Harangszó, 1942

1942-06-28 / 26. szám

206.

HARANGS2Ó

1042 június 28.

és a Ilit védelmében és így valójában mi érettünk is. Hadd jusson kifejezésre ebben az a meleg szeretet, mely a mi szívünket eltölti a mi kedves finn testvéreinkkel szemben.

Ha azután az első gyermek- csoport majd visszatér Suomiba, hadd jöjjön a második, a harmadik gyermekcsoport! Nem is tudjuk mi azt most eléggé felbecsülni, milyen lelki hatások fogják nyomon követni ezt a finn gyermekakciót Finnországban, meg nálunk is. Már most is, de a következő nemzedék lelkében is.

Meg vagyunk afelől győződve, hogy a magyar vendégszeretetben nem lesz hiány. Hisszük azt is, hogy megfelelő gondoskodás fog történni arról is, hogy a hozzánk érkező finn gyermekek megfelelő lelki gondozásban részesüljenek, ami nem állhat csupán abban, hogy valaki időnként felkeresse őket, hozzátartozóikat értesítsék a gyermekek állapotáról, hanem gondoskodni kell a gyermekek foglalkoztatásáról, magyar nyelvre való tanításáról, iskolába való járatásáról, esetleg arról, hogy a finn gyermekek koronként kisebb-nagyobb csoportokban találkozzanak egymással, kirándulást rendezzenek stb. Szó lehetne arról is, hogy bizonyos idő múlva esetleg helyet cseréljenek a gyermekek, hogy

Száll az ökörnyál. . .

— Elbeszélés. —

Irta: Rácz Sándor.

Nyolcán szedik a Galambosiék krumpliját. Úgy féldéltájban már a dűlőnek a belső vége felé járnak. Nyomósán megy a munka. Inkább átaljában, mint napszámba’ formán. Nincsen is közöttük más napszámos, mint a Csöndes Miska. Azt meg úgyis a legjava napszámosok közé számítják a faluban. A többi segítség-sorban dolgozik a Galambosiéknak. Olyan visszasegítők: ki takarulásért, ki fahozatalért, ki meg doktorhordásért, amit valami miatt még nem tudtak visszaszolgálni.

Jó is az eféle tartozást számon tartani, becsülettel leróni; mert hiszen holnap is, jövőre is kell a „böcsület“.

Hát jól is megy a munka. Talán még azért is, mert a gazda legényfián kívül még két — nem utolsó sorbeli — legény három tűzről pattant gazdalánnyal vágja a krumpliföldi „kettős rendeket“. Ilyenkor közelről megtetszik, hogy ki a legény, ki a lány a dologban is! Aminthogy még a győri boltos is nem a portékájának a hitványát rakja a kirakatba.

A Csöndes Miskát a napszámos-becsület, a Ferenc bácsit — az aratót — meg valami bosszúság tüzeli, Különben ő dikígy más vidéket is megismerjenek. Reméljük, hogy a vezetőségnek lesz mindezekre és még sok másra is gondja.

De ez az ügy nem maradhat a vezetőség ügye-dolga, hanem kell, hogy ez a finn gyermek-akció mindnyájunk szívügye legyen s ébresszen bennünket annak a tudatára, hogy mily keveset tudunk úgy átlagban mi magyarok a finn nemzetről. Nem úgy, mint ők mi- rólunk! Finnországban például sokkal több ember tud magyarul, mint nálunk finnül. Ott sokkal többen és többet tudnak mirólunk, mint mi őróluk. Irodalmunkat jobban ismerik, mint mi az övékét. Iskoláikban többet tanítanak mirólunk, mint mi őróluk. Arra azért talán innen is felkérhetjük iskoláinkat, hogy tanítsák meg mindenütt a finn himnuszt s még egynéhány szép finn éneket, azután hadd ismerjék meg már az iskolás gyermekek a finn térképet, Helsinki s néhány nagyobb finn város nevezetességét, néhány finn szép költeményt s elbeszélést stb. Újabban a magyar napi sajtó is gyakran foglalkozik Finnországgal, sőt folyóiratainkban is mind gyakrabban esik róla szó, mindebből joggal lehet arra következtetnünk, hogy ha majd a finn gyermekek itt lesznek, még nagyobb lesz az irántuk való meleg érdeklődés: sok magyar csatálja ezt a veszett iramot, amit — ki ebből, ki abból az okból — valameny- nyien tartanak... Egy-egy szó is alig esik köztük. Alaposan kimelegedtek az ökörnyáleresztő őszi verőfényben. Kipirosodtak a lányok, de a legények is ingujjban vágják. Csak nem áll meg az öreg, hogy a kapanyélre támaszkodva, a többinek is egy kis szusszanást engedélyezzen.

