Harangszó, 1942
1942-10-25 / 43. szám
5á. évfolyam. 1942 október 26. ___ 4 ui 9 Zol II« Alapította» IÁM BCL'X l»M-bu. ba|taIiiU»«ll Je«#«:illl Uth«r-<Jld«etiú|. Mtgjilinlk fnlndan minap. tins. n.ilMi.i u»í■ ii.it lttktta.ua t • KIS HMllNaKi. Btolvadt lapoki D3S-tan a Jdjjatak inheiiAir 938-ken a fílvIdAfcl Latter. R42-lt«n a Lelki Hermái. ORSZÁGOS evangélikus képes néplap. Erőt vár a ml Ittenüak, Ha 0 velünk, ki ellenüat? Jó fegyvtriak ét pajztuak. Az Or a ml oltaJmuakI A laraalaal IMrktait* - kiadtktvaialal GYÖK II., Patéll - tdr I. EUflsotéal árai ■ogyodévro 1 P 21 fillér, félért* 2 P 4* fillér, •gy érra 4 P SO fillér. Caoportoa kflldéaaal 10%-oa kadvazmény. Amerikába agéaz árra 2 dollár; az utódállamokba % érv 1.60 P Poatacaakkazámlai 39.92t. Erős vár a mi Istenünk.! Akadályozók. A tanítványok pedig feddikvala azokat, akik hozzák. Márk. 10:13. Nagyon kedves volt az anyáknak az a cselekedete, hogy Jézushoz hozták a gyermekeiket. Annál meglepőbb, hogy Jézus tanítványai odaálltak az édesanyák és Jézus közé, s egyenesen megfedték az anyákat. A tanítványok lettek itt a Jézushoz vezető úton az akadályozók. Akadályozni szokták az embereket Jézushoz való törekvésükben az ellenségei. Ezt természetesnek találjuk, hiszen nekik szinte életcéljuk, hogy Jézus ügye megsemmisüljön. Meglep azonban az, hogy Jézus tanítványai szolgálnak akadályul a Jézus megismerésében. Nemcsak itt látjuk ezt, hanem a keresztyénség történetében számtalanszor, sőt napjainkban is. A reformáció hónapjában eszünk- | be kell jutnia annak, hogy a középkorban épen az akkori egyház kárhoztatta a Krisztus felé törekvő embereket, s ezért kellett elkövetkeznie a reformációnak. De forduljunk a múltból a jelen felé. Ma is vannak akadályozói a Krisztushoz való jutásnak. Nem előmozdítói a komoly vallásos élet kifejlődésének, hanem hátráltatói; nem Isten országa céljai lebegnek a szemeik előtt, hanem földi eszmények, emberi célok. Nem a keresztyénség szolgálatába állítják bele az egyéniségüket, hanem a keresztyénsé- get állítják bele egyéni, társadalmi, lemzeti célok szolgálatába. Eszközül akarják Krisztust és tanítását felhasználni, holott mindennek e földön eszközzé kellene válnia Krisztus számára országa építéséhez. Nagy megnyugvásunkra szolgálhat azonban, hogy Jézus kijavítja, amit az emberek elrontanak. AmiKözei van ismét a mi szép ünnepünk, a mi hitünknek diadalmas ünnepe: a reformáció emléknapja. Előre vetjük a mi tekintetünket, hogy amikor felzúgnak az ünnepi harangok, bensőséggel tudjunk elmélyedni az ünnep jelentőségében s arcunkat és szívünket vonja be az ünnepi örömérzések pirosló fénye s ajkunkon csendüljön fel a kegyelmes Isten iránt érzett hála zsolozsmája. Ügy érezzük, hogy ünnepi érzéseinkre ebben az esztendőben fekete fátyol borul. A vérzivataros „világégés“, valahol orosz földön küzdő katonáinkra való gondolás, a véráldozatok, — sok drága értéknek pusztulása — messze űzi a túláradó örömnek rózsaszínű ragyogását és arra int, keressük azt, „ami még nálunk van“, tartsuk meg azt „ami’ a miék“ — azért szállunk vissza a reformációi ünnep közelségében oly szívesen a múltba, „ahol csillagmezőket lobbant a távol“, ahol „gazdag és szabad aranyformáló mesterekre nézünk“, ahol hosszú éjeken zsoltárok fogannak és aknakor az emberek hátráltatni akarják Jézus ügyét, valaki elkezd cselekedni és az emberi akadályokon keresztül érvényesülni kezd Isten akarata. Ezt azonban nekünk nem akadályozni, hanem épen előmozdítani a kötelességünk! M. J. mélyből énekek zúgnak, hogy újra keressük meg, szedjük össze és építsük bele életünkbe, munkánkba és jövendőnkbe, — tudjuk meg, mi van nálunk és mit kell megtartanunk. A múlt: anyaszentegy- házunk és nemzetünk történelme olyan eseményekről beszél, olyan értékeket rejteget s hagy mireánk örökségképen, melyeket régi fényükben megőrizni, hasonlókat elkövetni jelenünk és jövőnk szempontjából nagy és dicső feladat. A múltakból a hithűségnek megható példái integetnek felénk. — A Tiberis partján fekvő nagyvilágvárosban ott égtek egykor a kegyetlen és vérszomjas Néró császárnak a „fáklyái“, ártatlan keresztyének égtek el, az arénák porondja itatta fel vérüket, de a keresztyénség azért nem pusztult el, mert a szívekben ott égett a már- tíromság szent lángja. Perpetua kicsiny csecsemőjével sínylődött a börtönben, s ősz édesatyja arra kérte, hogy térjen ismét vissza a pogány vallásra s mentse meg sa- j*t és gyermeke életét, az agjjasA mi örökségünk. írta: Kardos Gyula dunáninneni püspök.
