Harangszó, 1942

1942-10-25 / 43. szám

5á. évfolyam. 1942 október 26. ___ 4 ui 9 Zol II« Alapította» IÁM BCL'X l»M-bu. ba|taIiiU»«ll Je«#«:illl Uth«r-<Jld«etiú|. Mtgjilinlk fnlndan minap. tins. n.ilMi.i u»í■ ii.it lttktta.ua t • KIS HMllNaKi. Btolvadt lapoki D3S-tan a Jdjjatak inheiiAir 938-ken a fílvIdAfcl Latter. R42-lt«n a Lelki Hermái. ORSZÁGOS evangélikus képes néplap. Erőt vár a ml Ittenüak, Ha 0 velünk, ki ellenüat? Jó fegyvtriak ét pajztuak. Az Or a ml oltaJmuakI A laraalaal IMrktait* - kiadtktvaialal GYÖK II., Patéll - tdr I. EUflsotéal árai ■ogyodévro 1 P 21 fillér, félért* 2 P 4* fillér, •gy érra 4 P SO fillér. Caoportoa kflldéaaal 10%-oa kadvazmény. Amerikába agéaz árra 2 dollár; az utódálla­mokba % érv 1.60 P Poatacaakkazámlai 39.92t. Erős vár a mi Istenünk.! Akadályozók. A tanítványok pedig feddikvala azokat, akik hozzák. Márk. 10:13. Nagyon kedves volt az anyáknak az a cselekedete, hogy Jézushoz hozták a gyermekeiket. Annál meglepőbb, hogy Jézus tanítványai odaálltak az édesanyák és Jézus közé, s egyenesen meg­fedték az anyákat. A tanítványok lettek itt a Jézushoz vezető úton az akadályozók. Akadályozni szokták az embere­ket Jézushoz való törekvésükben az ellenségei. Ezt természetesnek találjuk, hiszen nekik szinte élet­céljuk, hogy Jézus ügye megsem­misüljön. Meglep azonban az, hogy Jézus tanítványai szolgálnak akadályul a Jézus megismerésében. Nemcsak itt látjuk ezt, hanem a keresztyénség történetében szám­talanszor, sőt napjainkban is. A reformáció hónapjában eszünk- | be kell jutnia annak, hogy a közép­korban épen az akkori egyház kár­hoztatta a Krisztus felé törekvő embereket, s ezért kellett elkövet­keznie a reformációnak. De for­duljunk a múltból a jelen felé. Ma is vannak akadályozói a Krisz­tushoz való jutásnak. Nem előmoz­dítói a komoly vallásos élet kifej­lődésének, hanem hátráltatói; nem Isten országa céljai lebegnek a sze­meik előtt, hanem földi eszmények, emberi célok. Nem a keresztyénség szolgálatába állítják bele az egyé­niségüket, hanem a keresztyénsé- get állítják bele egyéni, társadalmi, lemzeti célok szolgálatába. Eszkö­zül akarják Krisztust és tanítását felhasználni, holott mindennek e földön eszközzé kellene válnia Krisztus számára országa építé­séhez. Nagy megnyugvásunkra szolgál­hat azonban, hogy Jézus kijavítja, amit az emberek elrontanak. Ami­Közei van ismét a mi szép ünne­pünk, a mi hitünknek diadalmas ünnepe: a reformáció emlék­napja. Előre vetjük a mi tekinte­tünket, hogy amikor felzúgnak az ünnepi harangok, bensőséggel tud­junk elmélyedni az ünnep jelentő­ségében s arcunkat és szívünket vonja be az ünnepi örömérzések pirosló fénye s ajkunkon csendül­jön fel a kegyelmes Isten iránt ér­zett hála zsolozsmája. Ügy érezzük, hogy ünnepi érzéseinkre ebben az esztendőben fekete fátyol borul. A vérzivataros „világégés“, valahol orosz földön küzdő katonáinkra való gondolás, a véráldozatok, — sok drága értéknek pusztulása — messze űzi a túláradó örömnek rózsaszínű ragyogását és arra int, keressük azt, „ami még nálunk van“, tartsuk meg azt „ami’ a miék“ — azért szállunk vissza a reformációi ünnep közelségében oly szívesen a múltba, „ahol csil­lagmezőket lobbant a távol“, ahol „gazdag és szabad aranyformáló mesterekre nézünk“, ahol hosszú éjeken zsoltárok fogannak és akna­kor az emberek hátráltatni akar­ják Jézus ügyét, valaki elkezd cse­lekedni és az emberi akadályokon keresztül érvényesülni kezd Isten akarata. Ezt azonban nekünk nem aka­dályozni, hanem épen előmozdítani a kötelességünk! M. J. mélyből énekek zúgnak, hogy újra keressük meg, szedjük össze és építsük bele életünkbe, munkánkba és jövendőnkbe, — tudjuk meg, mi van nálunk és mit kell meg­tartanunk. A múlt: anyaszentegy- házunk és nemzetünk történelme olyan eseményekről beszél, olyan értékeket rejteget s hagy mireánk örökségképen, melyeket régi fé­nyükben megőrizni, hasonlókat el­követni jelenünk és jövőnk szem­pontjából nagy és dicső feladat. A múltakból a hithűségnek meg­ható példái integetnek felénk. — A Tiberis partján fekvő nagyvilág­városban ott égtek egykor a ke­gyetlen és vérszomjas Néró csá­szárnak a „fáklyái“, ártatlan ke­resztyének égtek el, az arénák po­rondja itatta fel vérüket, de a ke­resztyénség azért nem pusztult el, mert a szívekben ott égett a már- tíromság szent lángja. Perpetua kicsiny csecsemőjével sínylődött a börtönben, s ősz édesatyja arra kérte, hogy térjen ismét vissza a pogány vallásra s mentse meg sa- j*t és gyermeke életét, az agjjas­A mi örökségünk. írta: Kardos Gyula dunáninneni püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents