Harangszó, 1942
1942-11-15 / 46. szám
83. évfolyam. 1342 november 18. 4b. azftto. AUaftaMai ■API ■■EI lflt-kra. h|tak|lnni lixetelúll Ulhir-Siltatt<(. ^•gjaler.Ih mindéi niiriip. laxyaa «alllklat U.B. alatt tataatankéat a KIS MARANBSZi. Beolvadt lapoki i>35-lsn «Jöliotok én hoiiAm 33«-t*n ■ fii vidéki Luthsr. Ü42~bsn a Lallt I Harmat. írói vár a ml hteaBak, Jó legyvtránk 4a palzauak. Ha <5 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A lanital intmH - MaMlnhllí «YÖ* II., retail-Ur I. Iléilaatéal árat aelyedévia 1 P 21 llllée, lélévra 1 F a (|1U>, e|y évre 4 F éé lillér. Ceoportoe kéldéseo! 10%-oe kedvezmény.. Amerikába eféex évre 1 dollár i ax utódállamokba 14 árra 1.60 F, Foetaeeekkeiámlai 31.521. Harc az olajért. „A bolondok pedig mondának az eszeseknek: adjatok nékünk a ti olajatokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.“ Máté 25, 8. Azt mondják, ez a háború a nyersanyagok háborúja. Harc az olajért. Azé a győzelem, akié az olaj. Ahol nincsen olaj, ott megáll az utánpótlás, megállnak a gépek, kialszik az élet és nincsen győzelem. A lélek frontján is az „olaj“ a döntő. Az olaj itt a Krisztusba vetett hit. Ez tette naggyá a bibliai hősöket és ennek a hiánya zárta ki a balga szüzeket. Isten hatalmas frontján ez mozgatja a lelkeket (Zsid. 11, 38). Ez visz előbbre és mélyebbre. Ennek van átütő ereje (Zsid. 11, 33). Csak hittel győzhetünk az ős ellenség felett (Lk. 22, 32). Csak hittel lehet várakozni és reménykedni. Csak hittel lehet az Istent meglátni (Róm. 3, 28). Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid. 11, 6) és Jézus előtt meg- állani (Mt. 15, 28). Harcold meg azért a hitnek szép harcát! Győzedelmeskedni akarsz? Az utolsó napon kegyelmes ítéletet kívánsz? Üdvösséget, békességet? Kérj hitet. Ember nem adhat, csak egyedül az Isten, ő is csak addig, „míg nappal vagyon“. Amíg igéje hirdettetik és szentségeit kiszolgálják. Isten országútján is sokszor látni félreállított „harcikocsikat“. Mi történt velük? Semmi más, csak nincsen bennük olaj. Győzelem helyett kudarc, veszteség és szégyen. Vigyázzunk, mert még tart a kegyelmi idő. Szerezzünk tartalékolajat. Újítsuk meg naponként az Istennel való kapcsolatunkat, hogy a reggeli csöndben, igéjén keresztül újabb olajjal megtölthess* pis- , lákoló életünket. Nekünk a világ világosságának kell lenni. Vájjon az embernek Fia mikor eljő, talál-e Az emberiség a maga gyermekkorában Istenként imádta a természetet, mert hiszen a parányi fűszáltól felfelé, a mérhetetlen csillagóriásokig annyi abban a csoda, a fenség, az erő, hogy önkéntelenül is térdhajtásra készteti a földi halandót. A mai kornak az embere pedig a korviszonyok és a sokféle szellemi behatás következtében mindent észszerűsíteni törekszik s ennélfogva egész természetesnek tart olyan jelenséget, folyamatot, amelyben pedig a leghatalmasabb csoda rejlik, Ilyen csodálatos jelenség az évről-évre megismétlődő aratás. Ha van valami, ami az esztendő folyamán igazán megragadja a lelket, az az aratás és a természetnek azt megelőző csodás munkája. Micsoda bámulatos munka folyik a természet titkos műhelyében, a magnak elvetésétől a magnak csűrbe való betakarításáig. Micsoda beszélő bizonysága az isteni gondviselésnek az a kenyéradó gabonakalász, vagy más termény, amely egy a földbe elvetett s ottan elkorhadt magból származik. Aki ezt hitének szemével nem látja be, az ebben is csak olyan megszokott jelenséget lát, amelynek a természeti törvények szabályai szerint okvetlen be kell következni, mert ha vet az ember, akkor várhatja az aratást, a termést. Mindez azonban csak részben igaz. Mert hiába a legjobb szaktudás, a leggondosabb munka, a legnemesebb mag, ha Istent kizárni akarnánk a termés előállításából. Mindenkinek, legyen az szellemi, vagy testi, gyári vagy mezei munkás, hitet a földön? (Lk. 18, 8.) Legyen hát hitetek Istenben! (Márk 11,22.) Danhauser László. földmívelő, nagy szüksége van boldogulása érdekében Isten megsegítő kegyelmére. De mégis a szántóvető embernek kell azt legjobban éreznie, hogy az esztendő egész folyamán az ő kegyelmére van utalva. Mert ha kikel az elvetett mag, ha megérik a kifejlett kalász és a többi termény, ha kedvező időjárás biztosítja mindezek betakarítását, akkor ez nem az Isten megsegítő kegyelmének beszédes bizonysága-e? Bizony, az emberi munka csak az Isten áldásával párosulva eredményezi azt, hogy a vetést az aratás követi. Mindezt lehetetlen észre nem venni; miért is hálával, magasztalással tartozunk a kegyelmes gondviselő Istennek. Azonban hálaadásunk ne csak elröppenő szavakban, hanem cselekedetekben is nyilvánuljon. Isten áldásának kötelezettségei is vannak. Kötelez az bennünket a Krisztus ügyének a támogatására, Isten országa terjesztésére. De kötelez bennünket ez az áldás most fokozottabb mértékben, mint máskor, a felebaráti szeretet gyakorlására, hogy megértve a felsőbbség intézkedését, készséggel, zúgolódás nélkül adjuk le a termés feleslegét azoknak az ellátatlanoknak, akik nem vetettek, tehát nem is arattak. Hogyis számíthatna az ember az Isten könyörületességére, ha ő maga könyörtelen? Hogyis merné ajakára venni a Miatyánknak kenyérért való könyörgő szavait, ha ő maga felebarátjának szorult helyzetét kihasználva, uzsoráskodás, kapzsiság által nehézzé teszi annak Adjunk hálát az Urnák — !
