Harangszó, 1942
1942-09-13 / 37. szám
88. évfolyam 1Q42 szeptember 13, 87. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Li|Uli|doi«ai Suiiintúli Luth«r-QiSv»ta*e. Migjilanlk minit!) tttirmp. lr.T.a v .liatlit U.»t alatt ttttctankint a KIP UAPÍNQtl* Beolvadt lapok: S35-tan a JfJ.lstak én botiéin 9ón kint falvldéél Lutfcsr 942-bon a Lolkl Harmat. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangszó szerkesztő - kiadóhivatala! GYŐR II., Petőfi - tér 2. Kllftiatéil árai ■•gyadévra 1 P 31 fillér, íélévra 2 P 40 fillér, agy évra 4 P NO fillér. Csoportos kfildéssal 10%-os kadvazmény. Amerikába egész évra 2 dollár; az utódálla« mokba hí évra 1.60 P Postacsakkszámla: 30.524. I „Barátunk elaludt.“ „Lázár a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt.“ János 11, 11. A halál bizonyos. Ki így, ki úgy. I Ki előbb, ki utóbb. Ki itt, ki ott. I Egyik ágyban, párnák közt, má- I sik a Don-kanyar gránáttölcsé- I rében. Egyik végelgyengülésben, I másik pillanatnyi szélhüdésben. I Egyik félórás korában, másik 90 léves korában. Szinte egyre megy- l„Foly az idő s a sírhoz minden óra I közelebb ejt...“ I Rettenetes tény a halál. Megrázó I teljességben mutatja a bűn tényét I és zsoldját. A halált szépíteni hi- lábavaló erőlködés. Nincs itt semmi ■ vigasztalás. Csak az az egy, amit laz ige nyújt. Az ige pedig „elalu- lvás“-nak nevezi a halált. Ezt kell Imegragadni: „nem halt meg, halnem aluszik“. Kapaszkodj görcsö- Isen az ige kijelentésébe: apám, I anyám, hősi halált halt, fiam — Baluszik. Mindjárt szikkad a könny. I Pedig még többet is mond az Bige. „Elmegyek, hogy felköltsem.“ Ba halál álma örök álom volna Blírisztus nélkül. De Krisztus utol- Bjára megáll poraink felett. Minde- ■neket felébreszt. Egyeseket kárho- ■zatra, másokat üdvösségre. Egye- Btemes húsvét lesz az. I Csak azon tusakodjunk sziinte- Blen, hogy üdvösségre ébreszthessen Bmindnyáj unkát! Sz. J B A lélek mindent nélkülözhet, csak listen igéjét nem. Enélkül teljességgel ■menthetetlen. De ha az ige övé, akkor ■egyébre nincs is szüksége. Mert az igében mindene megvan: tápláléka, öröme, békessége, világossága, bölcsesége, szabadsága és mindennemű java bőséggel. Keresztes zászló alatt. D. Kap! Béla pllspöki Jelenlétéből. Életünk munkamezőjét és keretét képező mai világnak egyetlen uralkodó valósága: a háború. Anyagi- és szellemi életünk összes területeit befolyásolólag irányítja. Korlátokat állít, lehetőségeket nyirbál, avult értékeket temet, új értékeket hoz világra. Ember, közösség, intézmény, jelen és jövendő felett kimagasodik a véres arcú, acél homlokú, vasöklű„ izmokból és idegszálakból megépített hatalmas óriás-ember, a hangyák felett terpeszkedő Góliát, akinek lába mozdításától, keze lendülésétől, le- hellete erejétől népek, országok, milliók sorsa függ: a háború. Nemzetünk keresztes zászló alá állt. Számunkra a háború kényszerűség és szükséges sors. Nem köny- nyelműen vállaltuk. Erkölcsi kötelességnek tartjuk ugyan szövetségesünk támogatását, de nem érte szálltunk hadba. Mi magunkért, keresztyén magyar életünkért, magyar jövendőnkért indultunk hadba. Minket nem gazdasági érdek fűt és nem területhódítási vágy vezet. Számunkra ez a háború az életjog és életkötelesség háborúja. Magyar életünket keresztyénsé- günkkel tudjuk egybekapcsoltnak s ebben a háborúban a keresztyén Magyarországért küzdünk. Vessünk egy pillanást az orosz haditervre, mely Magyarország felé akarta elindítani a mindent megsemmisítő orosz hengert. Figyeljük meg az orosz katonai fel- készültséget, mely elpusztított tankjaiban, repülőgépeiben, ágyúinak és fegyvereinek tömegében mutatja szédítő voltát. Figyeljünk az ellenfél lelki felkészültségére. A szovjet lázálom nemcsak a vezetők lelkét tartja izzásban, hanem az egész népet. A meggyőződés fanatizmusával harcolnak évtizedek óta előkészített politikai programmjuk megvalósításáért, a kommunizmus világuralmának kivívásáért. Szegezzük le tehát azt az igazsá got, hogy ez az akaratunk és vá gyódásunk ellenére reánkmért há ború számunkra önvédelmi háború Bármily nagy legyen annak áldó zata, vesztesége, kockázata, fele lőssége, még akkor is a mi hábo rúnk marad, ha ismeretlen kiala kulások kapujához sodor bennün két. Tartozunk ezzel a háborúval nemzeti jövendőnknek, keresztyén- ségünknek. Mi valóban keresztes zászló alatt állunk. A háború közös kötelesség, az egész ország viseli s minden embernek egyformán éreznie kell kötelességeinek megsokasodását és súlyosodását. Egyházunk nem vonja ki magát növekvő kötelességei alól. Ellenkezőleg hűséggel adni akarja a lélek erőébresztését, az önfeláldozást, az önmagához hűséget, áldozatkészséget és összetartást. Erősíteni akarja mindazt, ami a nemzet lelki- és erkölcsi alátámasztásához és történelmi életfenntartásához szükséges. Nem alacsonyítja önmagát politikai eszközzé és mégis a maga egészében, gyülekezeteiben és iskoláiban, intézményeiben és munkásaiban, családjaiban és egyes tagjaiban belehelyezkedik a háború nehéz idejébe. Elhárítja a helyzetkihasználó, önérdekű politika látszatát s teljes anyagi és erkölcsi erejével vállalja nemzeti szolgálatát. Kötelességteljesítésre neveli a gondjaira bízott népet. Bátorságot és íelkierőt önt az emberekbe. Hívő magyarokat formál, akik Istenen keresztül és Istenben megismerik a
