Harangszó, 1942

1942-08-23 / 34. szám

33. évfolyam. 34. szám. Alapítottál KAPI BÉLA ltll-boa. Laptalajdoaoai űunlntúli Luth«r-8zftv«tsé|* Migjelonlk mlndsn vuárntp. i*57#a «(Nikist tané* alatt kéthatanként a KI8 HARANQ8ZÉ­Beolvadt lapok: 956-fttn a Jöjjetek énftozzdut 93® ban a fGlvlúékl Luthar 942-ben a Lelki Harmat. Erős vár a mi istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl A laiaalal •aarkeaal# - kiadéklTalalal GYÖI II.. PatCll - tér I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportot küldéssel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba *4 évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.528. Az igazság szabadokká tesz. „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz ti­teket.“ János 8, 32. Az igazság és a szabadság közt lévő kapcsolat még a hitetlen em­ber előtt is feldereng olykor. Néha ő is észreveszi, hogy az embernek annál nagyobb lehetőségei nyílnak akarata keresztülvitelére, minél többet tud. Még az se ismeretlen előtte, hogy tudás és tudás közt különbség van s az a tudás a leg­hasznosabb, amelyik a legjobban megfelel a valóságnak. Van fogal­ma arról is, hogy a valóság meg­ismerése annál jobban sikerül a kutató tudósnak, minél alázato­sabb. Az a „tudós“, aki nem aláz- kodik meg minduntalan az adott tények előtt, az írhat ugyan vastag könyveket „igazság“-ának védel- mezésére, az igazság valódi meg­ismerésében azonban nem fog tudni előbbre haladni. Az orvos­nak csak akkor van lehetősége, „szabadsága“ arra, hogy a betegét meggyógyítsa, ha félretéve minden egyéni, önző szempontot, először is a betegséget a maga igazi való­jában megismeri. Az igazság meg­ismerése és a szabadság másutt is pontosan így függnek össze. Ezek ma már a valamennyire is művelt ember előtt világos dolgok életünk bizonyos területeire nézve. Már kevésbbé hajlandó az ember arra, hogy a közösségi, társadalmi életben is észrevegye ugyanezt a törvényszerűséget. Pedig az em­beri, népi és nemzeti szabadság útja se lehet más, mint az igazság minden irányban való megismerése. Az igazság megismeréséhez szük­séges alázatosságból azonban ott van bennünk a legkevesebb, ahol a legfontosabb dologról, a legfőbb szabadságról van szó: az Istenhez való viszonyunk terén. Amikor létünk legfőbb kérdései kerül­nek szőnyegre, ha azt akarom tudni, ki vagyok én, micsoda az ember, mire való az élet stb., akkor egyszerre elfeledkezünk az aláza­tosságról, s eszünkbe se jut, hogy az igazságot itt se ismerhetjük meg másként, csak úgy, ha Isten akaratát megértjük és kihallgat­juk. Pedig itt se juthatunk előbbre az igazság megismerésében és a szabadságban, csak abban az eset­ben, ha önzésünk teljes háttérbe szorításával arra figyelünk, hogy emberi életünkben hogyan és mi­ként nyilatkoztatja ki Isten az ő reánk vonatkozó örök akaratát. Isten mindent a maga helyén vé­gez. A természet titkait, az anyag törvényszerűségeit a természet s az anyag világába helyezte el. Ha a bennünk lakozó bűn nem vakíta­Mint egy nagy családhoz a gon­doskodó édesanya, úgy fordult is­mét a magyar társadalomhoz Kor­mányzónk hitvese, hogy szózatá­val az augusztus 25-től szeptember 5-ig megtartandó téli ruhagyűjtés­sel kapcsolatban minden magyar testvér hazafias kötelességét, ada­kozó készségét felébressze. Szívből jött, szívhez szólt minden szava. Kérő szóval fordulok ismét a magyar társadalomhoz, — mon­dotta előadásában — de ezúttal nem csupán a keresztényi szeretet és az irgalmasság nevében, hanem azért, hogy mindenkit személyileg érdeklő, szinte családi magyar kö­telességekre emlékeztessek. Kérek a messze keleti arcvonalon küzdő magyar honvédnek, aki szent köte­lességet teljesít; aki távol családi tűzhelyétől védi otthonunkat és na el, lehetne-e „természetesebb“ dolog a számunkra, mint az, hogy a mi szoros értelemben vett emberi létünk értelmét, célját, keletkezé­sének titkait éppen szorosabban vett emberi életünkben, a történe­lemben, a maga kiválasztott kül­döttei által nyilatkoztatja ki? Óh, bárcsak megnyilatkoznának szemeink az igazság meglátásra! Bárcsak rájönnénk arra, hogy Is­ten ezt az igazságot Az által is­merteti meg, aki magát „Igazság“- nak mondotta (János 14, 6), s aki nekünk „igazságul“ (I. Kor. 1, 30) adatott! Bárcsak engednénk, hogy ez az Igazság, az igazság a mienk lenne, mi pedig az övéi, s így el­juthatnánk az igazi szabadságra, a bűntől és hitetlenségtől való meg­szabadulásra s Isten gyermekeinek dicső szabadságára! (Róni. 8, 21.) Dr. Vető Lajos. biztosítja mindnyájunk zavartalan életét s aki testvérünk, férjünk, gyermekünk... Kérek az itthon­mar adottaknak, hogy megmentsük őket a rájuk nehezedő gondtól, amíg szeretteik az ősi magyar helytállás vitézi kötelességét telje­sítik. Kérek azoknak a gyermekek­nek, akiknek édesapjuk, családfő­jük és eltartójuk a háború véres kényszerűsége miatt a legtöbbet adja érettünk és a hazáért: kérek a hadiárváknak! Mert ők ebben a magyar hazában nem lehetnek számkivetettek, elfelejtettek, hi­szen ők a nagy áldozat terhének igazi hordozói, akik megbecsülést, támogatást érdemelnek és — tu­dom! — kapni is fognak. Rámutatott azután a Főméltó­ságú Asszony mindarra, amire szükség van, amit adni kell. A Föméliósúgú Assszony rádiós szó zz aía. / Í942 augusztus 23.

Next

/
Thumbnails
Contents