Utóvégre már a gazda fia nem állhatja tovább. Ő szól rá az öregre:

— Ugyan, Ferenc bátyám, ellenség kergeti, hogy így rohan?

Erre mégis rátámaszkodik a kapanyélre, visszaszól.

— Hát tudod, most eltaláltad, mert ellenségem énnekem az egész világ.

— No, annyi ellensége még a Hitlernek sincsen — szól közbe a Németh Lajos —, mert annak a világ egy része mégis csak mellette van ...

— Könnyű annak a Hitlernek! Mert annak mellette is csak vannak, de én mellettem senki sem szólt tegnap a kis- bíróválasztáson. Azt a félkezű Bognár Istókot választották meg egy akarattal. Pedig nem is a világháborúban rokkant meg... Az én világom ez a falu, hát elmondhatom, hogy ellenségem az egész világ.

Itt már belekapcsolódik az üstönkölád élele fog szorosabban összekapcsolódni a finn élettel és még sokkal nagyobb lesz az érdeklődés a finn nemzet élete s annak értékei iránt. Jöjjetek hát mielőbb drága finn gyermekek, mi igaz testvéri szeretettel várunk benneteket.

Dr. Deák János

A történelem tanítása.

Kállay miniszterelnök rádióban köszöntötte Kormányzónkat 74-ik születésnapján. Beszédében rámutatott arra, mi ezen a napon a történelem tanítása.

A történelem — mondotta — arra tanít, hogy országok, népek sorsa az országiásnak minden formájában, minden államformában egy vezető, irányító kézben van.

Ez az egy akarat, irányítás Magyarországon Horthy Miklós, az ország kormányzója! Az alkotmányos és felelős kormány élén minden felelősség vállalásával és tudatában szögezem le ezt, mert majd 25 éves országiás után tudja mindenki, hogy annak, ami van, amit meg tudtunk menteni a nagy ösz- szeomlás után, amit azóta építettünk, megerősítettünk és amit még ez az ország teljesít, az az ő országosának, az ő nevének, az általa megteremtett magyar világnak vele elválaszthatatlanul összeforrott eredménye és alkotása.

désbe a tavaszi leánynépfőiskolán járt Vargyas Etel is:

— Hát, Ferenc bácsi, engem is az ellenségének tart?

— Annak bizony, mert az apád is ellenem szavazott.

— Nem maga ellen szavazott az, Ferenc bácsi, hanem a rokkant Bognár István mellett.

— De, „aki nincsen velem, ellenem van“ az. Azt mondták az egyik vallásos estén is a télen.

Valamennyien kíváncsian lesik az Etel válaszát — a Galambosi Jóska egy kis szorongással is.

De nem késik a válasz:

— Azt a nevezetes mondást Krisztus mondotta a megváltás nagy ügyében. Az nem illik a Ferenc bácsi esetére. Magát tiszteljük, becsüljük, de be kell látnia, hogy Krisztus törvénye szerint is a rokkantnak kellett juttatni azt a szerény kis kenyérkeresetet. Maga meg — hála Istennek —■ olyan munkabíró, hogy a Galambosiék nem is adnák másnak az aratásukat, amíg magának adhatják. Ugye, Jóska?

— Ügy bizony! — siet a Jóska a bizonyítással.

— De ha onnan mégis kimúlna valahogyan, édesapám is szívesen választaná magát aratójának. Akkor csak nem vagyunk ellenségek?

•A