Harangszó, 1942
1942-10-18 / 42. szám
88. gyfolytni. I tm oKRföer 18. 4t mShl Alapította! KAPI BÉLA 1910-b.n. U|taU|!tun Dunintúll Luthir-8i!»t<i|. M>i|ilanlk ir/nlan nairnap. liflfti ■•UAklat taaé. alatt ■itkatanfciat a KIS UARAK08Z6. Baolvadt lapoki i3ö-kaa a Jöjjetak énboutir. 83*-b«i»ftlvld*LI Luther. 9t2-bin a Lelki Harmat. Erős vlr a ml ItteoOak, Jó tegjverüak ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Üt a ml oltalmunkl A Karaalaal aaerkeait! - kladéklra talal GYÖS II., Fatill ■ Mr 1. lUflaattal «rat aagyadévra I P X Iliiét. (éléTra 1 P 40 fillér, •|y érra 4 P 10 fillér. Caoportoa ktldéasal 10%-aa kadaasmény. Amerikába agéaa érre 2 dollár| as utódállamokba % érre 1.60 P Poatacaakkaxámlai 30.526. A nagy ígéret. Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek. János ev. 15:7. Mi sokat kívánunk Istentől. Vannak nyílt vagy titkos kívánságaink, melyeket megvalósulva szeretnénk látni. Sóvárgunk utánuk és imádkozunk is értük, de azután jön a nagy csalódás s a keserű kifaka- dás: nem hallgatott meg az Isten, nem adta meg, amiért könyörögtünk. Levonjuk a lemondó következtetést: nincsen imameghallgatás, tehát nem érdemes imádkozni. De vájjon tényleg nem érdemes-e? A fenti ige épen azt mondja, hogy nagyon is érdemes. Jézus feljogosít minket minden kérésnek a biztos teljesülés tudatában való előterjesztésére. Jézusnak az ígérete okvetlenül igaz. Tévedés volna azonban arra a következtetésre jutni, hogy csak kérnünk kell és minden kérésünk beteljesedik. Ebben a tévedésben vannak azok, akik mindig csalódnak az imádkozásban. Az eredményes kérésnek előfeltétele van: „Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak“, akkor vehetitek biztosra a kérésetek teljesítését. Csak akkor van tehát az imameghallgatás igénylésére jogunk, ha teljes közösségben vagyunk Jézussal. Ha életünk tartalma az Ő tanítása, akkor tudni fogjuk, mit kell kérnünk, akkor telve lesz az életünk a meghallgatott imádságokról szóló boldog tapasztalatokkal. Akkor meggyőződéssel vallhatjuk: igaza van Jézusnak, ha öt szeretjük, ha az Ö Igéje van szívünkben, akkor mindent megkapunk, amit csak kérünk, mert a kérés és annak a teljesítése csak j következménye a Jézussal való viszonyunknak, Vele való életközösségünknek. Az első a Jézus Krisztusban való mélységes hit, bensőséges élet- közösség, azután a folyománya ennek az imameghallgatás. A cím nem egészen jó, de a szembeállítás, sajnos, így ismeretes. A paraszt szóért előre is bocsánatot kérek. Jól tudom, hogy ennek a szónak még mindig sok csúfolódó mellékzengéje, vagy inkább zöreje van. A szót sokszor gúnynak és csúfolódásnak használták. Elrontotta a szó jelentőségét, átfogó, tiszta értelmét az a gyári szalagon készült sok-sok színdarab és fércmunka, mely a gazdát bő gatyában, öblös pipával csak úgy tudta ábrázolni, mint aki csak köpni, káromkodni tud és ha megszólal, csak értelmetlenséget tud mondani. Az úr szó is sok változáson ment keresztül. Ür alatt valamikor a henyélő, mulatozó, semmit sem dolgozó gazdag embert értették. Ennek a fogalomnak semmi köze sincs a falun élő kis tisztviselőkhöz, akik reggeltől estig sokszor robotos módon végzik idegőrlő munkájukat. A tisztán nem látás a gazda előtt bennük érzékelteti az urat, mert ők is nadrágot és cipőt viselnek. Vagyis a falutól idegen és önző érdekek falu elleni bűneinek következményeit a falun élő vezetőknek kell még mindig elviselniük. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy az úr szónak volt még egy másik jelentése is. Értették alatta azt a nemesen gondolkozó, mun- i kásáit szerető és megbecsülő gazJ. A A llo7\ Próbáld ki ezt, és ha nem lesz igaz, kiáltsd ki világgá, hogy Jézus nem tartotta meg ígéretét. Eddig még nem hallottunk senkiről, akit a Jézus Krisztusban való hite cserben hagyott volna. M. J. dag embert, aki minden jóban elől járt és példát mutatott. Ezek előrebocsátása után maradjunk meg az eredeti címnél és nézzük a parasztok és urak egymáshoz való viszonyát. Ismerjük ej, hogy ez a viszony nem valami atya- fiságos. Azt mondhatnám, hogy ez a viszony a bizalmatlanság teljes holtpontjára jutott. Ne keressük, hogy ennek az elromlott viszonynak mik voltak az előidéző okai. Elégedjünk meg azzal, hogy sokszor becsapták és félrevezették a falut lelkiismeretlen lézengők, politikai ugróbajnokok, csak érvényesülést kereső senkik. Inkább keressük meg a gyógyulás útját! Ez pedig mindkét részről az önvizsgálatnál kezdődik. Természetesen nem olyan értelemben, hogy mind a két fél a maga egyéni, vélt igazát védi körömszakadtáig, hanem keresi magát az igazságot. Ez pedig nem lehet más, mint az országunk jövendő növekedéséért és céljaiért vállalt alázatos szolgálat. Ebben kell feloldódnia minden ellentétnek és gyűlöletnek, különben a rákos daganat úgy megnő, hogy többé azt rólunk semmiféle operáló kés le nem metszi. így jönni fog a harmadik, aki győz. A nadrágos ember becsülje meg a csizmát hordó gazdát, mert testvér az. A csizmát hordó gazda pedig ismerje el, hogy nem Naglpgó Parasztok és urak.
