Harangszó, 1942
1942-08-16 / 33. szám
264 HARANGSZÓ '1942 augusztus 16, tapasztalni, hogy mi magunkban itt, ezen a végtelen idegen földön, olyan lyomorultul kicsinyek, olyan apró senkik vagyunk s ha nem tudtunk volna és nem tudnánk szüntlenül Isten gondviselő kegyelmére hagyatkozni, bizony minden teremtmények között a legszerencsétlenebbek lennénk. Minden istentisztelet egy- egy felejthetetlen élmény. A testvérek úgy csüngnek Isten igéjét hirdető karomon, mintha most világosodott volna meg számukra először az Ige fenséges mélysége. Az énekszóban benne remeg az egész lelkűk, a szemükben, azokban keménynézésű férfiszemekben akárhányszor ott csillog a könny. Az úrvacsorán résztvesznek mindannyian, minden kényszerítés nélkül, tisztán a szívük őszinte kí- vánkozására, sokan olyanok is, akik — mint maguk megváltják, — a konfirmáció óta nem vették a szent jegyeket. Itt komolyabb, félelmetesebb problémává vált a bűn is. hiszen mindany- nyian tudjuk, hogy akármelyik pillanatban vége szakadhat életünk fonalának s aztán meg kell jelennünk Annak ítélőszéke előtt, Akinél fel van jegyezve minden lépésünk, minden gondolatunk, minden érzésünk. Az imádságoskönyv igényléseket nem tudom kielégíteni. Először csak kétszáz könyvecskét kaptam az ezred számára, később még kétszázat kértem nagy sürgetve. Hiába. Nem sokkal vagyunk többen kétszáznál protestánsok, de mindenki kívánja a maga külön könyvecskéjét, jönnek más alakulatoktól is, nem hozzánk tartozóktól, még katolikusok is, akik számára még nem érkezett meg a kívánt imádságoskönyv-csomag. Már a Harangszótól is kérnem kellett imád- ságos könyveket, Bibliákat és lappéldányokat is. Sokan ide is maguk után küldetik a Harangszót, egyik testvér, aki odahaza tevékeny tagja lehetett egy ifjúsági egyesületnek, elkérte tőlem az Evangélikus Ifjúság címét is. Olyan igaz minden vonatkozásban, amit Auguszti- nusz mondott valaha, hogy nyugtalan a mi szívünk, amig Istenben és egyedül csak őbenne meg nem nyugodhatik. Ezért keressük olyan nagyon, ezért sietünk mind közelebb és közelebb Hozzá, — mert bizony itt nagyon nyugtalan a szívünk és nagyon jó Istenben megnyugvást találni. (Folytatjuk.) lassagyarmati lelkész, kormányfőtanácsosra esett. Ugyanekkor nyilvánosságra hozták a felügyelőválasztás eredményét is: amint ez kezdettől fogva sem volt kétséges, új egyházkerületi felügyelővé a gyülekezetek 98 szavazattal Laszkáry Gyulát, a nógrádi egyházmegye eddigi felügyelőjét, romhányi nagybirtokos, kormányfőtanácsost emelték maguk fölé. Az új püspök és új egyházkerületi felügyelő beiktatása a legközelebbi egyházkerületi közgyűlésen megtörténik; a beiktatás október elsején lesz Balassagyarmaton, ünnepi keretek között. Részletes életrajzukról lapunk legközelebbi számában emlékezünk meg. Az új vezérekre Isten áldását kérjük. Töredékek egy oroszországi naplóból. Közli: Sümegi István. 