Harangszó, 1942
Kis harangszó
10. oldal. KIS HARANGSZO 1942. októbef 11. £ellci otthon. Otthonom az egyház. Otthonom a templom. Isten Lelke vigyáz, Igéje táplálóm. Néki zeng énekem örök dicséretet: Atyám ő énnekem, Az Isten szeretet! Jelenei a reformáció emlék ünnepére. (Szereplők tetszés szerint 10—12 gyermek, 7 évestől 14-ig. — Egy nagyobb leányka asztalnál ülve gondolkozik. — Bejön két másik, nagyobb. Köszönnek.) Bözsi: Isten hozott benneteket, de jókor jöttök. Mindjárt jönnek haza a többiek is az iskolából s még addig szeretnék egy kis tervet elkészíteni. Sanyi: Tervet? Csak nem akarsz házépítésbe fogni? Bözsi: Még annál is nehezebb dolgon töröm a fejemet. Itt van ismét a reformáció emlékünnepe és ez a nap mindnyájunkat különösen számadásra hív! Annus: Tudom már! Ugye egy kis ünnepélyt akarsz tartani? Bözsi: Óh, dehogy, hiszen ünnepélyeket rendezni nem nehéz, de nem is ez a fontos! Azon töprengek, hogy. ha Luther Márton feltámadna sírjából s ma megkérdezné itt tőlünk sorban: hogyan őriztük meg a drága, szent örökséget: az evangéliumot; megkérdezné: meglátszik-e rajtunk, hogy valóban az evangélium népe vagyunk? mondd, mit felelnénk? Sanyi: Elszorul a szívem erre a gondolatra és szégyenpírban ég az arcom, mert itt mindenkinek igen fontos a „mit együnk, mit igyunk, mivel ru- házkodjunk'“ kérdése; de ugyan ki törődik az Isten üzeneteivel? Kinek fáj itt az, hogy a lelkek ezrével rohannak a kárhozatba? (Jönnek a gyermekek haza az iskolából, nyolcán—tízen. Köszönnek.) Bözsi: Ej de későn jöttetek ma ki az iskolából! /. gyermek: Igen, mert arról magyarázott a tisztelendő úr, hogy mi is az a reformáció. II. gyermek: Aztán azt is mondta, hogy ezután így köszöntsük egymást: „Erős várunk az Úristen!“ III. gyermek: Ez a szép aranymondás benne van a Bbliában is, a Zsoltárok könyvében. Annus: Dehát mégis mire való ez a köszönés? /V. gyermek: Arra, hogy erről is ráismerjünk a mi kedves hittestvéreinkre. V. gyermek: És hogy úgy szerethessük is egymást, mint testvéreket. Bözsi: János apostol figyelmeztet: né szóval szeressünk, hanem cselekedettel! VI. gyermek: Csakhogy az ilyen szegény kisgyermekek, mint mi vagyunk, semmi nagy tettet nem vihetünk véghez. Bözsi: A szeretet gyakorlásához nem kell gazdagság, sőt nem is kell valami hatalmas tettet elkövetni. A mindennapi életben kell egymás javára, segítségére lennünk, sem hasznot, sem dicséretet nem várva érte. VII. gyermek: Óh de jó is lesz ezután, ha bármire lesz is szükségem, csak hozzád fordulok, Bözsike. Palival bizony ezután sem állok szóba, mert
