Harangszó, 1942
1942-06-28 / 26. szám
1942 június 28, HARANGSZÓ 207. Sebesüli RaíonálnR Üdülése. Budapest polgármestere szociális érzéstől indítva elrendelte, hogy a főváros üdülőit elsősorban harctéren sebesült katonák részére kell fenntartani. Ügy érezzük, nem lehet ezt a dicséretre méltó polgár- mesteri intézkedést egyszerűen tudomásul venni, hanem országossá kell tenni s üdülőhelyeink kapuit mindenütt meg kell katonáink előtt nyitni. Istennek hála, szerte az országban van elég sok üdülőhelyünk. A kopott iskolák poros tantermei helyett miért ne lehetne katonáinkat ezeken a helyeken pihentetni? Teljesen egyetértünk a Magyar Úttal, amikor ezt írja: Vegyük elő a legbecsületesebb ésleg- magyarabb szempontot: Katonáinknak mindent meg kell adnunk! Tegyük lehetővé, hogy magyar véreink, akiknek talán sohase telt volna arra, hogy üdülőhelyekre menjenek, legalább sebeik égető kínjait hordozva néhány hétig itt pihenjenek és az itthoniak együttérző szeretetéből valamit ezáltal is érezzenek. A magyar honvédek eny- nyit igazán megérdemelnek! ManneHieim tábornagy mondta: Szívemet melegíti az a tudat, hogy díszdoktorrá való megválasztásom most már nemcsak a finn, hanem a magyar ifjúsággal is egybefűz. Ferenc bácsi megenyhült egy kicsit, de azért még nem adja be a derekát. Más híjján anrtyit vet vissza: — No, téged is jól kiiskoláztak azon a népfőiskolán! Aztán újra nekilódulnak a kapák, de már rendezett tempóban. Valami kicsur- rant már a Ferenc bácsi mérgéből. Kis idő múltán újra megállítja a kapák járását a maga példájával. A szót is ő indítja újra: — Hát akkor talán azt is kimagyarázod utóvégre, hogy énnekem nincs is ellenségem? Talán még a Bognár Istók sem volt ellenségem, aki miatt nem kaphattam meg a kisbíróságot? — Azt bizony elég könnyen, Ferenc bácsi. Azért ellensége, hogy kisbíró akart lenni? Ugyanazt akarta, amit maga. Nem azért, hogy magának ártson, hanem azért, hogy a családjának kenyeret biztosítson. Hát bűn ez? Lehet ezért haragudni? — Ez csak szóbeszéd, szóforgatás — mondja a Ferenc bácsi és újra megindítja a kapáját. Mindegyik forgatja magában a hallottakat, míg a kapák járnak. A következő megállást már nem is a Ferenc bácsi, hanem a Németh Lajos kezdeményezi, azzal, hogy kijelenti: — De annyi bizonyos, hogy én igazán ellensége vagyok a káposztának. Mit kell tudni az ellen- séges léggömbökről? Az ország lakossága már tudja, hogy Közép-Európa országainak területére ellenséges szándékkal felengedett szabad léggömböket sodornak a légáramlatok. A rombolási célra felengedett és hazánk területe fölé szálló ellenséges léggömbökkel kapcsolatban a polgári lakosság kötelessége kétirányú. A lakosság kötelessége egyrészt az észlelt léggömbök jelentésére, másrészt az esetleg leszórt gyujtóanyagok ártalmatlanná tételére szorítkozik. Bárki lát szabadon szálló léggömböt, észleletét — a haladási irány megjelölésével — köteles a legközelebbi rendőrnek vagy csendőrnek jelenteni. Magasan szálló léggömbszerelvények elpusztítása (lelövése) a katonaság és a kijelölt hatósági közegek (csendőrök) feladata. Olyan, még szállóképes léggömbszerelvényeket, amelyek a ielógó zsineget már a földön vontatják, a zsinór segítségével óvatosan a föld közelébe, 4—5 méterre a talaj fölé kell húzni és fához, kőhöz erősíteni. A léggömb megtalálását ez esetben is ugyancsak haladéktalanul jelenteni kell, valamint azt is, ha a léggömbszerelvénynek csak egyes alkatrészeit találják meg. A léggömbszerelvények szétszedése, fogdosása, elpusztítása, vagy egyes alkatrészeinek eltulajdonítása veszélyes, tilos és büntetést von maga után. Miután a lakosság sohasem tudja megállapítani, hogy