Harangszó, 1942
1942-02-01 / 5. szám
1942. február 1. HARANGSZÓ 37 A Harangszó Által üdvözlöm minden hlllestvéremet ! Valahol a Donee táján. Valahol a Donee táján, Távol a hazától, Magyar honvéd őrségen áll, Az orosz síkságon. Sas-szemével belekémlel, A nagy rónaságba. A jó Isten két kezével, Mindannyit megáldja. Valahol a Donee táján, Távol a hazától, Magyar honvéd hadakozik A vörös hordával. Kergeti a vörös hordát, Ahogy bírja lába. A jó Isten két kezével, Mindannyit megáldja. Valahol a Donee táján, Hol őseink laktak, Magyar honvéd napról-napra Új diadalt arat. Csatáiban kiséri a Nemzet imádsága. A jó Isten két kezével, Mindannyit megáldja. Dombi Sándor. Egyik hittestvérünk szerkesztőségünkhöz küldött levelében írja: „Oroszországban teljesítek harctéri szolgálatot és innen írom szerény soraimat. Soraim legfőbb célja az, hogy megrendeljem címemre a Harangszó újságot. Ezáltal azt akarom elérni, hogy én mint szórványevangélikus itt a vörös bolsevisták között a lelki életemet ápolni tudjam. Itt nincs templom, nincs harang, mely a népet imára szólítja, nem látni senkit, aki az Istenhez imádkozna. Templomok helyett mozik és kaszinók vannak, idejártak az istentagadó bolsevisták, akik Krisztus tanítását megtagadták és egymást gyilkolásra buzdították. Sok ártatlan halott, ha tudna beszélni, sok szenvedésről szólna. Ez volt a szovjet paradicsom. S én itt a szovjetparadicsomnak nevezett pokol maradványai közt vagyok, ezért kérem segítségül a Harangszót. És a Harangszó által üdvözlöm magyar hazámban lévő minden evangélikus hittestvéremet. * Az üdvözletét köszönjük, hittestvérünk címére a Harangszót külön is megindítottuk. Áldott a -vasárnap. Az orosz frontról írja feleségének egy tizedes: .......De van a hétnek egyetle n napja és annak egy órája, amikor mégis odahaza érzem magam: ez a vasárnap. Amikor a fagyos hóborította végtelen orosz földön tábori istentiszteleten vehetek részt, ahol magyar lelkész prédikálja Isten Igéjét. Áldott a vasár,,„ a Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Csermely Ilona Pécs imakönyv, Pócza János Vaseger- szeg vall. iratok. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Horváth Irén Battyánd 2.60 P, Kéri Jolán Budapest 5 P, Evangélikus Gyülekezet Nagylak 5.50 P, Kisgyülekezet Alszopor 5 P, Tompa Mária Balassagyarmat 1 P, N. N. Aszód 14.80 P, Erhardt nővérek Pápa 4.80 P, N. N. Győr 4.80 P, Pataky Antal Balatonszepezd 3 P. /ipro t&riénetehi. Vagy a mennybe, vagy a pokolba. Egy előkelő nő utazott a vonaton. Az út meredeken vitt lefelé, a nő megijedt. „Kalauz úr, mi történnék, ha a vonat csúszni kezdene?“ — kérdezte. — „A vezető fékez." — „És ha a fék eltörik?“ — „Akkor beállítják a kettősféket." — „És hova jutunk, ha ez sem tart?“ — „Vagy az égbe, vagy a pokolba, — felelt a kalauz — aszerint, amint megérdemeltük." Édesapám íudfa. mennyit bírok el. „No Jani, nem gondolod, hogy eny- nyit már elég lesz elvinni?“ — kérdezte Feri az öccsétől, aki kinyújtott karokkal állt, míg apja a másik szobába viendő könyveket rakta rá fia karjaira. „Hiszen ez már több, mint amennyit elbírsz!" — „Öh dehogy — kiáltott Jani vidáman, — az édesapám tudja, mennyit bírok el!