Harangszó, 1942

Kis harangszó

IS oldat.

KIS HA« ANOSZrt

1942. nőve ír b i 8

nem lehet élvezni a puha ágy melegét, fő, hogy megkapod az ajándékot, fő, hogy robog veled a vonat.

Félsz a haláltól? Helyes, mert komoly dolog az és megérdemlett

büntetés. De tekints rá mégis bizakodva, reménykedve, mert rajta keresztül juthatsz el Jézus Krisztushoz, aki számodra valami csodálatos, drága ajándékot tartogat.

Hullanak a

Lombjavesztett mar az erdő, Színtelenné vált a mező,

Az október hideg szele,

Díszeiket lesöpörte.

A nap ereje is fogy már,

Mintha fázna, mindig bujkál;

Hol ki ragyog, hol elbágyad, Munkájában hamar fárad.

Haldoklik már a természet, Reá borul az enyészet.

falevelek . .

Elhervadó virágai Az eimulás hírnökei.

Lehullsz te is életfádról,

Mint holt levél az ágáról.

Ma vigadsz még, de holnap már Ügy lehet, a sötét sír zár.

Ne vesztegesd hát idődet,

Ügy éld le az életedet:

Hogy ha végsőt üt az óra:

Készen légy a számadásra!

Öreg Bence bácsi.

Össze!

(Mosolyogva.)

ősszel alkonyaikor Nyüzsög a sok szúnyog. Egyre vakaródom,

Mert jobbat nem tudok.

Ősszel.

(Szomorúan.)

Hullik a falevél,

Lesz belőle avar,

Szép gyászos keszkenő, Mely mindent betakar.

So kora y Balázs tanuló.

A Vas-utcai „II. B“.

Tizenkét óra 10 perc ... Utolsó órára csengetnek a Vas-utcai gimnáziumban. A tanári szobában sóhajtva veszi kezébe Hajós tanár úr az osztálynaplót. Bizony, sóh-ajtva, mint ahogyan így tesz minden tanár, akinek órarendje „II. B“-t mutat. Mert tudnivaló', hogy a „II. B“ az iskola, sőt talán az egész város legvásot- tabb növendékeinek gyűjtőhelye. Mintha valami gonosz kis manó kajánul úgy intézte volna, hogy minden haszontaian- ság egy helyre kerüljön ebben az iskolában ...

A „II. B“ réme volt a tanári karnak,

az iskola többi tanulójának éppen úgy, nVnt az iskola öreg, jóságos portásának, Pali bácsinak. Szegény öreg, már harminc esztendő óta végezte a kapusi teendőket a Vas-utcai gimnáziumban, sok gyermeknek az édesapját is ismerte kicsiny; rövidnadrágos kora óta, de még ő is azt mondja: Ilyen társság még nem került egy osztályba, kérem alássan! — És ő is szíve mélyéből sajnálja azt a tanárt, aki csengetés után kezében a „II. B“ osztálykönyvével megy órára.

A folyosón mély csend. Minden diák a helyén és még az is, aki nem sokat törődött a tanulással, a becsen"etés utáni néhány percben lázas sietséggel olvasta