milyen szerkezetű léggömbszerelvényről van szó, felesleges és előre nem látható veszélynek teszi ki magát akkor, ha avatatlan kézzel nyúl a feltalált alkatrészekhez! Éppen ezért a feltalált léggömböket és azok alkatrészeit a hatósági közegek megérkeztéig mindig a helyszínen kell hagyni! A Fazekas Pali is, meg a Csöndes Miska is kijelentik, hogy ők is abba a táborba tartoznak. Most a Kardos Vera veszi fel a harcot: — Aztán vagytok-e legalább olyan mértékben ellenségei, mint ahogyan a vademberek ellenségeskednek? — De még vadabbul is — mondják a szövetségesek. — No, akkor nincsen baj, mert a vademberek megeszik az ellenségeiket. A káposzta meg éppen arra való. Erre már a Ferenc bácsi is belenevet az együttesbe. Alig bírnak megtikkadni, kiváltképpen a lányok. Különösen a Vera kuncog még a krumpliforgatás közben is. Pedig a Németh Lajos ott mellette — úgy suttogva — még azzal is megfenyegeti, hogy azt a nevető, piros száját is ellenségnek nézi, de majd igazi vadember módjára. Dehát használ is az ilyen fenyegetés? Éppen a Verának! Közben új rendekbe fordulnak. Szépen pirul a kiforgatott krumpli, meg a földje is. A régebben forgatottat már egészen sűrűn behálózta az ökörnyál. A nap már egészen a delelő felé ballag. Folyik a munka egyaránt. A következő stáción megint gyülem- lett valami a Ferenc bácsi begyében: A léggömbszerelvényekről leszórt gyujtóanyagok elleni védekezés tekintetében a honvédelmi miniszter a közeljövőben részletes tájékoztató nyomtatványokat fog az ország mezőgazdasági jellegű vidékeinek lakossága között szétosztani. A balatoni fürdőhelyek 1942. évi nyári evangélikus istentiszteleteinek sorrendje: Akaiiban július és augusztus minden vasárnapján délelőtt ‘islO órakor az evangélikus templomban. Ábrahámhegyet, Badacsonytomajt lásd Révfülöpnél. Balatonaligán júl. 12., aug. 9-én délelőtt '/síi órakor a református templomban*) Balatonalmádin júl. 5., 12., 19., 28., aug. 2., 9., 16., 23-án délután 3 órakor az áll. el. iskolában. Balatonherényt lásd Balatonmáriánál és Keszthelynél. Balatonbogláron júl. 12., 26., aug. 9., 23-án délelőtt ‘/s12-kor a református templomban. Balatont enyvesen júl. 5., 19., aug. 2., 16., 30-án délelőtt 10 órakor a protestáns templomtelken.*) Balatontöldváron júl. 5., 19., aug. 2., 16-án délelőtt II-kor a Maristtában Balatonfüreden júl. 12., 26., aug. 9., 23-án délelőtt 10-kor a Szanatórium gyógy- termében.*) Balatonfűzfőn júl. 5., 19., aug. 2., 16-án délelőtt Vi9-kor a fűzfögyártelepi Kultúrljázban. Balatongyörökön júl. 12., 26., aug. 9., 23-án délelőtt ‘/s-kor a községi kul- túrházban.*) — Hát talán még az egyházunknak sincsenek ellenségei? Nem ellenségünk-e a kath. egyház, a zsidóság, pogányság, mohamedánok? Az ének is mondja: „Az ős ellenség most is üldöz még.“ — Erre mit mond a népfőiskola? Etel erre is hozott feleletet a népfőiskoláról: — Ott úgy magyarázták ezt, hogy a mi evangélikus egyházunknak nem a jó katholikus, meg a jó zsidó, vagy a jó mohamedán az igazi ellensége, hanem elsősorban a rossz evangélikus. — No, no! — horkant vissza az öreg. — Bizony még magunk vagyunk az ellenségek! — Bizony úgy van, Ferenc bácsi. Az ősellenség, a sátán bennünk lakozik. És a belső ellenség a legveszedelmesebb. Az ellen nem igen védekezünk. Csak a külső ellenséget tartjuk jobban szemmel. Ha már benn van a várban az ellenség, akkor nehéz azt tovább tartani. Lám a világháború is a belső ellenség miatt veszett el. — De hiszen lakozik, akiben lakozik az a sátán, én bennem ugyan nem! Én lennék az ellensége az egyházamnak, aki mindig első szólításra megfizetem az egyházi adómat? — mérgeskedik vissza. (Folytatjuk.)
