Harangszó, 1942
1942-07-26 / 30. szám
240 kijük sincsen. Mondogatják is alig hallható hangon: ■ — Panye, panye, spassziva ... (Uram, uram, köszönöm ...) Ha vasúton utazik az ember, a legfeltűnőbb az, hogy sehol sem füstöl a kémény. Ezek talán sohasem főznek. Nincs, amit főzzenek ... Érdekes, hogy azért mégis olyan szépek és egészségesek a gyerekek. Ügy látszik, hogy nagyon szerethetik a gyerekeket. Ezek a kis rongyos-muszkák ismerték fel leghamarabb a magyar uniformist. Különösen bennünket, a tiszteket tartanak nyilván. Ha valahol meglátnak bennünket, már jönnek messziről és kunyerálnak, de úgy, hogy sohasem lehet megharagudni rájuk, a kis úton- állókra; annyi bájjal és olyan mosolyogva tudnak kérni: — Pánye, dáj bonbon ... (Uram adjál cukrot...) A világnak sem volna talán annyi cukra, amennyit ezek el ne tudnának kéricsgélni. Ha van, kapnak. Mi nem is eszünk, csak ezeknek többet adhassunk. Ha nincs (és sajnos, elég sokszor nincs), akkor bizony, szemrehányó, durcás tekintettel veszik tudomásul a lakonikus választ és szelíd biztatást: — Zaftra... (holnap). Sokszor nem nagyon bíznak az ígéretben ... ...A falusi férfiak általában sötét te- kintetűek és bizalmatlanok. Pedig csak a partizánoknak van oka félni a katonaságtól. Lehet, hogy talán az átélt szenvedések miatt látjuk ilyennek az arcukat. De mosolyogni ritkán lehet őket látni. Az apró, kis muszka lovacskákat — az alól szűk, felfelé kitáguló kocsijukba fogva — egyhangúan kocognak el mellettünk az útszélén. De érdekes megfigyelni azt is, hogy ezek nem bántják az állataikat. Csak inkább a gyeplőszárral igazgatják azokat. Az asszonyok és lányok, a téli hidegben, kissé furcsán néztek ki nagy halina csizmáikban, de a hideg megszűntével (különösen a városiak) kezdenek egészen európai módon öltözködni. Ezeken is látszik azonban a kopott és vegyes elegancia. Sajnos, nincs és nem is igen van nekik mibe öltözködni. Az ukránok között elég sok csinosarcú lányt és asz- szonyt lehet látni. Itteni katonáink közül már vagy harmincán álltak elő olyan kéréssel, hogy szeretnének itt megnősülni. Hiába magyarázzuk nekik, hogy annyi szép magyar lány van odahaza, miért akarnak innen vinni maguknak idegen feleséget, ők csak kitartanak elhatározásuk mellett. Legalább is egyelőre. Persze, előbb a jelöltnek beutazási engedélyt kell szerezni, ök azonban úgy gondolták, hogy csak bejelentik a tábori lelkészeiknek és azok máris esketik össze őket. És nehezen akarják megérteni, hogy itt semmiesetre sem köthetnek házasságot a hadműveleti területen, hanem csak odahaza. Amellett a menyasszony-jelöltek nagyrésze nincs még megkeresztelkedve sem. Különösen, akik már a bolsevizmus ideje alatt születtek. A németek az ú. n. colchos-gazdálko- dási rendszert részben megszüntették már az elfoglalt területeken és a földek egyrészét tulajdonul adták az embereknek. Minden egyes körzetnek megvan HXRÄNGSZÖ a maga német ú. n. Sonders-führerje, gazdasági vezetője és az intézi a gazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ezek mindent elkövetnek, hogy műveletlen és vetetten föld ne maradjon. Mindenütt serényen meg is indult már a munka. A háború miatt azonban még sokfelé lehet látni tavaly nyárön asztagba rakott gabonát, amelyet még most csépelnek és őrölnek is mindjárt. Persze, kissé dohos a lisztje. Egyes vidékeken rengeteg szélmalmot lehet látni és azt hinné az ember, hogy valahol nálunk, az alföldön utazik végig, ha a fenyőerdők meg nem cáfolnák elmélázásunkat. A talaj általában termékeny és televényes a legtöbb helyen. Gazdag és bőven termő vidék lehetne ez, ha a háború nem zavarná a békés munkálkodást. Az időjárás itt szörnyű szélsőséges. Legalább is nekünk, magyaroknak. Mi pl. nem vagyunk ilyen rettenetes hideg télhez szokva, amilyen itt van és itt volt. Heteken keresztül 40 fok körüli hideget mértünk január havában. De még március havában is voltak olyan hóviharok, hogy minden közlekedést megakadályoztak