Harangszó, 1942
1942-02-08 / 6. szám
44 HXKANBB10 1942. február 3. védéssel. 1920 óta mint önálló állam bebizonyította életrevalóságát és az élethez való jogát. Jött azonban az 1939. évi orosz megszállás, amely újból leher- vasztotta e testvérnépünk reménységét. A bolsevizmus a saját módja szerint földi paradicsommá, a nyomorúság, üldöztetés, kivégzések és száműzetések szomorú színhelyévé tette e virágzásnak induló kis államot. Hogy a jövőben Isten kegyelme milyen szerepet juttat Észtországnak s benne észt testvéreinknek, nem tudjuk. Mi csak kegyelemért imádkozhatunk Istenhez e testvérünkért. Észtország lakosságának kétharmadrésze földmíveléssel foglalkozik. Rendkívül fejlett irodalmunk és magas műveltségük biztosítja számukra azt a vágyat, hogy észtek maradjanak és európai nép legyenek. A lívek. Szintén kihalóban levő kis töredék. Lettország északi részében, Kur- landban 12 tengerparti falucskában ma már mindössze másfélezer lív él. Nevüket állítólag homokos lakóhelyüktől kapták. Liiva finn szó, jelentése nyálkás iszap, homok. A lakosság foglalkozása a halászat. A történelem szerint a Kr. utáni századokban szakadtak ki a finnségből és vándoroltak délre. Évszázadokig függetlenek voltak. Először a német lovagrendek, majd a lengyelek, svédek és végül az oroszok elnyomása alá kerültek. Finn testvéreik a legutóbbi években nagy áldozatkészséggel le- fordíttatták az újtestamentomot lív nyelvre. A vepszék. Valamikor fontos szerepet játszottak az északi világ kereskedelmében. A IX. századig döntő szavuk volt az oroszországi Onyega-tó vidékén. Az oroszok megerősödésével azonban lassanként háttérbe szorultak. Elmaradottságuk és ösztönös zárkózottságuk megóvja őket a gyors eloroszo- sodástól. Anyanyelvűket legtisztábban asszonyaik őrizték meg. Kb. 30 ezren vannak. Az Onyega vidékén élnek. Földjük kevés és gyenge minőségű lévén, a férfiak inkább alkalmi munkára járnak és különösen mint kőfaragók Oroszországban szerte elismertek. A mezőgazdasági munkát asszonyaik végzik. A karjalaíak ma már kicsi és műveltség tekintetében is eléggé elmaradott nép. Valamikor azonban Észak legendásan gazdag urai voltak. Számuk mintegy 300 ezer. Az ő hazájuk határain dúl már évek óta a legelkeseredettebb háború. Itt harcol a finn nép saját szabadságáért és a testvér karjalai nép függetlenségéért. Dr. Győrffy Béla. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért.“ I. Ján. 3, 16. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllll^ Apró történeteifc. Egy pÉldás apa. Egy vidéki ember tanoncnak adta fiát egy mesterhez. A fiú ruháit rakosgatta ki a ládából, melyet apja vissza akart vinni. „Mi az? — szólt a mester, midőn látta, hogy a fiú egy Bibliát vett ki a ládából — neked Bibliád is van? Csak hagyd benn a ládában, hogy az apád azt is visszavigye; itt nem bibliá- zol!“ — „Viszem, hogyne vinném —szólalt meg az apa — de viszem a fiamat is!“ Diakonissza a betegágynál. „Beteg voltam és meglátogattatok...