Harangszó, 1942
1942-07-19 / 29. szám
232 ____----- .________ HARÄNGSZfl ___________1942. július 19. T ájékoztatás. A Soproni Evangélikus Líceumi Diákotthon újabb 50 líceumi tanuló internátusi elhelyezése céljából épült épületrésze a megnyitás időpontjához közeledik. Jóllehet a berendezési munkálatok a jelenlegi világközi helyzet miatt előreláthatólag a küszöbön álló iskolai tanév kezdetekor még nem nyernek befejezést, a fenntartó dunántúli evangélikus egyház- kerület elnöksége az új épületrészt még akkor is használatba kívánja venni, ha az összes munkálatok csak a tél folyamán fejeződnek be s az új épületnek a régibe való szerves bekapcsolása csak a tanév tartama alatt történhetik meg. A Líceumi Diákotthon Bizottsága az egyházkerületi elnökség ezen kifejezett szándékának megfelelően ezúton hívja fel azokat a szülőket, merve gyámokat, akik egyfelől már tettek lépéseket fiaik diákotthoni elhelyezése céljából, de akik még a jelen közzététel előtt a felvételről elutasítást kaptak; másfelől azokat a szülőket és gyámokat, akik csak ezután tennének lépéseket fiaik diákotthoni elhelyezése céljából, hogy amennyiben fiaikat a jövő tanévre a Diákotthonban szándékoznának elhelyezni, szándékukat a fent közöltek tudomásulvételének határozott megjelölésével szíveskedjenek az Ev. Líceumi Diákotthon Igazgatóságával (Sopron, Hunyadi János-u. 6.) írásban közölni. A Diákotthon bizottsága figyelmezteti azonban az érdekelt szülőket, hogy az új internátusi épületrészben elhelyezésre esetleg felvett fiaik internátusi ellátásban csak akkor részesülhetnek, ha egyfelől sikerült az új épületrész megnyitásáig az internátuson kívüli internátusi felügyelet és élet biztosítása után a fiúkat másútt elhelyezni; másfelől ha megtörténik az új épületrészbe való végleges beköltözés. Részletes tájékoztatást a Diákotthon Igazgatósága nyújt. A soproni ev. Líceumi Diákotthon Bizottsága. A Gyámintézet kalász- szedés i mozgalma. Cevél. Nagytiszteletű Lelkész Ürl Tekintetes Tanító Üt! Ismét felcsendül az aratódal a magyar mezőkön. Üjra beteljesedik Isten ígérete: „Míg a föld lészen, vetés és aratás soha meg nein szűnnek!1'... Régen vártuk már olyan nagy epedéssel Isten ígéretének beteljesedését, mint éppen az idén. Isten keze újra kenyeret oszt! Az idén bizonyára kétszeres hálával és kétszeres vigyázással kötözik kévékbe a kalászokat, de még így is lesznek elhullott búzafejek, melyek gazdátlanul maradnak a tarlón és áldásuk 1 I tönkremegy. Pedig a leggyak- 'S \rabban éppen a legszebb s ( ilegsúlyosabb gabonafejek tör- nek a tarló közé és mennek $ ^veszendőbe. Ne engedjük hát j v elpusztulni az Isten áldását! A múlt évben tanítványaim- * mai kimentem kalászt szedni. Két délután 10 gyermekkel jártam a tarlót és összeszedegettünk majdnem 50 kg búzát — a G. A. Gyámintézetnek. K 't délután 15 pengőt gyüjtőt- ! únk és igyekeztünk betölteni a Krisztus parancsát: „Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen!“' Bizalommal kérem, gyüleke- lete ifjúságával csatlakozzék ehhez a mozgalomhoz! Ha lelkész és tanító meleg szívvel és kitartással élére áll a mozgalomnak, milyen áldott sikerekre vezetne bennünket az egyház Ura! Mi lenne, ha egyház- kerületünk 255 elemi iskolájának mind a 30.000 növendéke, 149 lelkész, 378 tanító lelkes vezetésével két „unalmas“ falusi vasárnap délután kalászt szedegetne, Isten ajándékát mentené és minden különösebb megerőltetés nélkül Istennek kedves szolgálatot végezne. A szolgálat erkölcsi és pedagógiai „hasznát“ nem is értékelve, ha minden elemi iskolásunk csak 10 dkg búzát gyűjtögetne össze — az egyházkerületben ez már 30 q búzát jelentene. Ezer pengőt egy szegény gyülekezetünknek!... Ezért újra is jó bizodalommal kérem: csatlakozzék ehhez a mozgalomhoz. Elhullott kalászokból hadd épüljön itt a földön Isten országa. Az így összegyűlt adományokat külön kezeljük és minden évben osztatlanul juttatjuk egy gyülekezetnek. Hálásan venném, ha csatlakozását tudatná velem, hogy a további intézkedéseket megtehessem. A magyar evangélikus egyháznak akár lélekszámúnkat, akár vagyoni viszonyainkat tekintjük — a kévésén és a kicsinyen kell hűnek lenni. Isten erre választott ki bennünket... És a többre bízatásunk attól függ: tudtunk-e egész szívvel hívek lenni a kévésén! Isten áldásának kívánásával, testvéri szeretettel és tisztelettel az egyházkeAz első foglyok Szebasztopolnál. rületi G. A. Gyámintézet elnöksége nevében Nagy Miklós s. k., evangélikus lelkész. &pró íürÉétxt'SieMc. Bölcseség a hullámokon. Egy öreg révész ócska csónakjában hat tudós ült s arról beszéltek, hogy nincs Isten. Egyszercsak az ócska csónak recsegni kezdett. Az öreg halász nyugodtan így szólt: „Aki úszni tud, az ússzék, mert a csónak elmerül!“ Erre a hat tudós kétségbeesetten kiáltott fel: „Jaj Istenem!“ A. véső. Egy ember érdeklődve nézte, amint a szobrász dolgozott a márványtömbön és arról kisebb-nagyobb darabokat levágott a vésőjével. Egy napon megszólította a művészt: „Mondja csak, nem fordul elő, hogy a tömbből nagyobb darab válik le, mint amire szükség van?“ A szobrász így válaszolt: „Az nem történhet meg, mert akkor én nem volnék művész!“ A nyomorúság vésője a legnagyobb művésznek, az Istennek kezében van. tt tSTlUZI ESZTENDŐ Szentháromság u. 7. vasárnap. I. Tim. 6 : 6—12. Sok bűnnek és bajnak okozója az elégedetlenség. Különösen most, amikor meg kell tanulni kevéssel megelégedni. Mennyi káros kívánság, irigység, kisértés, lopás és gyilkosság származik az elégedetlenségből. Kerüld ezeket! Légy megelégedett. Csökkentsd az igényeidet! Nézz Istenre, aki mindig megadja, amire szükségünk van. Nézz a nálad nagyobb nyomorúságban élőkre. S végül nézz a magad bűnösségére, hogy még azt se érdemied meg, amid van. Adjunk hálát: Hogy Isten megadja a mindennapi kenyerünket és megengedi, hogy learathassuk mezőinken termésünket. Hogy távoltartotta tőlünk az éhínséget, megtanított a nehéz idők által mindnyájunkat arra, hogy igényeinket lecsök- kentsük és megelégedettek legyünk. Könyörögjünk: Isten adjon erőt, hogy az aratást zavartalanul elvégezhessük és termésünket mindenütt csűrbe takarhassuk. Neveljen mindjobban arra, hogy sorsközösségben egymást segítő testvérsze- retetre buzduljunk, akiknek nincs, adjunk, akik harctéren küzdenek, azok helyett itthon dolgozzunk.