és lehetetlenné tettek. Én az elmúlt világháborúban 2 telet töltöttem kint, mint fiatal 18—19 éves önkéntes és zászlós. De ez az itteni orosz tél mindnyájunkat igen megviselt. Még március végén és április első napjaiban is másodfokú fagyásos sérülteket kellett az egyik alakulatunktól kórházba szállítani. A hó pontosan május 1-ig tartott és még május havában is kellett fűteni. Június első napjaiban volt néhány szép napos idő, de az egész hónap egyébként esős, borús volt. Talán mindennap esett valami eső. A nyár pedig, az itteniek szerint, forró és perzselő. Kíváncsian várjuk, milyen lesz. És ez milyen meglepetéseket tartogat a számunkra. Pedagógus evangéli- záció Szolnokon. Minél sorsdöntőbbek az idők, annál fontosabb az egyház számára, hogy ifjúságát nevelő iskoláit és azoknak vezetőit egészen evangéliumi alapra állítsa, lelkileg elmélyítse, tanítóit, tanárait Krisztus lelkének erejével megtelítse. Ezt a célt szolgálja a pedagógus evangélizáció, melyet immár negyedik éve tart Túróczy püspök. Az evangélizáció ebben az évben Szolnokon volt, Péter-Pál hetében. A reggeli áhítatokat Túrmezei Sándor, az előadásokat a 10 parancsolatról Túróczy püspök tartotta. Megbeszélések voltak a VII-ik osztályú népiskoláról, a nép-és középiskola együttműködéséről, a tehetségmentésről. A megbeszéléseket Kemény Péter nyíregyházi, Kérecz István rozsnyói polg. isk. igazgató és Valent József nyíregyházai gimn. tanár vezette. Csütörtökön este pedig a gyülekezet számára volt ünnepély, melyen Reidl Sebestyén debreceni igazgató, dr. Sárkány Lóránt ny. gimn. igazgató és Túróczy püspök beszélt, ill. tartott előadást. Az evangélizáción az ország minden tájáról kb. száz pedagógus vett részt, akiknek mindegyike lélekben meggazdagodva tért haza működési helyére. A magvetésen legyen Isten gazdag áldása! _____________1942, július 26, K iegészítő nyilatkozat. A Harangszó pünkösdi számában az újvidéki egyházközségről írott cikkem vallástanításra vonatkozó része azt a benyomást kelthette az olvasókban, mintha a jugoszláviai német evangélikus egyház elnyomta volna a kebelében élő magyar evangélikusokat. Kijelentem, hogy ez egyáltalán nem volt célja a cikknek. Ellenkezőleg az újvidéki német lelkész mindig készségesen végezte el a magyar funkciókat, ha ezt kérték tőle. Végzett magyar temetéseket, keresztelt, esketett, úrvacsorát osztott. Sőt a szülők kérésére a magyar gyermekeket magyarul konfirmálta. Magyar istentisztelet 1918 előtt is csak négyszer volt évente, tehát a mostani német lelkész ezt a szokást tartotta meg, amikor a jugoszláv megszállás alatt nagyon lefogyott evangélikus- Ságnak továbbra is évenként négyszer tartott istentiszteletet. Endreffy Zoltán újvidéki helyettes lelkész. Apró íöríéneieR. Amilyent még nem láttál. Egy zsugoriságáról híres emberhez elment egyszer egy híres festőművész. Az öreg zsugori igen megörült nagynevű látogatójának és megmutatta neki házának minden szépségét. Végül a szobákra került a sor. Az utolsó szobában tanácsot kért vendégétől, mint világot látott embertől, hogy mit festessen szobája falára, olyat, amit még senki sem látott! — „Olyat nem igen tudok, amilyet még senki sem látott, — felelt a művész — de olyat igenj~ amilyet még ön nem látott. Festesse meg a nagylelkűséget!“ Ax első káromkodó sxó. Mikor egy hajóskapitány először lépett a parancsnoki hídra, így szólt a legénységhez: „Tesztek-e nekem egy szívességet?“ „Hogyne, hogyne!“ — hangzott a válasz. „Csak arra kérlek benneteket, hogy engedjétek át nekem az első káromkodó szót ezen a hajón.“ A legénység meglepődött ezen a kérésen, de megígérte és meg is tartotta szavát. így sohasem hangzott el a hajón egy káromkodó szó sem. Könyvjelzők, levelezőlapok nagy választékban, olcsó áron kaphatók a Harangszó kiadóhivatalában. Bibliai felírású könyvjelzők 5 fillér, ádventi, karácsonyi, úiévi levelezőlapok 8 fillérért kaphatók. Levelezzünk Harangszó-levelező- lapokonl ...........,
