Harangszó, 1943
1943-10-03 / 40. szám
-e* 1943 október 3. HARANGSZÖ 319 A bizottságok ülésezése már 21-én délután megkezdődött. Ezeken az üléseken a népiskolai, véleményező és pénzügyi bizottságok a hatáskörükbe tartozó ügyeket tárgyalták. Másnap reggel közös istentisztelet volt, melyen Németh Károly kér. főjegyző prédikált s megrázó szavakkal mutatott rá a vezetők és vezetettek nagy felelősségére. A vezetők vezetése és a nép önkéntes felkelése, lelki ébredése az, ami a népek sorsát eldönti — mondotta beszédében. A kettő összetartozik: a vezető és a nép, akár jók, akár rosszak legyenek. A rossz vezető semmitől sem retteg annyira, mintha a nép önként felkel. A lomha nép viszont semmitől sem retteg annyira, mintha a vezető igazán vezet. — Istentisztelet után a Lelkész- és Tanítóegyesület tartott gyűlést. Mindkettő nagy érdeklődés mellett. Az előbbin Németh Károly esperes, utóbbin Ludván Sándor igazgató elnökölt. Mindkét helyen melegen köszöntötték a jubiláló kér. felügyelőt. A lelkészgyűlésen folyó ügyeket tárgyaltak. A tanítóegyesület gyűlésén értékes előadások hangzottak el, melyeket Nagy István, Koczor Ferenc és Vincze Lajos tartottak. Itt adták át a díszoklevelet Benedek Vince győri ny. igazgatónak. Az Eposz gyűlésén, melyet D. Kapi Béláné vezetett, szép számban megjelentek a papnők és örömmel hallgatták azokat az előadásokat, melyeket László Miklósné és Malaga Elza diakonissza tartottak. A déli órákban kezdődött a Luther Szövetség gyűlése D. Kapi Béla püspök és dr. Ittzés Zsigmond egészségügyi főtanácsos elnöklete alatt. László Miklós titkári jelentése után Lukács István a Harangszóról, Spiegel- Schmiedt Frigyes a Wehr und Waffe lapról tett jelentést. A közgyűlés mindkét lap előfizetését a drágulás miatt felemelte október 1-től és elhatározta a Harangszó alakjának nagyobbítását 1944 január 1-vel. Délután a Gusztáv Adolf Gyámintézet ülésezett. Nagy Miklós elnöki jelentéséből örömmel hallottunk arról, hogy a Gyámintézetnek 30.000 P-ős forgalma volt és segélyezésre 18.000 P-t fordított, nem különben virtsologi Ruprecht Antal 1000 és szentmártoni Radó Kálmán 1000 pengős adományáról. A Gyámintézet a mohácsi templomra 2000 P-t adományozott. Este a gyámintézeti inten- ti sztéléién Takó István pécsi lelkész hirdette az igét Krisztus megtartó szeretetéről. Az istentiszteleten Fodor Kálmán karnagy orgonajátékával, az egyházi énekkar énekszámmal működött közre. A kerületi gyűlés 23- án kezdődött Mesterházy Ernő felügyelő értékes megnyitójával. Utána Kapi püspök megható szavakban emlékezett meg a iker. felügyelő 20 éves jubileumáról. Ha általában nehéz vezérnek lenni — mondotta' — akkor különösen nehéz -egyházi vezérnek lenni. Mert az egyházi vezér fokozottan kell hogy megvalósítsa azt, amit Bismark mondott, hogy nem egyéb az, amint önmagunk véleményén kívül keresni az Isten véleményét és a magunkét annak alárendelni. Nem más az egyház vezéri szolgálata, mint kinyújtott kézzel állni az elhivatás országűtján és várni, mikor tudjuk megérinteni az előttünk elhaladó Isten kezét. Mesterházy Ernő ezt tette. A felügyelői székben is az, akinek minden egyháztagnak lenni kell: hívő, az Igén erősödő, családjában papitisztet betöltő alázatos gyermeke Istennek és hű tagja az egyháznak. — A püspök után az esperesi, lelkészi, tanári, Ororutschi hősi sírok, háttérben hatalmas kaszárnya-épületek. tétbe merült falu főutcáján. Hangosan tárgyalták, melyik leány ablaka alá menjenek először. — Menjünk a Mód Julisék házához! — indítványozta Imre Sándor, magas, szőke legény. — Julisékhoz? Azt már nem. Nagyon rátarti fehérnép és mégjobban elbízná magát, ha nyolc szép szál legény dalolna az ablaka alatt. Okosabb lesz, ha Tóth Margitot örvendeztetjük meg néhány nótával — válaszolta Tóth János. — Csak nem rokonod neked az a Margit, te János, Jiogy olyan nagyon utána vagy? — kérdezte Tömböl Miska. — Minden vasárnap délután őt kísér- geted, mielőtt a kocsmába jönnél. — Nem rokonom, de lehet, hogy az lesz; még hozzá igen közeli. — Mivel úgysem tudtok megegyezni, majd én mondom meg, hova megyünk először — vágta el a vitát Rácz József. — Én vagyok közöttetek a legöregebb, nekem van a legtöbb eszem. Tompa Ilusék- hoz megyünk s aztán majd sorjában mindegyikőtök kedvét megtesszük. Közel volt Tompáék háza. A legények hangos beszélgetés közben megálltak az ablak alatt és azon tanakodtak, mit énekeljenek. Végre rázendítettek: — Nyisd ki babám az ajtót! ... Az ajtó persze nem nyílt ki, de alig hangzott el az ének, gyufa lángja villant odabent. — Elfogadta — örvendett Rácz József. — No még néhány szép nótát!... Azután mentek tovább. Legtöbb háznál elfogadták a szerenádnak szánt éneklést, néhol azonban a nagy kiabálás s kusza éneklés után ítélve erősen részegeknek gondolhatták a legényeket, mert semmi életjelt nem adtak magukról. Ilyen helyekről cifra „jókívánságok“ közben távoztak a legények. Jó egy óra hosszáig kóboroltak a sötét éjszakában. Szabó Sándor megpendítette a hazamenés gondolatát. Többen hevesen támadták ezt az indítványt, mások meg hallgattak és arra gondoltak: bizony jó lenne már hazamenni, aludni, mert nagyon nehéz lesz nappal a munka, ha alvás nélkül fognak hozzá. A hallgatók közé tartozott István is. Kezdett kijózanodni és nem sok értelmét látta már a csatangolásnak. Ezt ugyan igyekezett eltitkolni saját maga előtt is és a világért sem mondotta volna, hogy menjenek haza. Az a virtus, amikor a legény egész éjjel mulat és mégis megállja a helyét a reákövetkező nappal munkájában. István kész volt erre. A dologban ismét Rácz József mondotta ki az utolsó szót: — Látom, megszéled a társaság. Ha ezek itt hagynak bennünket, menjünk haza mi is aludni! Hosszas búcsúzkodás után szétváltak. Kettesével, hármasával igyekeztek a falu különféle pontjai felé. István Szabó Sándorral tartott. Hallgatagon lépdeltek egymás mellett. Házuk elé érve, István megállóit és kezet nyújtott cimborájának. — Szervusz Sándor! — Szervusz Pista! Mikor kelsz föl? — Hajnalban. Hát te? — Én is. (Folytatjuk.)
