Harangszó, 1942
1942-09-20 / 38. szám
33. évfolyam. 1942 szeptember 20. 38. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. UfllUldlINI Qunlntúll Luthir-8zi*«tié|> Megjelenik minden »taárnip. laoaa malléklBt tuti alatt tetkatanklat a KIS UAR1NQ8Z*. Beolvadt lapok: S35-lena!ti)Jetikéntiou£ni 93d-baa a falvldékl Luthar 042-ben a Lelki Harmat. Erős vár a ml Istenünk, Jó fcgyverümk ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunk1 A Harangszó szerkesztő - kiadóhivatalai GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési árai aagyadévra 1 P 21 fillér, félévra 2 P 40 fillér, •gy évra 4 P 10 fillér. Csoportos kftldéssal 10%-os kadvazmény. Amerikába agész évra 2 dollár; az utódállamokba % évra 1.60 P. Postacsekkszámlaj 30.52C. Boldogok a lelki szegények! Övezzük fel derekunkal! D. Raffay Sándor püspöki Jelentéséből. „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesék elöl és a kisdedeknek megjelentetted...“ Máté 11, 25—30. Nincs nagyobb ügyünk az üdvösségnél. Örök életemet Istennél szeretném tölteni. Éhez ismernem kell Istent. Mi az ismerés? Nem valami futó, felszínes vagy elméleti dolog, hanem olyasmi, amiről János 10, 14-ben olvasunk: „Ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim.“ A szentírás értelmezésében az ismeret a legteljesebb közösség. Szent nász! De hogyan ismerhetem meg így az Istent? Sehogyan! Hiányzik hozzá az eszközöm. Istent sehol nem találhatom meg. Megismerni csak úgy lehet, ha ő kilép titka homályából, bemutatkozik: kijelenti magát. Ezt meg is teszi, de nem mindenkinek. Csak a kisdedeknek. A lelkiszegényeknek. Ez nem a tudatlanság dicsérete. A bölcseség nem képtelent és a tudatlanság nem képesít Isten megismerésére. A bölcseség gőgje képtelenít és a lelkiszegénység alázata képesít Isten megismerésére. Isten csak a kcsinyeknek, az alázatosaknak akarja magát megismertetni. Jól van ez így. Istent csak Krisztusban lehet megismerni. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak őáltala. Krisztus ezért nem küld Istenhez, hanem hív magához. Azokat hívja, akik megfáradtak a hiábavaló keresésben és kilátástalan küzdelemben. Ezeknek s egyedül ezeknek örömhír, evangéliom az, hogy Isten a Krisztusban kegyelmes Atyánk lett. Sz. J. A hit bár sohasem tudja, hová vezetik, mégis szereti azt az Egyet, Aki vezeti. Hosszú betegségem alatt volt időm elmélkedni korunk nehéz kérdéseiről és helyzetünk válságairól. De nem a bajok tenger sokaságán és nem a változások végtelen rajzásán emésztődtem, hanem a feladatok végzetszerű feltorlódására és a válságos helyzet kényszerítő követelményeire igyekeztem figyelmemet központosítani. Azt mindenki látja, hogy sorsfordító időket élünk. Jövendők születnek, melyek vajúdását mi szenvedjük. A hívő azonban tudja, hogy Isten kezében a szenvedés az üdvösség eszköze. A baj, a bánat és minden fájdalom a lelki emelkedés szárnytolla. Isten a bajjal tanít, a szenvedéssel tisztít, a fájdalommal nevel. Az evangélium egyházának, mint a Krisztusban hívők közösségének, egészében is, egyes tagjaiban is az a kötelessége, hogy a mai próbás időkben megértse az Isten akaratát. Különben nem tudhatja javára fordítani e próbás idők szenvedéseit. Mikor most a bányai evangélikus egyházkerület évi közgyűlését tartjuk, ezt a testvéri együttlétet kiváló alkalomnak tartom arra, hogy szóljak hivatásunkról. Az egyházéról is, az egyes hívőéről is. Mert alapjában véve nincsen különbség a hivatásban, csak a munkatér más és a munka eszközei mások. A mai idő is ugyanolyan válságos és sorsdöntő, mint amilyen Jeremiás prófétáé volt. Most is népek, nemzetek, vallások, világnézetek sorsa felett dönt a felkavart élet. Amit azért egykor Jeremiás prófétának mondott, ugyanazt mondja most nekünk is az Ür: Te övezd fel derekadat és kelj fel és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok néked. Meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!... Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged. (Jeremiás 1, 17. 19.) Derekunk felövezésére igazán nagy szükségünk is van. Az új kor nemcsak a hagyományos értékek kíméletlen ostromával, hanem új világnézet beoltásával és új elrendeződés megteremtésével igyekszik a régi helyébe lépni. A vallásellenes hatalmak is nagy erővel viaskodnak a vallás hívei ellen. A 2000 év óta nemzedékeket boldogító ke- resztyénséget sokan idejemúltnak vitatják. Mások a vallást létében támadják. A világháború ma egyúttal vallásháború is. Annál fájóbb és annál szégyenteljesebb, hogy ezt a háborút keresztyén népek vívják keresztyén népekkel; testvé- vérek a testvérekkel; Krisztus meg- váltottai a Krisztus megváltottaival. De éppen e visszás világhelyzetben kell felövezni derekunkat, hogy a hitvallók leikével teljesíthessük keresztyén hivatásunkat. Evangélikus egyházunk születésétől fogva mind máig a hitvallók útján járt és az Isten igéjének szolgálatába állította erőit. A komoly világválság e nehéz napjain is ezt kell cselekednie. Pedig nem könnyű a helyzete. Sőt egyenesen válságos. Világviszonylatban is, itthon is. Körülöttünk és kívülöttünk mindenütt harc, bennünk pedig hanyatló öntudat és sorvasztó elernyedés. Az a nagyarányú és biztató evangéliumi mozgalom, amelyet az első világháború után a nagyemlékű Söderblom svéd érsek lángolóra
