Harangszó, 1942

1942-06-28 / 26. szám

33. évfolyánl. 1942. június 29. 26. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthir-tUiivaUig. Mtgjilanlk minim mirnap. Isigyin aulléklit tini« alett kéthetinként a KIS HARAN'1826 Beolvadt lapok: 335~e«tf aiOjJötO* ««.Laifttn 928-ban a ?«!vldas| Ljthnr 942-ben a Lslkl Marirat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ö velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk! A Harangszó szerkesztő - kiadóhivatalai GYŐR II.. Petőfi - tér 2. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla- inukba évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.526. Mi vagy ? „Nem reptethetik el a hegyen épített város.“ Máté 5 : Í4/b. Néhány évvel ezelőtt, egy vasár­nap, először jutottam ki egyik tá­voli, pár lelkes szórványunkba. Az istentiszteletet református testvé­reink kis imaházában tartottam s a végén föltettem az egybegyült híveknek a kérdést: Kik vannak itt evangélikusok? Néma csend. Nem mozdul senki. Végre pár percnyi kényelmetlen hallgatás után a leg- hátulsó padban feláll egy férfi. Egyetlen lélek a mintegy negyven tagú istentiszteleti seregben. El­beszélgettem vele, közben mások is odajöttek s lassan-lassan kitűnt, hogy rajta kívül még öten voltak ott evangélikusok, csak éppen — nem mertek jelentkezni. Nyugod­tan mondhatnám azt is, hogy el­bújtak. Sajnos, mindenfelé vannak ilyen bujkáló evangélikusok, akik bizo­nyos körülmények között nem mernek színt vallani. Ha idegen vallású társaságba kerülnek, ahol talán éppen minket bántanak, ügye­sen meglapulnak, hogy észre ne ve­gyék evangélikus voltukat. Ha egy­házunk megbízottai járják a falut s valami nemes célra gyűjtenek, letagadják, hogy ők is hozzánk tartoznak. Ha állásra, munkára pá­lyáznak, megint csak elrejtik evan­gélikus voltukat, hogy káruk ne származzék belőle. Csakhogy az evangélikus ember nem bujkálhat ám! Isten az evan­gélikus embert „hegyen épített vá- ros“-sá tette. Hegyen épített vá­rosnak lenni pedig nagy dicsőség, mert örökös napfényben fürdik s uralkodik az egész vidék felett. Csak egy kényelmetlenséget kell vállalnia: Nem rejtőzhetik el senki szeme elől. Ha jóbarát jön, ha el­lenség, a hegyen épített város nem bújhat meg. hanem már messziről megláttatok. Azért nekünk, evangélikusoknak úgy kell élnünk, hogy mindenki, az első pillanatra megláthassa raj­tunk, hogy kik vagyunk. Legyünk hegyen épített város és nem föld alatt bujkáló vakondok. bedimzky Gyula. Finn gyermekek Magyarországon. Meg vagyunk győződve afelől, hogy országszerte nagy örömet keltett az a hír, hogy végre vala- hára komoly lépés történik a finn gyermekek hozzánk való jövetele érdekében: az Országos Luther Szövetség felhívást küldött a lel- készi hivataloknak, hogy hívják fel jelentkezésre azokat az egyház­tagokat, illetve családokat, ame­lyek folyó évi augusztus hó 1-től kezdve nyolc hónapi időtartamra szívesen vesznek magukhoz ven­dégül 8—14 éves finn gyermeke­ket. Ebből a felhívásból arra kö­vetkeztetünk, hogy a finn gyerme­kek hozzánk való utazása már biz­tosítottnak tekinthető, ami minden esetre nemcsak megnyugtató, de egyenesen nagyon örvendetes do­log, nemcsak az evangélikusság, de az egész magyarság részére, amely oly szeretettel gondol Észa­kon harcoló hős finn testvéreinkre. Sokan vagyunk, akik már rég­óta szorgalmaztuk ezt a finn gyer­mekakciót — már az első finn­orosz háború idején is történtek ebben az irányban kezdeményező lépések — s szomorkodtunk ami­att, hogy már akkor a dán, svéd, norvég családok példáját követve a magyar családok nem tehették meg azt, amit szívok szerint olyan szívesen tettek volna. Azt véltük, hogy a háború befejezéséig nem is lesz már ez máskép. Itt járt azon­ban hazánkban a finn Lotta főpa­rancsnoka: Lukkonen asszony és már akkor hallottunk arról, hogy szóba került a finn gyermek-akció ügye is. Amikor pedig tízezer né­met ifjú hozzánk jöveteléről adott hírt a napi sajtó, rögtön felvető­dött a szívekben újból az a vágy, hogy jöjjenek hozzánk mielőbb finn gyermekek is. Hallottunk olyan gyülekezetről, melynek kö­rében már annak idején száz család jelentkezett finn gyermekek ven­dégül fogadására s lelkipásztoru­kat azóta állandóan kérdezgették, hogy miért nem jönnek már azok a finn gyermekek? Tudunk olyan családról, ahol a szülőket szinte állandóan kérdezgeti egyik kicsi gyermekük, hogy mikor érkezik már meg a finn gyermek-vendég, akit szülei neki megígértek. Nem kutatjuk s nem kérdezzük, hogy miért kellett erre mostanáig várni, csak kifejezzük ismételten is, hogy nagyon örülünk annak, hogy most már a legjobb úton van a finn gyermekakció a mielőbbi meg­valósulás felé Most azután az a legfőbb dolog, hogy jelentkezze­nek is mielőbb azok a vendéglátó családok! Hadd jöhessen- hozzánk minél több finn gyermek! Hadd érezzék ezek a gyermekek s raj­tuk keresztül az egész finn nemzet a magyar evangélikusság testvéri segítő szeretetét! Hadd találjanak a vendéglátó magyar családoknál meleg második otthont azok a finn gyermekek, kiknek talán épen édes­apjuk áldozta oda az életét a haza

Next

/
Thumbnails
Contents