“ Fénye* csisma. „Nagyon hitetlen és csúfolódó legény voltam én — meséli egy buzgó gyülekezeti tag. — A huszároknál velem egy században szolgált egy „hívő“, akit mindnyájan agyongyötörtünk. Történt egy este, hogy őrjáratról jött haza a „bigó“ — így csúfoltuk. Át volt fázva és nagyon fáradtnak látszott. Mielőtt lefeküdt volna, Bibliát olvasott és mélyen meggörnyedve imádkozott. Az én sáros csizmáim ott álltak az ágyam mellett, megfogtam és összekötve a nyakába akasztottam, hogy kétoldalt lelógtak a mellére. Ő azonban csak tovább imádkozott. Másnap reggel ott találtam a csizmáimat kikefélve az ágyam mellett. Ez volt a felelete! Ez engem annyira megszégyenített, hogy még aznap beállott életemben a nagy fordulat!“ Felhívás. A ceglédi Garab-nyomda „Gyülekezeti könyvtár“ cím alatt a napokban indítja el népies kiadványait, amelyekkel iratterjesztésünknek olyan sokat panaszolt és szükségelt hiányait kívánja pótolni s így kíván résztvenni maga a nyomda is Isten országának terjesztésében. Nem üzleti vállalkozás ez, hiszen fillérekért árulja majd evangéliumi kiadványait és ha valami haszon mutatkozik, azt arra fogja fordítani, hogy nagyobb és nem annyira népszerű, de olyan szükséges munkákat is kiadjon, mint pld. egy finn evangélikus dogmatika, amit Zászkaliczky Pál esperes fordít majd magyarra. Az első füzet három, evangéliumi alapra felépített elbeszélést tartalmaz. Címeik: „Láss“... „A rög“ ... „Miként a tiszta víz“ ... Szedés alatt áll a második és harmadik füzet is. A második leányok számára készült és minden alkalomra írt elmélkedéseket és imádságokat tartalmaz, a harmadik pedig a húsvéti ünnepkör tanítását adja, elbeszélésekkel gazdagítva. Ezt fogja követni a pünkösdi ünnepkör, majd egy füzet, amelyben egyházi főbb törvényeinket ismertetjük híveinkkel. Több munkatárs dolgozik még ezenkívül a következő füzeteken: „Népies apológia“, „Nemi betegségek“, „Amit minden anyának tudnia kell“. A gyülekezeti könyvtár nagyobb kiadványai közül az említett finn evangélikus dogmatikán kívül Dr. Kékén András budapesti lelkész, tb. esperes prédikációit és előadásait és égy evangéliumi mesekönyvet szeretnénk kiadni olvasóink és gyermekeink számára. Természetesen ez az egyedül Isten dicsőségét szolgálni akaró vállalkozás nem nélkülözheti az evangélikus társadalomnak támogatását, a lelkésztestvérek, tanítók és belmissziói munkatársak, egyesületek fáradozását. Gondoljunk a sajtó hatalmára és jelentőségére Isten országában. Sajógömörön, a csehek alatt, egy havi folyóiratot szerkesztettem, mint a magyar nemzeti párt országos kultúr- referense. A címe: „Magyar barát“ volt. Ennek vallásos rovatában közöltem egy árvaház megszületésének rövid történetét. Nemsokára egyik sajógömöri hívem L. Koncz Márton azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy menjek el vele a közjegyzőhöz, mert vagyonának a felét nem akarja egyetlen fiára hagyni, aki csak elissza azt, hanem az árva gyermekekre. Végrendeletet akar' csinálni ilyen értelemben. Mikor meggyőződtem arról, hogy az a Lélek munkája benne, a végrendeletet megcsináltuk, de megkérdeztem, hogyan jött erre a gondolatra. Erre előhúzta a „Magyar barát“ c. folyóirat 4. számát és benne az árvaliázról szóló cikket. Így jutott akkor a sajógömöri ev. egyház 80 hold szántó és réthez, 120 hold lábas erdőhöz és egy szép házhoz. Sohasem tudjuk, hogy Istennek lelke mikor, milyen olvasmány által végzi el a maga áldott munkáját. Ne becsüljük le az irat- terjesztés munkáját, hanem támogassuk. Az első füzetből minden lelkészi hivatal kap egy mutatvány példányt. A füzet ára különben 20 fillér lesz. Minden meg-
