Harangszó, 1942
1942-07-26 / 30. szám
1942. július 26. HXIXNBIIB ' Bakonytamási katonák! Gyülekezetetek Nőegylete elhatározta, hogy minden fronton küzdő bakonytamási, számsze- rint 22 katonatestvér részére előfizeti a Harangszót. Valahányszor lapunkat megkapjátok és olvassátok, gondoljatok szeretettel rátok gondoló gyülekezetetekre és buzgó Nőegyletére. Egy bajtárs levele édesanyjához. Édesanyám, Lelkem! Messze Muszkaföldön én el nem feleltem, hogy drága szülémnek közéig nevenapja. Akkorra levelem talán kézhez kapja. Édesanyám, Lelkem! Drága nevenapján áldja meg az Isten! Áldja meg aszerint, amint én kívánom, amint kéri Tőle igaz imádságom! Áldja meg értem is, kiért annyit fáradt, kiért annyit sírt és most is gyötri bánat! Mert hogy a szívén már nem pihen ott fejem, azt sem tudja talán, hogy mi is van velem. De ne sírjon, Anyám! Bánat se eméssze! Maga Isten vette sorsomat kezébe, az ő kezében pedig legjobb helyen vagyok. Ne aggódjék, Anyám! Jól múlnak a napok. Nincsen bajom semmi. Igaz, jobb volna tán odahaza lenni. De nekem most itten akadt komoly dolgom: hazámért állok őrt itt a messzi poszton. Legyen inkább büszke, ió Anyám, fiára, hogy ott van most is, hol ember kell a gátra. Röpködnek felettem zúgó gépmadarak, zümmögnek köröttem acélból darazsak. Mennydörög az ágyú, a föld is megremeg, de harsan a „hajrá", a „rajta, gyerekek!" így harcolt már régen apám is valahol az olasz Doberdón, gránit sziklafalakon. Szegény, ha még élne, ö is büszke lenne, hogy nem kisebb nála, nem gyávább gyermeke. Édesanyám, Lelkem! Jól van így, ahogy van. Gondoljon rám mindig büszkén és boldogan. Ne sírjon akkor sem, ha úgy van megírva Isten könyve rólam, hogy itt hullok a sírba. Igaz, virágot sem hozhat a fejfámra, nem harmatozhat rá tiszta, szent imája, de ha így is lenne, ne bántsa a bánat, ne bántsuk meg másik közös jó Anyánkat. Szép hazámért jöttem, érette harcolok, és ha kell, érette mindent odaadok. Életem is kevés, hogyha kéri tőlem: jutalmát elvettem már előre bőven. Magyar föld nevelte a bölcsőmnek fáját, magyar föld őrizi apám síri álmát. Az a föld hordozza szalmatetős házunk, ott termett kenyerünk, hófehér kalácsunk. Ott nyílott ki szívem, ott láttam meg mátkám, (pettyes kék ruháját mintha most is látnám.) Nem leszek adósa, megfizetek érte, amit hazám adott, — bármennyi a bére. így méltó minden hű, jó magyarhoz. Anyám, ‘ ne sirasson hát, ha itt maradok talán! Hanem, ha az Isten hazasegít mégis (így kívánom, higyje Édesanyám, én is), olyan örömünk lesz, hogy tán el sem bírjuk, minden örömkönnyünk egy cseppig elsírjuk. Egymást el nem hagyjuk többé soha, soha ... De zárom■ levelem. Indul már a posta. Édesanyám, Lelkem, Istennek ajánlom, írjon szintén, sokszor, lapját várva-várom. Legyen mindnyájunkkal a Jézus kegyelme! Ezerszer csókolja szerető gyermeke. Sümegi István ezredlelkész. 24 f OLVASSUK A BIBLIÁT Isten fegyverzetében. A küzdelem. Július 26. — Az ellenség. I. Mózes 3 :1—13. Az első bűneset óta állandóan ugyanazzal az ellenséggel állunk szemben, akármilyen formában is jelentkezik. A célja mindig az, hogy az embert bűnre csábítsa, hogy az Isten akaratát megszegjük. Küzdenünk kell, hogy az ellenség minden ravaszsága ellenére is mindig az Isten akarata érvényesüljön az életünkben. Július 27. — Az ellenség harcmodora. Máté 24:23—27. A nyíltan támadó ellenséggel szemben könnyebb harcolni, mint az álruhába öltözött, színlelt barátsággal közeledő ellen. A sátánnak pedig ősidők óta a cselezés a haditaktikája. Még a hívő ember külsőségeit is magára ölti célja érdekében. Aki ellene küzd, nagyon óvatos legyen, nagyon jól ismerje az igazi Krisztust s nagyon biztos legyen a fégyverforga- tásban. Július 28. —«Szabályszerűen kell küzdeni. II. Tim. 2:1—5. Még ha esetleg előnyösebbnek látszanék is az ellenség harcmodorát átvenni, akkor se feledjük, hogy kinek a zászlaja alatt küzdünk. Isten nem szorul rá, hogy mi hamis úton biztosítsuk a győzelmét. Álljunk ki nyíltan a bűnnel szemben, vall- junk színt, vállaljuk a harcot és bízzunk abban, hogy Ö el is vezet a győzelemre. Július 29. — Kitartóan kell küzdeni. Zsid. 12:1—7. Sokan vetik magukat nagy lendülettel a harcba, de ha nem látnak azonnal sikert, elcsüggednek, sőt lemondanak a további küzdelemről. Ne tegyen elbizakodottá az esetleges siker, de ne is csüggesSzen el az esetleges kudarc, hanem mindenképen a végsőkig folytassuk a ha.rcot a bűn ellen, hittel, a végső győzelem reményében. Július 30. — A hitért is kell küzdeni. Filippi 1:27—30. A fogságban lévő apostol a hitért való küzdelemre buzdítja a gyülekezetét. Nekünk, akik természetesnek találjuk, hogy a nemzet jövőjéért küzdenünk kell, eszünkbe jut-e, hogy a magunk hitét nem lehet egyszerűen örökségképen átvenni az elődeinktől, hanem a bűn elleni kemény küzdelemben kell azt naponként újból megszerezni magunknak. Július 31. — Győztes csak az lehet, aki harcol. Márk 10:17—24. A gazdag ifjú szirite biztosra vette, hogy üdvösségre juthat, nem látott maga előtt semmiféle akadályt. Amikor Jézus rámutat az egyetlen akadályra, megtorpan, nem vállalja a harcot s így természetesen nem is lehet az övé a győzelem. Aki Jézus oldalán részt akar kapni a végső győzelemből, annak vállalni fyell a harcot a bűn ellen, még ha önmagában van is az. Augusztus 1. — Biztos a győzelem. Máté 7:24—27. Akit nem szédít el a bűn csábítása, aki nem dugja be a fülét az Isten üzenete előtt, hanem teljesíti az akaratát, annak az életében is van vihar, annak is kell küzdeni, újabb és újabb támadásokat verni visz-
