró kis emberke kerül elő. Általános meghökkenés, a kis honvéd azonban nem jön zavarba, összevágja a bokáját s keményen tiszteleg: — Vezérőrnagy úr Karácsony József honvéd alázatosan jelentkezem. A hadosztályparancsnok homlokán hirtelen bosszús ránc jelenik meg, lenéz az előtte feszesen álló kis emberkére, majd a főhadnagyhoz fordulva csodálkozva kérdezi: — Hát ez mi? De mikor megtudja a történetet s azt, hogy az előtte álló legkisebb katonája ellenséges tűzben is bátran viselkedett, elsimulnak homlokán a ráncok s megöleli. S ettől kezdve nem múlik el hét, hogy a vezérőrnagy úr ne érdeklődne utána. * Egy este hirtelen felsikoltanak a szirénák. Légitámadás! S nemsokára fülsiketítő dörrenés, mely sűrű egymásután ismétlődik. Karácsony honvéd több bajtársával együtt az egyik fedezék mélyén várja a támadás végét. Nem fél, hiszen mit szólnának bajtársai s mit szólna X. őrvezető, akit, ha lehet, még jobban szeret, mint a többit. De hol is A 300 éves finn Biblia.
