Harangszó, 1942
Kis harangszó
2. oldal. KIS HARANCSZO 1942. szeptember 13. Csak előre, édes Siam! (Filippi levél 3, 12—14.) Ezt kiáltotta a megsebesült hadnagy a honvédnek. Ezt kiáltja ma j neked a harctéren küzdő magyar honvéd. Ezt kiáltja iskolai év kezdetén a kötelesség szava. És leg- főképen, mindezekben az Isten kiáltja neked: Csak előre, édes fiam! Nem lehet megállás ott, ahol élet van. Az életnek a megállás halált jelent. A te életedet nemcsak az mutatja, hogy lélegzet, dobog a szíved, hanem hogy növekedsz. Lélek szerint meg épen kell növekedned. Ez nem jelent elbizakodottságot. Ez az engedelmesség az életnek, vagyis az Isten törvényének. Nem lehet megállás ott, ahol szebb jövőt várnak. A szebb jövőt nem lehet karba tett kézzel várni. No igen, tétlenül. Lehet, hogy az iskolában karba teszed a kezedet, de akkor is figyelsz és tanulsz. Az eszeddel is, a tanulásoddal is a szebb magyar jövőt szolgálod. El ne feledd! Nem lehet megállás ott, ahol az Isten az Ür. Már pedig nálunk még így van. Nemcsak ő magától Űr, hanem mi is annak valljuk és boldogok vagyunk, hogy neki szolgálhatunk és az övéi lehetünk. Háború idején, mikor sok drága magyar vér hull a magyar szabadságért és hisszük az evangélium szabadságáért is, akkor itthon még inkább meg kell szívlelnünk a parancsot: Csak előre, édes fiam! Estéli harangsző. Szivemből fakadt kis versemmel Utat keresek kis szívekhez. Szerkesztő Uram, ha jónak látja, Hadd küldöm el a gyerekekhez. Nem hull sziklára magvetésem, A gyermekietek jó talaj, Mit szívesen küld szív a szívhez. Nem veszhetik el nyomtalan. Lement a nap, im itt az éj. Vesd ágyadat, pihenj ne félj. Ki teremtett, ki igazgat Megőrzi Isten álmodat. Álomra addig nem hajtod fejed, Imára kulcsolod előbb a kezed, Suhan a lelked ima szárnyán Megáll az Isten zsámolyánál, Leteszi sorsod a kezébe. Megszólal ajkad esdve, kérve: Uram, hallgasd meg hívedet! Elhoztam Néked szívemet. Míg lent járok a föld porába’ Be ne piszkítsam vigyázz raja. Pályámat lent, ha megfutom, Eljövök érte majd; tudom, Bűnömet mind, mind megbocsátod, Nem küldöd el majd kis szolgádat. Angyalok kara örvendezik, Mikor a gyermek imádkozik Szeme belát a mennyországba Kis angyal csókol álmot rája. Mi hát sí Dénes bácsi
