Harangszó, 1942

1942-02-08 / 6. szám

42

HXKXNGS13

1942. február 8.

nak, betegágyak mellé odaálljanak, az elhagyottakat felkeressék, csüg- gedőket erősítsék, szenvedőknek enyhülést nyújtsanak s az egyház követségében a krisztusi szeretetnek az emberszivekhez utat nyissanak. Sokfelé visz az útjuk. Abban van a boldogságuk, hogy sokféle munka területen járva mindenütt egyet tehetnek: a nyomorultakon segíthetnek.

Most, amikor erre a segítségre olyan nagy szükség van, támogasd őket a szolgálatukban! Támogasd a megértéseddel. Támogasd az imádságoddal! Támogasd a magad körében a segítő szeretet gyakorlásával! L. I.

A finn Lották.

A háborúban a győzelmet elsősorban a fronton levő katonák személyes bátorsága, kiváló képzettsége biztosítja, de nagyban elősegíti a kivívását a front mögötti szolgálat pontos ellátása is. Gyönyörűen bizonyítja ezt a finn testvérek szabadságharca. A fronton küzdő sereg tudatában van annak, — és ez mérhetetlen erőt jelent számára — hogy mögötte van a Lották nagyszerűen megszervezett *s pompásan működő csapata,

mely küzdelmében támogatja. Mi ez a Lotta-szervezet? A finn nők katonai alakulata. Nevüket Lotta Swardtől vették, aki aj 1808—-9-i svéd-orosz háborúban mint marko- tányosnő férjét a csatába követte s midőn férje hősi halált halt, a küzdő katonákat tovább gondozta és élelmezte. A Lotta-szervezetnek ma kb. 100.000 tagja van. A tagok fogadalmat tesznek, hogy a védőFanni Luukkonen a finn Lották parancsnoka a hősök emlékműve előtt.

sereget a hit, az otthon és a ha/ megvédésében becsületesen segíti! Nagy szolgálatot végeznek tehá Rájuk vár a front mögötti szó gálát teljes ellátása. Szolgálati bi osztásuk sokféle. Mosnak, varrnal kiszolgálnak, sebesülteket kötő/ nek és szállítanak, légvédelmi szó gálatot teljesítenek, szervező, in dai munkát végeznek, katon; élelmezéséről gondoskodnak, de 1 kell, fegyvert is fognak. Nei csekély már a pilóta-Lotta száma sem. Közülük nem eg már hősi halált halt. — Ei nek a világon egyedülálló páratlan hősi szolgálati végző női szervezetnek ; elnöknője, Fanni Luukkom asszony a múlt hetekben h zánkban tartózkodott. Ko mányzónk és hitvese kihal gatáson fogadta és a Magy; Vöröskereszt Érdemcsillag, val tüntette ki. Több egy. sületben előadást is tartói Amikor megkérdezték tői mi adja az erőt a finn nó hősies munkájához, ezt f lelte: „A fanatikus hazaszer. tét és legalább ugyanilyc , fokon az a mélységes vall Isosság, amely a finn leik« * eltölti. Ez a nemzedék m; három szabadságharcot élt es Isten ad erőt a továbl küzdelemhez.“ Két erőforrá

Hittel vártam.

Irta: Fülöp Dezső.

1920-at írtak akkor, mikor Kovács Péterné még mindig várta haza az urát a titokzatos, hatalmas Oroszországból. Már három éve nem kapott róla semmi hírt. Az utolsó levelét ott őrizte, mint legdrágább kincsét a konfirmációra kapott bibliában. Ezt a levelet mindennap elolvasta és amikor odaért, hogy a négy gyermekkel mit tegyen, hogyan viseljen gondot róluk, ha nem jönne vissza, mindig lefolytak kövér könnycseppjei a régi színét elveszített arcán.

Kovács Péterné négy gyermeket nevelt. A legkisebbik hat éves volt, a leg- nagyobbik tizenhárom. Még az volt a szerencse, hogy a legnagyobbik lány volt. Katusnak hívták, ügyes és házias.

— Katuskám — mondta munkába induláskor a sápadt arcú édesanya — vigyázz lelkem a kisebbekre. Délben melegítsd fel az este elkészített ételt, majd hét óra felé itthon leszek.

Kovács Péterné mosni járt. A környéken lakó urak gőztől párás mosókonyháiban élte az életét. A sok víz és lúg kirepegette az újjait. Munkakezdéskor halkan felsóhajtott, mert a lúg először nagyon csípett. Később már nem érezte, megszokta, házzá lenyvedt a keze. Élőt- '

te a párolgó, gomolygó gőz képeket formált. Látta újra meg újra a virágos vonatot, mely elvitte hites urát a vérgőzös harctérre. Látta férje szelíd párás szemét, amelybe éppen akkor hullott a korom, mikor gyermekeit csókolta meg. A legkisebbik még pólyába feküdt, a nagyobbak is alig topogtak, csak Katus egyedül érzett valami nagy mázsás követ a szíve táján. Látta a virágos oltárt, mely előtt lehajtott fővel álltak.

Este, munka végeztével kimosott fehér újjaival varrni kezdett, gyermekei ruháit hozta rendbe, majd a másnapi ebédet főzte meg. Bizony 11 óra is volt, mire ágyba került. Nem volt ritka, mikor imádság-mondás közben érte el az álom. Imáiban mindig arra kérte az Istent, hogy hozza vissza hites urát, gyermekei kenyérkeresőjét, imádkozott buzgón azért a napért, melyen újra együtt lesz az egész család.

Vasárnap legtöbbször Balikóné, a szomszédasszony szokta felkeresni. Szívesen beszélgetett, csak azt nem szerette, ha Balikóné a hitét fogyasztotta.

— Ugyan Kovácsné — szokta mondani — minek vár maga. Még férjhez is mehet, lehet újra boldog. Már mindenki megjött abból a nagy Szibériából. Itt van Beke ács, mennyit érdeklődik maga ' után, özvegy ember. Igaz, neki is van

két gyermeke, de meglehetnének együ A válasz ilyenkor kissé mindig k mény volt:

— Én pedig csak várok az uramr őt szeretem én most is és én tudói hogy haza jön. Ne hozza elő Balikói azt a Bekét.

Kovácsnénak még arra is jutott idei hogy gyermekei leckéjét átnézze. / ötödikes Pista már leveleket irogatoi Drága Apám! Mi mindig várjuk. Énné nagyon emlékszem Apámra, de tudói hogy szeret. Szeretem én is. Majd me; látja, ha megjön, hogy milyen szófogai fia leszek. Nem olyan, mint a szón szédék Kálmánja, kivel együtt szokta lenni. Sokszor csókolja szerető fia Pist Kovácsné elolvasta a levelet és k hulló könnyeit morzsolgatta.

Felkészült vigyázásban és várakozá ban múltak a napok, hetek és hónapo Mikor egy-egy hét napjait számlá oldalt tépett le a naptárból Kovácsi fehérre mosott keze, nehéz sóhaj tö elő szívéből: Talán majd a jövő héten Végre egy téli reggelen halk köp. gás hallatszott a szegényes ház abl. kán.

Kovácsné felrettent, ismerős volt zörgés. Riadtan felsikoltott, pillanat ala fenn volt minden gyermek. Megjött api tok, kiáltott rémült örömmel az éde: anya, kinek szíve úgy dobogott, hog