Harangszó, 1942
1942-08-16 / 33. szám
19?2 augusztus TB. HXKXNGSZŰ m volt az első vonalból s ott írt, ahol csak akkor tud írni a költő, ha hívő marad és Istenre néz. Ha más országban születik és más országért hal meg, akkor bizonyos, hogy nem kisméretű irodalmi társaság és néhány gimnáziumi önképzőkör őrzi a nevét, hanem legalább egy szobor kijárt volna emlékének a halála óta eltelt huszonöt év alatt. De mind ebből nem lett semmi. Könyvéből csak mostanában jelent meg egy kiadás, néhány ezer példány — a tíz- és százezer példány helyett —, amelyikből minden katona zsebébe ott kellene lenni egynek! Születéséről, életéről, munkájáról, hősiességéről a magyar milliók alig tudnak válamit. A szobrát tíz év óta „építi“ a szülőfaluja, de még mindig csak az előzetes gyűjtésnél tart a munka, mert sem hatóságok, sem intézmények, sem egyes emberek, sem testületek nem tartják kötelezőnek elismerésüket és értékelésüket áldozattal is kifejezésre juttatni. Hírveréshez szoktatott népünk nem akarja meglátni a csendesen meghúzódó, de áldort nagy értéket: Gyóni Géza, a hős katona és hívő ember költészetét és verseit. De legalább mi evangélikusok ne engedjük feledésbe menni a nevét, hanem találjunk gácsolni a vagyont, ebbe nem lehet bele törődni. Ilyen makacsnak még sohasem látta' ezt a szelíd, csendesszavú asszonyt. Rózsi mikor magára maradt, munkához fogott. Kitakarított, aztán megetette a baromfit. Gyönyörű kakast kapott a kománétól ajándékba, igen szerétté. A csirkehad köréje sereglett, ügyesen fogta el azt a sárga tyúkot, amelyik olyan rossz tojó, jó lesz levesnek. Összekötötte a lábait, aztán bevitte a konyhára. Nem tudta, hogy délre haza jön-e az ura, mivel nem mondta, nem viszi ki utána az ebédet. Nagyban koppasztotta a tyúkot, amikor Rébék asszony beállított. — Adj Isten, Rózsi. Rózsi elhalványodott. — Jó reggelt, nénémasszony. Rébékné kínálás nélkül telepedett le a legközelebbi székre. Rózsi szó nélkül dolgozott tovább. Az öreg asszony meg csak nézte. — Te, Rózsi, én úgy látom, hogy rajtad már nem segíthetek, mért nem hivattál előbb, azt hiszed bolond vagyok, hogy becsukassam magam miattad. — Felállt. — Megyek. Rózsi elállta az útját. — Azt mondja meg nekem néném, hogy ki küldte ide kendet, mert én nem hivattam, én örülök, hogy így vagyok. Rébék asszony bólintott. — Úgy, úgy, okos beszéd ez Rózsi. Sok szerencsét adjon az Isten. Az urad szólt be ma reggel, hogy aszongya: Rómódot arra, hogy magunk megismerjük és másoknak is megmutassuk egyházunknak és hazánknak ezt az igaz értékét. Dr. Murányi György. Katonáknak Biblia. A Magyar Biblia Társulat nemcsak a tábori lelkészek útján kívánja olcsó Bibliával ellátni fronton küzdő katonáinkat, de azt is lehetővé kívánja tenni, hogy katonáinknak maguk a hozzátartozóik is küldhessenek Bibliát. Ezért 1942 augusztus 15-től folytatólagosan 30 százalék engedményt ad azoknak, akik az ilymódon olcsó áron megszerzett Bibliát ki akarják küldeni a frontra. — Megrendelési feltételek: a hozzátartozó zöld nyomású biankó csekklapon beküldi 1 a megrendelt Biblia árát és a postaköltséget a Társulatnak. A befizetési lap hátsó oldalán megírja, hogy milyen Bibliát kér. A lap első oldalára pedig fel írja a Társulat nevét és csekkszámát: Magyar Biblia Társulat Budapest, 30.330. A Bibliák megküldését augusztus 15-én kezdik meg. A küldhető Bibliák kedvezményes ára: Teljes Biblia 2.45 