Harangszó, 1942
Kis harangszó
UM2. Szeptern bei 27. KIS> hakaingszo 7. oldal. Jelenet a kisgyülekezetből. (Márk 3, 1—7.) Dani: Rossz olvasó Palkó gyerek No most mégis megleltelek. Nem tudtad, hogy most lesz óra S vártam a rossz olvasóra? Palkó: Dani pajtás kérlek szépen Fejem törtem a leckémen; Máskor pontosabban jövök, Majd megjavul ez a kölyök. (Fejét öklével kocogtatja.) Dani: Jól van, mondd el hát a leckéd! Hogyha tudod, az ma.id megvéd. De ha megint csak játszottál, Akkor aztán nézd csak: ott áll! (Tanító bácsi botjára mutat.) Palkó: Nem tudom, hogy megy-e simán, Fenn ne akadj minden hibán. Megvan már a jóakarat És az utóbb majd csak arat. Dani: Jól van Palkó, ne félj semmit, Ha megakadsz is egy kicsit; Egyszer-kétszer kisegitlek, Ez csak nem lesz oly nagy vétek. Palkó: Egyszer az Ür szombatnapon Megkönyörült egy kolduson, Ki iilt a templomban hátul, Dehogy jött elő magátul, Szégyelte, hogy nincs kenyere, — De béna volt egyik keze. Ott ültek még írástudók. Az Ür után folyton futók, Akik váltig lesték száját, Hogy a hírét aláássák. Most is ravasz szemmel nézték Égnek s földnek nagy mesterét. Szombatnapon gyógyít-e majd — S így hozzanak fejére bajt. A törvényben írva 'agyon: Ne tégy semmit szombatnapon. Ha most Jézus mégis gyógyít, S Így szíveket tovább hódit, Törvényszékünk elé kerül S onnan soha nem menekül. De Jézus szól: Látlak ember! Állj középre, jer csak kelj fel! — Aztán megkérdezte őket A gonosz leselkedőket: Vájjon, mert ma szombat vagyon. Ilyen embert csak igv hagyjon? Vajion mit kell máma tenni, Istenért jót, vagy tán semmit? Szabad-e éltet menteni? Vagy talán csak hagyni veszni? — Írástudók csak hallgattak, Csöndben fogat vicsorgattak. Vájjon mit is szóltak volna Ott abban a szent csarnokban? De az Ür most szent haraggal Végigmérte őket szótlan. Bántotta Őt kemény szivük, Milyen is hát az ő hitük! — Szólt bénához: Nyújtsd ki kezed! — És mi történt? Óh rettenet... Szegény kinyújtotta kezét... Erős volt az most már és ép. Írástudók eltávoztak És hevesen tanácskoztak: Jézust e! kell emészteni, Mert majd nekünk nem hisz senki. S vájjon mit tett most a béna? Hirdette, hogy már nem béna: „Találkoztam az Istennel Dicsérem őt szóval s tettel.“ — Dani: Palkókám te rendben vagy már; Nem hiába olvasgattál. Aki így tud ilyen verset, Útjára az vígan mehet. Hidd el oly nagy az örömem, Nesze itt a képeskönyvem. Nitschinger János tanító bácsi. Apró /örténeíeK. KölCMCsép n fiullámoKnn. Egy öreg révész ócska csónakjában hat tudós tilt s arról beszéltek. hogy nincs Isten. Egyszercsak az ócska csónak recsegni kezdett. Az öreg halász nyugodtan így szólt: „Aki úszni tud, az ússzék, mert a csónak elmerül!“ Erre a hat tudós kétségbeesetten kiáltott fel: „Jaj Istenem!“ A véső. Egy ember érdeklődve nézte, amint a szobrász dolgozott a márványtömbön és arról kisebb-nagyobb darabokat levágott a vésőjével. Egy napon megszólította a művészt:
