Harangszó, 1942
1942-12-06 / 49. szám
392 HXRXNGSfÖ 1942 3ecemSer 6. Ami a halnak a víz, a növényzetnek a napsugár, az élőlénynek a levegő, az az egyház számára Krisztus. — Várakozó világban, tűzvészben és megpróbáltatásban az egyház mindent Krisztustól vár, Krisztust várja és Krisztusban mindent. — Boldog várakozás, mert az ádvent a várakozó világnak isteni üzenet: Jövök! Vargha Sándor. A magyar népre, a nemzet önállóságára vigyázzatok ! Erdély utolsó fejedelmének, Apafi Mihálynak és fiának hamvait, melyeket 1908-ban az almakeréki evangélikus templomban találtak meg s ideiglenesen a kolozsvári Magyar-utcai templomban helyeztek el, a fejedelem végakarata szerint most szállították át a Farkasutcai ref. templom sírboltjába az egész magyarság bensőséges részvétele és tiszteletadása mellett. A kegyeletes ünnepségen Vásárhelyi János erdélyi ref. püspök hirdette az igét. — A politikai helyzet megítélésében— mondotta a többi között — az állásfoglalás nem Apafi püspökének dolga volt, de ő féltő, szerető aggodalmával határozottan és férfiasán hangoztatta az intést: A magyar népre, a nemzet önállóságára vigyázzatok! Ez a református püspök, aki így emelt szót Erdély és a magyar nemzet oltalmáért: Horthy István volt, akinek nemzetségéből származik országgyarapító Kormányzó Urunk. Milyen csodálatosak Isten útjai! A rabbá lett Erdély számára ennek a püspöknek nemzetségéből adott bölcs és lánglelkű vezért, aki — miután erős kézzel összefogta és egyesítette megalázott és eltiport nemzetének erőit — dicsőségesen emelte fel Erdélyben is a szabadság zászlóját. Magyar népünkre és nemzeti önállóságunkra vigyázó Vezérünkért ma, a névünnepén hálát adunk Istennek és buzgó szívvel könyörgünk, hogy védje, népünk boldo- gitására erőben és egészségben még sokáig éltesse! Hogyan küldhetünk bibliát, énekeskönyvet katonáinknak ? A dunántúli protestáns honvédek részére lehetővé teszik a dunántúli hadtestek (Pécs, Szombathely, Székesfehérvár) protestáns lelkészei a bibliák és énekeskönyvek frontra való tömeges kiküldését. Minden lelkipásztor szervezze meg a gyülekezetében a gyűjtést és legalább annyi szentírást és énekeskönyvet gyűjtsön össze, ahány honvédük a harctéren van. Az ösz- szegyüjtött anyagot azoknak a névjegyzékével (név, rang, csapattest, postaszám), akiket elsősorban részesíteni kívánnak a küldeményben, küldje be a területileg illetékes hadtest protestáns lelkészi hivatalába, ahonnan azokat a leggyorsabban az illetékes helyre jutOithatatlan fáklya. Mutatóul rövid részletet közlünk D. Kapi Béla: Olthatatlan fáklya című történeti regényéből, mely december hó első felében jelenik meg. Ez a kiszakított rész Balassa János zólyomi főkapitány házában tartott baráti összejövetelről szól, melynél dús lakoma után az ország dolgáról beszélgetnek a férfi vendégek. — Bornemisza prédikátorom, — mondja Balassa János, — nemrégiben eszembe hozá Tinódi Lantos versezeteit. Hát mondom, felütöm Cronicáját, lássam bizodalmám megerősítésére vitézink példáját. Tudják kegyelmetek, első pillantásom ezen versezetre esék: Ti magyarok, jobb, ha mind eggyé lésztök, Mint eddég, egymást ne úgy szeressétök, Úgy ad Isten jó szerencsét tinektök, És megszabadítja idegön néptől földetök. — Hát ezt jól megtalálá! — Bizony igazság vagyon benne! — kiáltja Bánffy László s nyakán meghuzgálja feszülő attiláját. — Igazság az vagyon, — feleli főkapitány, — bizodalom annál kevésbbé. — Legyünk egyökké! De ha nem engedik! Széllyelszakítottságunkba belépusztul országunk. Hűséggel szolgálom királyunkat, de rajtunk német uralkodik. Másik részen török félhold ragyog. Erdély magyar álmainkat hordozza, de fejedelme sokszor nem népének ura, hanem szolgája hatalmas szultánnak. Persze jó lenne eggyé lennünk, csak a három hatalmas uralkodó személyiséget tudnánk egymással megbékéltetni!... — Avagy felfalatni!... — dörmögi valaki. — Magunk földjén se boldogulunk!... — mondja Ungnád Kristóf. Török várainkat elfoglalja, birtokainkat elveszi, népünket legyilkolja vagy rabságba hajtja. Vérünket csapolja szüntelen. Húsz esztendő alatt sorsunk ugyancsak megromla. — Vágynak Balassa Jánosok, kik főkapitányi fáradalmakkal és saját vagyonuk áldozásával előrevinni igyekeznek török kiűzésének dolgát, de hát kevesen vannak, meg nem emberek, hanem ország dolga ez! Magunkban bíztunk azelőtt. Azután az lett, hogy királyba bízunk. Hát jó, bízzunk király úrban. Bandériumra esküdtünk azelőtt. Azután az lett, hogy ne legyen bandérium, hanem bandérium váltság. Hát lett bandérium váltság, de nem lett állandó' katonaság. Most meg már arról beszélgetnek, hogy mégis csak fegyvereseket kell kiállítani a birtoknak ... — Hát mondva mondom: jog, hatalom, pénz futva fut Bécsbe, de kérdezzék kegyelmetek Balassa János főkapitány uramat, avagy országunk hét főkapitányit, hogy Bécsből mennyi összeg jön katonaság zsoldjára, várak szükségletére? — Magyar kancellária kell! — kiáltja hátulról égy öblös hang s erősítésül nagyot csap az asztalra. — Más bajok is vannak!... — szólal meg Balassa András hangja. — Magyar pénz nem fordul magyar föld védelmére! — Az már igaz! — kiáltják közbe. — Udvar dolgaiba belátók mondták, hogy 120.000 forinton háromszáz nemes élősködik király udvarában s háromszáz ezüst vértezetű alabárdos őrizgeti hatalmát. — Aminek fejébe beszedik, — szól közbe érthetőn Bornemisza, — arra költsék. Senkise hurcob tassa felesége szoknyája farkán nagy gyöngyösen a porban a szegény éhező verejtékét. Ijedt mosolygással néznek össze. — Kemény, de igaz!— mondják helyeselve. Balassa András folytatja: — Hogy is mondta a Lantos: Eggyé legyünk? ...