P és 12 f. zsinak volna valami mondanivalója. Hát azért jöttem el. Rózsi arca elsötétedett. — Nincs nékem semmi mondanivalóm. Rébék asszony elment. Rózsi megfőzte az ebédet. Szomorúan sirdogált. Késő délután jött haza az ura. Rózsi Andriskával kukoricát morzsolt, zsámolyon ültek a tele vesszőkosár mellett. Az asszony felállt, kitálalta az ebédet az urának. Márton nem szólt hozzá. Elhatározta, hogy rosszul fog bánni vele, csökönyössége miatt. Megfogja gyötörni, gonosz lesz hozzá. Este kiment az istállóba, be sem jött reggelig. Mikor a reggelinél ültek és Rózsi bele akart harapni a szalonnába, az ura kikapta a kezéből és odahajította a kutyának. Bodri röptében kapta el, Andriska örömére a jó falatot. Rózsi erre a durvaságra felállt és indult kifelé. Márton visszarántotta. — Tejet fogsz inni. Parancsolom! Az asszony megrázkódott. — Nem bírom! — Muszáj! Belekényszerítette. Az asszony rosszul lett, lerogyott a székre, jajgatva borult az asztalra. — Haza megyek édesapámhoz, te gonosz. Felkapta a köcsög tejet és Márton nyakába zúdította. Az ember féktelen dühében iszonyúan megverte az aszonyt. Korbáccsal, ököllel. Az asszony összeesett, vér borította a szép fiatal arcot. postaköltség. Ujtestámentom fél- vászonkötésben —.70 P és 8 f. postaköltség. Ujtestámentom Zsoltárokkal, félvászonkötés —.84 P és 8 f. postaköltség. Drágább kivitelű Bibliák után (bőrkötésű stb.) nincs kedvezmény. Használjuk fel katonáinknak Bibliával való ellátására a Magyar Biblia Társulat ezen kedvezményt nyújtó szolgálatát. Megválasztották a dunánínneni egyházkerület uj elnökségét. Kardos Gyula az új dunáninneni evangélikus püspök, Laszkáry Gyula az egyházkerületi felügyelő. A Magyar Értesítő jelenti Balassagyarmatról: Kovács Sándor püspök és Sztranyavszky Sándor felügyelő halálával tudvalévőén megüresedett a dunáninneni evangélikus egyházkerület mindkét elnöki széke. Az egyházkerület egyházközségei június közepe óta szavaztak utódjaikra és a kijelölt bizottság f. hó 10-én bontotta fel és számlálta össze a beérkezett szavazatokat, Neográdi Horváth Sándor dr. egyházmegyei másodfelügyelő, nógrádi alispán vezetésével Balassagyarmaton. Délben egy órakor közölte a bizottság az eredményt a ,,MÉ“-vel. Eszerint beadtak összesen 96 szavazatot, melynek nagy többsége Kardos Gyula püspökhelyettes, esperesre, baAndriska futott, ahogy lábai bírták nagyapjához. Szűcs István éppen kocsin ült, hogy a mezőre hajtson. A gyereket felvette a kocsira. Száguldva értek a ház elé. Szűcs István berohant a házba, ott feküdt a lánya eszméletlenül a szoba padlóján. Márton előtte, mint egy őrült csapkodta. Szűcs odaugrott és két hatalmas pofonnal térítette észre a dühöngőt, aztán a gallérjánál fogva kipöndörítette az ajtón. Ezalatt a felesége is megérkezett. — Igazítsd meg az ágyat. Két karjába emelte a lányát, ráfektette az ágyra. — Szaladj orvosért — mondta az asz- szonynak. Gyengéden emelte fel a lánya fejét. — Nézz rám édes lányom, én vagyok itt, az apád, ne félj én életem, ezentúl jobban vigyázok rád. Az orvos megdöbbenve nézett a betegre. — Mi történt itt Szűcs bácsi? Rettenetesen elbántak evvel a kis menyecskével. Kimosta a sebeket, összevarrta, bekötözte, életre keltette, alaposan megvizsgálta. Mikor Rózsi magához tért, riadtan nézett körül. — Vigyenek haza édesapám. Félek, jaj, félek — sikoltozott, görcsösen fogta apja kezét. (Folytatjuk.)
