Harangszó, 1942
1942-07-19 / 29. szám
1942. július 19. ftxtxitBiitf 23f mény vallásos építő, hiterősítő könyveket, theológiai, paedagógiai, történeti, gazdasági könyveket, keresztyén szellemű szépirodalmi és ifjúsági munkákat. A könyvadományozásról szóló értesítést a püspöki hivatalnak, a könyveket pedig Tekus Ottó misz- sziói h. lelkésznek Gyenesdiásra kell küldeni. Reméljük, hogy a felhívás egyházunk tagjai között visszhangra talál s hamarosan szép könyvtár áll a bel missziói munkahely rendelkezésére. 500 család kér finn gyermekeket. Korábban hírt adtunk arról, hogy az Országos Luther-Szövet- ség serény munkával készíti elő 300 finn gyermek többhónapos magyarországi vendéglátását. Július 6-ig pontosan 466 család jelentkezett, számuk azonban egyre nő és előreláthatólag jóval felül fogja az 500-at is múlni. Egyházközségek és magánosok pénzbeli adományai is egymásután érkeznek a központba. Minden küldemény címe, ahol minden felvilágosítást megadnak: Országos Luther Szö— Jól is tetted lányom. A mi falunknak, gyülekezetünknek, de még a mi házunknak is szüksége van ilyen diakonisszalelkű derék nőre. Ügy-e Jóska fiam? — Kérdi az apa a fiát. — Bizony édes szüleim, én úgy érzem, hogy Ábrahám öreg szolgája sem kapott Istentől világosabb útmutatást Izsák felesége megválasztására, mint én kaptam a választásomra. — De erről tovább majd a Vargya- séknál beszélgessünk, ha odaeresztenek. 1— Végzi a szót az apa. A túl ünnepélyessé vált hangulatot a Német Lajos fordította más felé. — Hát a Kádár Antival hogyan számoltatok Jóska? — Én, ahogy az Ételtől elköszöntem, a folyóparton sétálgattam a gondolataimmal. Csak nyolc óra után keveredtem vissza a kaszárnyába. Kilencre a millatozók is visszaszállingóztak. Kíváncsian várták a leszámolást az Antival. Még a szomszédos szobákból is sokan átjöttek. Egyszercsak jön az Anti: Karján hozta a tisztába tett köpenyemet, elibém áll. — Jóska, utolsó rongy ember vagyok. Pofozzál meg! Rugdalj meg! Mindent megérdemlek. — Gyere közelebb! — mondom neki. Odalép egészen. Akkor megfogom mind a két kezét, ezt mondom neki: —- Köszönöm Anti, amit velem tettél. Én nekem nagy javamra szolgált. Értetlenül, riadtan néz rám, mint a megszorított kártevő kutya, amelyik az elkerülhetetlen, biztos verést várja. De vétség IV., Bástya-utca 12. Telefon 187—455. Női honvédelmi munkaszolgálat. A honvédelmi törvény kimondja, hogy a honvédelmi munkára nemre való tekintet nélkül igénybe vehető minden személy, aki l4. életévét betöltötte, de a 70. évet nem haladta meg, tehát minden nő is. — A női honvédelmi munka megszervezése most folyik. A szervezetbe először az önként jelentkezőket veszik fel s a különböző női egyesületek szétágazó kapcsolatai ré- vén szervezik be. A központi munkabizottság irányítása alatt minden hadtestparancsnokság székhelyén kerületi, ennek vezetése alatt pedig minden városban és községben helyi munkabizottságot alakítanak. A munkaszolgálat megszervezését a társadalom nagy megértéssel fogadta s bizonyosra vesz- szük, ennek keretében elvégzendő szolgálatot minden magyar nő örömmel vállalja! A bűn elveszi minden szentségedet, akármilyen kegyes vagy is földi értelemben. Viszont a bocsánat levesz rólad minden bűnt és haragot. Luther. értetlenül néznek a bajtársak is. Az Anti könyörgésre fogja a dolgot. — Jóska, ha Istent ismersz, büntess meg engemet! Vagy parancsolj! Szolgállak, hűséges kutyád leszek, amíg csak katonák leszünk. Hadd tegyem jóvá valahogyan a bitangságomat! — Jól van Anti! Hát valamire kérlek, de nem parancsolom. Ezután minden vasárnap délután — hacsak szolgálatban nem leszünk, eljössz velem a templomba. Hiszen te is evangélikus vagy. A többiek is, az Anti is elképed, de a Dunábaugrást is elfogadta volna. Megígérte, meg is tartotta. A pajtások gúnyolódtak, de az utolsó hetekben már hatan, heten jártunk a délutáni istentiszteletekre a századból. — Jól tettem-e Etel? — Igen jól. Mindenki rábólint. — Most pedig mond meg Miska barátom, nem igazi csoda volt-e ez is a többivel együtt? — Elfogadom, hogy egész sereg csoda esett akkor veletek. Esett és eshe- tik csoda folytonosan, mivelünk is, csak meg kell ismernünk! Talán ez az egész mai nap is csodák sorozata itt körülöttünk is. Mikor távozásra készülőben a gazda — megköszönve a segítséget — Miskának a napszámát a kezébe akarja tenni, az sehogysem akarja elfogadni. — Hiszen nem is munkán voltunk itt, hanem szeretetvendégségen. Azt is mondhatnám: ifjúsági konferencián voltunk. Talán onnan sem vittünk magunkGYÓGY/TOTT AZ ÁRNYÉK. Apostolok cselekedetei 5, 15—16. Az est csöndje rámborul Míg Bibliámból jámborul Az Actá-t olvasom. A szemem réved álmoson S a verseken csak átoson, Mikor egy rész a szívembe döbben: Az utcákra ágyon betegeket hoznak, Bénák, némák, vakok, sánták sorakoznak, Messze környékről jönnek egyre többen. S ahová esett Péternek árnyéka legalább, Megnyílt a szem, járt a sánta láb, Démonos tisztult, szélütött útrakelt, Béna vitte ágyát, a néma énekelt! Péter árnyéka ahová esett Nem volt már beteg, kóros, elesett. Ó, ha én is az úton így járnék! De, jaj, mit én vetek, egész más az árnyék. Amerre megyek, bár fényről szól a szá/om S kezemben égő szövétnek ragyog — Nem bírom levetni, hogy velem ne szálljon Fekete bűnből szőtt sötét úszályom. Rontó árnyékú mécstartó vagyok. Csodát olvastam koyott Bibliámbul Csoda láttára lelkem döbben, ámul S kegyelem sugára énreám is rámhull. Tudom mi vagyok: bűnös és hitvány, De Péter is volt tagadó tanítvány! S íme mégis gyógyít most az árnyék. Uram, ha én is az úton így járnék! Lehajtom fejem, Szemem égő könnycseppet ereszt, Előttem fényben ragyog a kereszt: íme most is gyógyított az árnyék. Só István. kai ennyi épülést, mint innen. Ezért inkább belépti dijakat szedhetett volna a rendezőség mitőtünk. — De nekem bizony dolgoztatok Miska, még pedig igen jól. A munkás pedig méltó a jutalmára. Rátok is fér, édesanyád kenyere is a te keresetedből van. Ezen felül még köszönet a jó munkáért! Különben is azt a lelki épülést nem mi nyújtottuk. Azt az Etel hozta. Neki köszönjétek! — Isten küldötte, ami jó volt benne. Én csak a postása lehettem. Istennek köszönjük, meg annak a népfőiskolának, amelyik megrakott bennünket egy kis lelki utravalóval, amiből másoknak is jut. Ferenc bácsi állapítja meg végül: — Bárcsak annyi népfőiskolásunk lenne: de ilyen apostoli lelkű. — hogy minden munkáscsoportba kerülhetne legalább egy-kettő belőlük. Talán a munkánkkal is többre mennénk. Lelki üdülésünkre esnék az ilyen munkálkodás. És estére kelve máskor is úgy érezhetnénk, hogy istentiszteletről megyünk haza. Mert én is úgy érzem, mint a Miska mondta. — Mi is! Vágnak közbe a többiek. — De én még azt is érzem, hogy most el kell mennem a Bognár Istókhoz bocsánatot kérnem, amiért rosszakat, igaztalanságokat mondtam felőle és haragudtam rá a kisbíróságért. Most pedig megköszönjük a barátságot, meg mindent mink is, aztán mindközönségesen nyugodalmas jó éjszakát kívánunk.
