Harangszó, 1942
1942-02-08 / 6. szám
33. évfolyam. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Lutnsr-Szöveuíg Megjelarlk minden «tsirnsp injytn malléklct ti né» el«tl téthitinként a KIS HARANG8Z6 Beolvadt lapoki 930-ben a Jöjjetek önbazsáie 9"3-ben e felvidéki Luther 912-ben a Lelki Harmat ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. írói vár a ml htenünk. Jó tegyveriak it palztunk. Ha 6 velünk, ki eUenüak? Az Or a ml oltalmuakl 6. szám. A Haranfazó •zarkaaztö-kiadóhlTatala GYŐR II., PetSll-tér 2. ál Alizó téai árai aagradérra 1 P 21 fillér, lélérra 2 F 40 fillér. •|y árra 4 F •• fillér Csoportos kflldéssal 10%-os kedvezmény. Amerikába égés;: érre 2 dollár; az utódállamokba Vi évra 1.60 F. Postacsekkszámla 30.S2I Hi itt lettél volna! „Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!" János 11, 21. . .. Valami szelíd szemrehányás rezeg ezekben az igékben. A bethá- niai Máriának és Mártának testvére, Lázár, súlyosan megbetegedett. A két nőtestvér azonnal követet küld a nagy orvosért, Jézusért. Jézus azonban mindjárt megérzi, hogy Lázár betegsége „az Isten dicsőségére való“, s csak két nap múltán indul el Lázár betegágyához. De amikor odaérkezett, Lázár már meghalt, sőt el is temették. Márta síró szemmel fogadja a házukba lépő Jézust: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!“ Jézus meg így felel Márta szelíd panaszára: „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él!“ ... Hány korai halálnál mondhatjuk el mi is ezt a halk sóhajtást: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk!“ Gondolj az iszákos emberre, aki az emberélet útjának felén sírba roskad. Megöli a szesz, az éjszakázás. Tönkreteszik a cimborák! Nem tudta megállítani a romlás útján sem könny, sem ri- mánkodás. Koporsója mellett nem suttog-e ott az ige: Uram, ha ott lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem, a te testvéred, mindnyájunk testvére!... Hát arról nem hallottál még szomorú hírt, hogy itt egy tönkrement kereskedő, ott egy elbukott iparos, amott egy mindenét elvesztett birtokos, becsületből, hűségből kitért hivatalnok — megölte magát, mert nem bírta elviselni a szégyent, a szegénységet, mert nem tudott bűnbánatot tartam! Koporsójukra nem mutat-e rá ez az ige: Uram. ha ott lettél volna a szívében, ha j törvényed és parancsod igazgatta volna életét, nem halt volna meg! Rossz bizonyítványával, lelkiis- meretfurdalásával a diák nem mert hazamenni, hanem félelmében a Dunába vetette magát... A múltkor meg a farsang áldozatáról olvastam. Fiatal, 18 éves leány azért lett öngyilkos, mert nem olyan báli ruhát kapott, amilyet szeretett volna ... Uram, ha ott lettél volna a szívükben, nem haltak volna meg! Fogházi papi szolgálatom után hányszor eltűnődöm: Uram, ha ott | lettél volna, ha reád tekintettek volna akkor, amikor felemelték a gyilkos husángot, vagy kinyújtották kezüket a másé után — nem kerültek volna oda! Számbavetted-e már, hogy egy úton jársz-e Krisztussal? ... A keskeny úton, a szoros kapun át, tarts az életre! Életed végén valamelyik ige reád is talál. Vagy ez: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg!... Vagy ez a másik: Aki énbennem hiszen, ha meghal is, él! * Kiáltó nyomorúság — Segítő szeretet. ősidők óta kíséri az emberiséget életútján a nyomorúság. Ahol megjelenik, sóhajt fakaszt a szívekből, könnyeket csal elő a szemekből, embereket kerget a kétségbeesésbe, nem egyszer a halálba. Sokféle a nyomorúság formája. Hol betegség képében köszönt be az emberhez, hol az árvasággal szakad rá gyenge gyermekvál- lakra, hol a szegénység rongyaiban jelenik meg, hol a bűnmardo- sás kínjai között a lelkiismeret vádjában ragadja torkon az embert. Sokféle a nyomorúság ereje és nagysága is. Van akire csak rále- gyint a kezével, másokat egészen összetör. Néha úgy jön, hogy könnyen lerázzuk, máskor olyan óriási erővel teper földre, hogy nemzedékek sem bírnak vele. Sokféle a nyomorúság hangja is. Itt sóhajtása hallatszik, odább könyörgéssé nő, másutt sikoltássá erősödik az emberek ajakán. Talán sohasem volt a nyomorúság olyan nagy, sohasem jelent meg olyan változatos sokféleség- | ben, olyan egyetemesen, olyan I teRt^iTííC r*.„ óriási erővel és sohasem nőtt a hangja olyan velőtrázó sikoltássá, mint ma. Nem lehet észre nem venni. Különösen ebben a kegyetlenül hideg télben, ebben a most dúló háborúban. Nem lehet mellette közömbösen elrríenni. Nem lehet mellette szánakozással megállni. A nyomorúság felé segítő szeretettel kell közeledni. Mindnyájan kötelesek vagyunk ezt a szeretetet adni. Azonban nem elég a nyomorúságot csupán emberi szeretettel enyhíteni. Vele sokszor tehetetlen az ember. Többet kell a nyomorultakhoz vinni. A Krisztus szeretetét, mely a nyomorúság előidéző okát, a bűnt is legyőzi s a nyomorúságot gyökerében megszünteti. Krisztus szeretetét a nyomorúság terhe alatt roskadozókhoz közelvinni! Ez minden evangélikus ember feladata! Egyházunkban sok egyéb mellett ezt a feladatot végzi a diakónia! Sok helyen járnak-kelnek már diakonisszák, akik hivatásukat abban látják, hogy Krisztus szolgáló leányaiként az árvákhoz lehajolja1942. február 8.
