Harangszó, 1942

1942-10-18 / 42. szám

88. gyfolytni. I tm oKRföer 18. 4t mShl Alapította! KAPI BÉLA 1910-b.n. U|taU|!tun Dunintúll Luthir-8i!»t<i|. M>i|ilanlk ir/nlan nairnap. liflfti ■•UAklat taaé. alatt ■itkatanfciat a KIS UARAK08Z6. Baolvadt lapoki i3ö-kaa a Jöjjetak énboutir. 83*-b«i»ftlvld*LI Luther. 9t2-bin a Lelki Harmat. Erős vlr a ml ItteoOak, Jó tegjverüak ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Üt a ml oltalmunkl A Karaalaal aaerkeait! - kladéklra talal GYÖS II., Fatill ■ Mr 1. lUflaattal «rat aagyadévra I P X Iliiét. (éléTra 1 P 40 fillér, •|y érra 4 P 10 fillér. Caoportoa ktldéasal 10%-aa kadaasmény. Amerikába agéaa érre 2 dollár| as utódálla­mokba % érre 1.60 P Poatacaakkaxámlai 30.526. A nagy ígéret. Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek. János ev. 15:7. Mi sokat kívánunk Istentől. Van­nak nyílt vagy titkos kívánságaink, melyeket megvalósulva szeretnénk látni. Sóvárgunk utánuk és imád­kozunk is értük, de azután jön a nagy csalódás s a keserű kifaka- dás: nem hallgatott meg az Isten, nem adta meg, amiért könyörög­tünk. Levonjuk a lemondó követ­keztetést: nincsen imameghallga­tás, tehát nem érdemes imádkozni. De vájjon tényleg nem érde­mes-e? A fenti ige épen azt mondja, hogy nagyon is érdemes. Jézus fel­jogosít minket minden kérésnek a biztos teljesülés tudatában való elő­terjesztésére. Jézusnak az ígérete okvetlenül igaz. Tévedés volna azonban arra a következtetésre jutni, hogy csak kérnünk kell és minden kérésünk beteljesedik. Ebben a tévedésben vannak azok, akik mindig csalód­nak az imádkozásban. Az eredmé­nyes kérésnek előfeltétele van: „Ha énbennem maradtok és az én be­szédeim bennetek maradnak“, ak­kor vehetitek biztosra a kérésetek teljesítését. Csak akkor van tehát az ima­meghallgatás igénylésére jogunk, ha teljes közösségben vagyunk Jézussal. Ha életünk tartalma az Ő tanítása, akkor tudni fogjuk, mit kell kérnünk, akkor telve lesz az életünk a meghallgatott imádsá­gokról szóló boldog tapasztalatok­kal. Akkor meggyőződéssel vall­hatjuk: igaza van Jézusnak, ha öt szeretjük, ha az Ö Igéje van szí­vünkben, akkor mindent megka­punk, amit csak kérünk, mert a kérés és annak a teljesítése csak j következménye a Jézussal való viszonyunknak, Vele való élet­közösségünknek. Az első a Jézus Krisztusban való mélységes hit, bensőséges élet- közösség, azután a folyománya ennek az imameghallgatás. A cím nem egészen jó, de a szembeállítás, sajnos, így ismere­tes. A paraszt szóért előre is bocsánatot kérek. Jól tudom, hogy ennek a szónak még mindig sok csúfolódó mellékzengéje, vagy in­kább zöreje van. A szót sokszor gúnynak és csúfolódásnak használ­ták. Elrontotta a szó jelentőségét, átfogó, tiszta értelmét az a gyári szalagon készült sok-sok színdarab és fércmunka, mely a gazdát bő gatyában, öblös pipával csak úgy tudta ábrázolni, mint aki csak köpni, káromkodni tud és ha meg­szólal, csak értelmetlenséget tud mondani. Az úr szó is sok változáson ment keresztül. Ür alatt valamikor a henyélő, mulatozó, semmit sem dolgozó gazdag embert értették. Ennek a fogalomnak semmi köze sincs a falun élő kis tisztviselők­höz, akik reggeltől estig sokszor robotos módon végzik idegőrlő munkájukat. A tisztán nem látás a gazda előtt bennük érzékelteti az urat, mert ők is nadrágot és cipőt viselnek. Vagyis a falutól idegen és önző érdekek falu elleni bűneinek következményeit a falun élő vezetőknek kell még mindig elviselniük. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy az úr szónak volt még egy másik jelentése is. Értették alatta azt a nemesen gondolkozó, mun- i kásáit szerető és megbecsülő gaz­J. A A llo7\ Próbáld ki ezt, és ha nem lesz igaz, kiáltsd ki világgá, hogy Jézus nem tartotta meg ígéretét. Eddig még nem hallottunk sen­kiről, akit a Jézus Krisztusban való hite cserben hagyott volna. M. J. dag embert, aki minden jóban elől járt és példát mutatott. Ezek előrebocsátása után marad­junk meg az eredeti címnél és néz­zük a parasztok és urak egymás­hoz való viszonyát. Ismerjük ej, hogy ez a viszony nem valami atya- fiságos. Azt mondhatnám, hogy ez a viszony a bizalmatlanság teljes holtpontjára jutott. Ne keressük, hogy ennek az el­romlott viszonynak mik voltak az előidéző okai. Elégedjünk meg az­zal, hogy sokszor becsapták és félrevezették a falut lelkiismeretlen lézengők, politikai ugróbajnokok, csak érvényesülést kereső senkik. Inkább keressük meg a gyógyu­lás útját! Ez pedig mindkét részről az önvizsgálatnál kezdődik. Természetesen nem olyan értelem­ben, hogy mind a két fél a maga egyéni, vélt igazát védi köröm­szakadtáig, hanem keresi magát az igazságot. Ez pedig nem lehet más, mint az országunk jö­vendő növekedéséért és céljaiért vállalt alázatos szolgálat. Ebben kell feloldódnia minden ellentétnek és gyűlöletnek, különben a rákos daganat úgy megnő, hogy többé azt rólunk semmiféle operáló kés le nem metszi. így jönni fog a harmadik, aki győz. A nadrágos ember becsülje meg a csizmát hordó gazdát, mert test­vér az. A csizmát hordó gazda pe­dig ismerje el, hogy nem Naglpgó Parasztok és urak.

Next

/
Thumbnails
Contents