Harangszó, 1942
Kis harangszó
kis harang szó 19. otuas. 1942. ntvemher S. át a mai leckét, hogy legalább valami halvány fogalma legyen arról, amit mára jól meg kellett volna tanulnia. Igen, így volt ez minden valamire való osztályban, de nem ám a „II. B“-ben! Míg a többi osztályban csak a kiszűrődő halk zümmögésből lehetett megállapítani, de csak egészen az ajtó előtt már, hogy a teremben diákok vannak, a „II. B“ hangja szinte visszhangzott az üres folyosókon. Még a földszinten is hallható volt az első emelet legutolsó tantermének „csendes“, óra előtti hangja. És míg a többi tanuló helyén ülve várta az óra megkezdését, a „II. B“-ből többen lesben álltak a folyosón, hogy figyeljék Hajós tanár úr jöttét s aztán hírül adják az osztálynak, fgy történt aztán, hogy pontosan abban a pillanatban, amikor nyílt az ajtó, felharsant egy falat-fület repesztő „éljen“! Hajós tanár úr egy pillanatra meghökkent; pent tudta mire vélni az üdvrivalgást, de aztán szótlanul fellépett a katedrára. Ez a szótlanság egy másodpercre ínegnémí- totta az osztályt. Ez nem illett a programijukba. Hogy Hajós tanár úr valamit szó nélkül hagyjon, méghozzá egy ilyen jól megrendezett tömegriadalmat! e^ még nem történt meg. Pedig ők olyan szépen elgondolták az egészet! Ma reggel jutott eszükbe ez a dolog, amikor Juhász Karcsi három év előtti naptárját nézegették. Akkor ugyanis éppen a mai napra, szerdára, esett november 11.-e, Má rton napja, Hajós tanár úr névnapja. Akkor jutottak arra a gondolatra, hogy úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy régi a naptár és felköszöntik tanárjukat, abban a reményben, hogy a kimagyarázkodáshoz, büntetés kiszabásához legalább félóra kell s ennyivel kevesebb lesz a feleltetés veszedelme; az óra többi része meg majd c.-ak elmegy valahogy. Így, ilyen szépen képzelték ők és ezt a „szép“ tervet hiúsította meg Hajós tanár úr szótlansága. És így telt el az egész óra. Máskor a súgásra, vagy a legkisebb pisszenésre kinyílt a félelmetes tanári notesz és működésbe lépett a piros ceruza. Szigorú, de igazságos ember volt Hajós tanár úr, akinek a keze alól már sok derék ember került ki azóta a huszonöt év óta, amióta ö a Vasutcai gimnázium történelem- s magyar tanára. Huszonöt év óta tanított Hajós tanár úr, de ilyennek még soha se látta egyetlen diákja sem. Mindig észrevett mindent és számontartotta a legkisebb igyekezetét éppen úgy, mint a leghalkabb súgást, vagy legcsekélyebb rendetlenséget. Éppen olyan jól látta, ha az első padban ülő a pad alá pillantott, mint ahogyan észrevette, ha az utolsó pad diákja félrenézett. Az ő óráján nem lehetett a következőre készülni, nem lehetett a tízórai maradékot megenni, nem lehetett a pad alatt malmozni. Hajós tanár úr szeme mindent meglátott és szigorúságával elérte azt, hogy még a gyenge tanulókat sem kellett soha megbuktatni az ő tantárgyaiból, mert azokat minden diák tudta, ö volt az, akinek magyarázata nyomán életre keltek a honszerző hősök és a későbbi évszázadok minden magyar hőse személyes ismerőse és barátja, sőt példaképe lett a Vas-utcai gimnázium diákjainak. Hajós tanár úr volt ^z, akinek tanítása nyomán izzó szívű, áldozatos lelkű magyarok kerültek ki ebből az iskolából. Ő volt az, akinek óráján még a rosszcsont Török Matyi is mindig figyelt, mert ahogy ő mondta: „a tanár úr olyan érdekeseket mond, hogy arra „muszáj- köll“ figyelni“. Ilyen volt eddig Haiós tanár úr és sehogysem tudta elgondolni a „11. B“ legélesebb eszű tanülója, Deák Józsi sem, hogy mi történhetett, hogy a tanár úr ma olyan egészen más, mint eddig bármikor. (Folyt, köv.) BIBLIÁJA Nov. 8. — Efez. 1 : 1—2. — Pál apostol mindenkinek a legdrágábbat kívánja, a kegyelmet és a békességet. Nov. 9. - Efez. 1:3. — Áldjuk és magasztaljuk Istent a nékünk adott soksok áldásért. Nov. 10. — Efez. 1:4. — Isten választott minket, hogy egészen az övé legyünk. Nov. 11. — Efez. 1:5. — Isten, a Jézus Krisztusban kegyelemből fiaivá fogadott és így Atyánkká lett. Nov. 12. — Efez. 1:6. — Ez. a mi hivatásunk, hogy öt dicsőítsük és néki szolgáljunk.