“ — Te is így fogadd az életterheket: „Az édesapám tudja, mennyit bírok el!" Jézus én bizodalmám Krisztusnak nincs pénze, sem erszénye, se földi birodalma. Mindezt egészen a földi királyoknak engedte át. Egyet azonban magának tartott fenn. Valamit, amit sem ember, sem angyal nem tud. Ő az, aki legyőzi a bűnt, halált, ördögöt és pokolt. A halálban is meg tudja tartani azokat, akik igéjével benne hisznek. Luther OLVASSUK A BIBLIÁT Kiknek lesz boldog újévük ? IV. Az igazságot éhezők és szomjazókoak ! Februári.— Mi az igazság? Ján. 18, 38; Róm. 9, 15—33; Róni. 3, 24; Ef. 2, 8—9. Mi is ezt a kérdést vethetjük fel itt Pilátussal együtt: Mi az igazság? Nem egyéni, nem emberi igazság ez, nem is egy társadalmi réteg igazsága, nem matematikai és tudományos igazság, nem a szegények, vagy gazdagok igazsága, nem is a „magyar igazság“, nem szociális igazság, még csak nem is a „vallásos“ ember igazsága, hanem az — Isten igazsága. Az az igazság, amely az Istené csupán és annak adja, akinek akarja, mert ezt csak nyerni, kapni lehet ingyen, kegyelemből. Február 2. — Hol van ez az igazság? Róni. 1, 16—17; Ján. 3, 16—17; Mté 9, 9—13; 21, 28—31; Luk. 7, 36—50; 19, 1—10; Ján. 8, 1—11; Mté 5, 44—45; Ézs. 53; Luk. 18, 13—14; 23, 40—43; Tit. 3,, 4—7; 1. Tim. 1, 12—16. Az evangélium-' ban! Ezekben az igékben különösképen tündöklik ez az igazság. Érzed-e, hogy ezekben az igékben nem az ember igazságáról van szó, ami nincs is, hanem az Istenéről, amelyet ő adhat csak és ád is az embernek. Február 3. — Aki maga az igazság. Ján. 14, 6; I. Kor. 1, 30; Ján. 1, 14; Ézs. 55, 8—9. Nem érzed-e Jézus minden szaván. cselekedetén, hogy egészen más, mint az emberi szó és cselekedet? Útjai egészen mások, mint a mieink. Amit emberi igazságnak tartottak, az ellenkezett az ő igazságával. Igaza volt Pálnak, aki Fii. 3. 5—14-ben szemétnek tart mindent. ami Istennek a Krisztusban megjelent és kinyilatkoztatott igazságával ellenkezik. Február 4. — Az Igazság véleménye az igazságról. Mté 5, 20; 6, 1—18; 7, 1 -5; 15—23; Mté 23; 15. 1—20; Márk 3, 1—6; Luk. 14, 1—11; 18, 9—14; Róm. 3. 10—18; 23; Ézs. 1, 10—17; I. Sám. 15, 22; Mik. 6, 6—8; Luk. 16, 15. Ez utóbbi ige foglalja össze az Igazság: az Úr Jézus véleményét az emberi igazságról, a mi polgári erkölcsünkről, tisztességünkről, vallásosságunkról ma is, aminek alapján különbeknek érezzük magunkat egyebeknél. Február 5. — Aki „igaz“ létére mégis az Igazságot éhezte és szomjazta. Ján. 3, 1—15; 7, 45—52; 19, 39. Nikodémus az igazságra szomjazok és éhezők példaképe, aki emberi mérték szerint, mint Pál is (Fii. 3, 6/b.), feddhetetlen és igaz volt. De őt nem elégítette meg az emberi „igaz“-ság, vágyódott arra az Igazságra, amelyet Isten ád a Jézus által. Arra nem is mert gondolni, hogy ez a Jézusban van teljesen. Február 6. — Az igazság elnyerésének egyetlen módja. Róm. 3, 28; 5. 1; Ef. 2, 8—9; Ján. 6, 35; Zsid. 11; Mté 8, 5—13; 15, 21—28; Ján. 4, 46—54; Csel. 14, 8—10; 16, 31; I. Mózes 15, 1—6. Isten igazságát egyedül csak a hit útján adta övéinek már Krisztus előtt is. Krisztusban megjelent igazsága óta még nyilvánvalóbbá lett (Csel. 18, 26.) ez az út. Ma is ez az egyetlen út. Mk. 16, 15—17. Az Úr ígéretei is « hithez fűződnek.
