Harangszó, 1942
Kis harangszó
Ö. oldal. KIS HAKAíNCiS/O 1942. szeptember 27. A nyelv bűne. JELENET. Szereplők: anya négy gyermekével, ördögfióka, egy angyal. Az anya bejön, tálcán hoz négy kis bögre tejet s az asztalkára rakosgatja. Egy kis leány a sarokban szomorkodik, tenyerét az arcán tartja, mintha a foga fájna. Anya: Mit csinálsz ott kislányom a sarokban? Miért iilsz ott, oly nagy csöndben titokban? Talán bizony eltörted a babádat? Vagy eltépted talán az új ruhádat? Marika: A babámnak, a ruhámnak nincs baja. Anya: Talán akkor fáj a kislányom haja? Marika: Csak ne tréfálj, igazán fáj itt nekem. (Mutatja két arcát.) Alig bírom mozdítani a fejem. (Anya hozzámegy s a fejét megtapogatja). Nem vagy lázas? Nem! Hát akkor mi lehet? Bekötöm egy kendővel a fejedet. (Bejön egy másik kislány: Évi). Anya: Jó hogy jöttél, itt a tejed Évi- kém. Évi: Jaj, nem tudom megfogni most a bögrém. Anya unszolja: Hogyne tudnád, itt a kanál ... Évi: Nem tudom ... Évi (mutatja a két ökölbe szorított kezét). Nézd, hogy be van görbülve mind az ujjam. Anya: Érthetetlen, mi történt itt egyszerre? (Kikiált az ajtón): Irén, Zoli, bogárkáim jertek be! Üljetek le, itt a tej az asztalon. írén: Jó, de előbb felmászom itt a falon. (Kaparászik a falon, mint ahogy a bogár szokott mászni). Zoli: Tejecskéné! jobb az egérfarkinca. Megkeresem, mert én vagyok a cica. (Négykézláb mászkál, nyaúkolva). (Az anya rémülve nézi furcsán viselkedő gyermekeit s egy székre ros- kad). Jaj végem van ... álom ez, vagy valóság? (Kulcsolt kézzel mondja): Uram, itt csak nálad van az orvosság. (Belép egy sötétruhás fiú, akinek a haja két oldalt úgy van csavarva, mintha kis szarv volna a homlokán). Ördögfióka, meghajlik: Van szerencsém! Hívott, meg is jelentem! Anya: Dehogy hívtam, soha nem is ismertem! ördögfióka: Egy nap százszor kiejti a nevemet. Üres kézzel most innen el nem megyek! Anya: Ki maga, és mit akar itt, szóljon hát! Ördögfióka: Ördögfióka vagyok én, a jó barát. Nem emlékszik, hányszor mondta mérgesen: ..Menj pokolba“, vagy „az ördög vigyen el!“ (Rámutat a gyerekekre). Hányszor mondta mindegyiknek: kispofám. Most aztán majd nő a feje lóformán. Gyermekeit állatnévvel becézte Mindezt átok bűnével is tetézte. Most megfogant a sok átkos kívánság, A nyelv bűnét, életükben hadd lássák! (Ördögfióka a gyerekekhez lép): Most elviszem az egyiket, válasszon! Anya (a gyermekei elé ugrik, kitárt karját az Ördögfióka elé tartva): Egyiket sem! A világért sem adom! (Belép egy angyal, egyik kezében Biblia, a másikkal az ajtóra mutatva komolyan néz az Ördögfiókára, aki lassan hátrálva kifelé, eltűnik). Angyal: Háborúban ég, pusztul kint az ember . .. És ti itt bent vágtok, öltök a nyelvvel. „A nyelv is tűz, gonoszság összessége.“ Miatta jutottunk ily szörnyű végre. Nem volt elég még a szennyes beszédből? Nem látjátok, hogy Sodorna mint épül? Édesanyák, nem lesz boldog a gyermek, Míg szívetek szennyes érzést rejteget. (Leteszi az asztalra a bibliát), írott ige tükörébe nézzetek, Bűnbánatra így ébred a lelhetek. Élő Ige: Jézus, régen rátok vár, Tisztasághoz út, kegyelem készen áll Bűnt eltörlő Golgota forrásinál. Ragadjátok meg a mentő szent kezet, Míg nem késő, míg minden el nem veszett. Kovács Ilona néni.