3 Isten a fronton. Mióta egy időre megállapodott ezre- dünk, rendszeresen tarthatunk istentiszteleteket, felkereshetem a pihenő legénységet. Mindig, mindenütt egyre határo- zottabbá válik az az érzésem, hogy itt közelebb van hozzánk az Istén, mint valaha is volt. Nem mintha Isten jött volna közelebb hozzánk, hiszen Ö mindig egyformán közel van, legfeljebb mi nem veszünk tudomást róla, talán nem is akarunk. Itt azonban mi menekültünk közelebb Hozzá, mint ahogyan a bajban a gyermek menekül oda édesapjához. Már eddig is bőven volt alkalmunk megA keresztyén élet arra való, hogy minden cselekedete a felebarát javát szolgálja. Mivel a hitünk magunknak S eljesen elég, minden egyebünk azért an, hogy vele önkéntes szeretetből elebarátunkat szolgáljuk. Luther. Országos Csengey-ünnep- ségek Miskolcon. A tiszai evangélikus egyházkerület, a miskolci jogakadémia és a Petőfi Társaság közös rendezésében centennáriumi ünnepségek voltak Miskolcon. Csengey Gusztáv, az országoshírfi költő és író, a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja, az eperiesi kollégium és a miskolci jogakadémia előadó tanára születésének századik évfordulója alkalmából kegyelettel hódolt emlékének az egész ország, de elsősorban második otthona, békés hamvainak őrzője: Miskolc. A legkevesebb. amit adhatott a hű utókor áldott tanítójának, nagy költőjének, az a szobor, amely most a miskolci evangélikus temolom udvarán hirdeti „az utolsó kuruc“ halhatatlanságát. Augusztus 5-én leplezték le Borsodi Bindász Dezső szobrászművész alkotását: Csengey szobrát. Az ünnepséget a Miskolci Dalegylet által előadott Himnusz nyitotta meg, maid dr. Bruckner Győző jogakadémiai dékán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja ismertette a szobor történetét. Lebilincselte a hallgatókat Krisó Dénes szavalata. Ezután' Preszly Elemér titkos tanácsos, a Petőfi Társaság tiszteleti tagja mondott avatóbeszédet, s miután a lepel lehullott, az „utolsó kuruc“ szobra fölött megszólaltak Profánt István tárogatóművész hangszerén a csodálatos szépségű kuruc dalok. Majd Horn Edit a költő költeményei közül Az első ibo- lyá-t szavalta el, azután fölcsendült a kórus ajkáról Csengey—Becht: Istent dicsőítő ének-e. Az egyházak, iskolák, egyesületek és hatóságok képviselői álltak ezután a szobor elé és keresetlen szavakkal helyezték el koszorúikat. Ott volt Miskolc, Nyíregyháza, Sopron, Aszód iskoláinak és testületéinek a képviselete, egyházunk és a testvéregyház is szoborral hódolt, s az ország nyugati végvárából az Evangélikus Hittudományi Kar koszorúja is megérkezétt. A leg: szebb volt azonban az a pár szál virág, melyet a költő özvegye helyezett el a szoborra. A szobrot ezután Duszik Lajos miskolci lelkész, tb. főesperes vette át „ideiglenesen, amíg vissza nem vihetjük igazi helyére. Eperjesre“. Az ünnepség a Szózattal ért véget. Az ünneplő közönség ezután Csengey sírját kereste fel a miskolci evangélikus temetőben, ahol Túróczv Zoltán, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke mondott imát, majd a sír megkoszorúzásával rótta le kegyeletét. Miskolc mellett, Görömböly-Tapol- cán este 7 órakor vette kezdetét a Csengey Gusztáv-emlékest, ahol Kovács Tibor emlékezett Csengeyről. majd Rákos Arnold hegedűművész Boka keser- gőié-t adta elő. Ezután dr. Henszelman Aladár egyetemi magántanár és jogakadémiai c. nyilv. rendes tanár tartott nagysikerű előadást Csengeyről. Berecz István joghallgató ezután a költőtől Az utolsó kuruc c. költeményt adta elő. Majd felcsendült a Csengey átültetésében magyarul énekelt: Ballag már a vén diák. Furia Zoltán csákvári lelkész, Csengey volt tanítványa lépett ezután az emelvényre, s elmondta Találkozásom Csengeyvel címmel, hogy milyen A Magyarság érdekes térképe arról, hogy a szovjetnek mikor, hol, milyen veszteségei voltak.
