Harangszó, 1942

1942-06-21 / 25. szám

1942. június 21, HARANGSZÓ 199 45.000 ezüstkalászos gazda van ma már Magyarországon. Csu­pán az elmúlt télen 226 téli mező- gazdasági tanfolyamot tartottak hazánkban és 9424 gazda szerezte meg az ezüstkalászos gazda címet Ez a szám arról beszél, hogy né­pünk törzse, a földmíves réteg, az idők figyelmeztető szavát megér­tette, ráeszmélt a haladás, a mű­velődés szükségességére. Meg­látta, hogy megváltozott a vi­lág körülöttünk. A népek har­cában a maradiaknak nincs helye. Akik nem haladnak, azok lema­radnak. Külömbekké kell len­nünk, ha a nagy versenyben győzni akarunk. Hogy a most folyó harcot dicsőségesen meg­vívhassuk, magunkat abban a munkakörben, ahova Isten állí­tott, legkülönbekké kell képez­nünk és a nagy magyar hol­napra testi és szellemi erőnk teljes kiművelésével és latba- vetésével fel kell készülnünk. Isten kezünkbe helyezte a hol­nap lehetőségeit. Éljünk hát ve­lük!_ A leventék országos parancs­noka mondotta a lelkészek le­ventetanfolyamán: „Csak vallás­erkölcsi alapon álló leventék­ben látom biztosítva a magyar­ság megerősödését és megújulá­sát. A nemzet ereje az ifjúság­ban van, az ifjúság ereje pedig Istenben van!“ Pusztul a meg nem született s a társa­dalom lelkiismerete alszik. Valahol pe­dig plüsfotöjben ülve valószínűleg ta­nácskozás folyik a szociális bajokkal kapcsolatban. A férfiak isznak. Sűrűn és mohón. Majd mind rongyokba csavart gyanús külsejű alak. Kevés rajtuk az emberi vonás, öltözékük szedett-vedett. Talp­nélküli cipő s kemény gallér. A nyak­kendő sem hiányzik. Az öltözet alap- tulajdonsága: kopott, piszkos és ron­gyos. Ilyen lehet a bensejük is. Valamit tárgyalnak, de nem értem. Odamenni restelek. Csak a vadul lángoló arckife­jezések s a fejek fölé lóbált öklök en­gednek valamelyest következtetni. A szo­ciális nyomor s ezzel kapcsolatos ténye­zők lehet a témájuk. Különösen egy viszi köztük a szót. Középen áll. Nem látok belőle mást, mint borzas fején micisapkát s a nyakon vörös sált. Szá­jában csibuk füstöl, mint a gyárkémény. Egyre beszél s hadonász. Csak néha áll meg benne a szó. Ilyenkor iszik. Pálin­kát. Pedig már alig áll a lábán. Öt hall­gatják. Szájtátva, kidülledt ábrázattal. Mint valami prófétát. Okos ember le­het ... És nagy emberbarát, ki érzi má­sok nyomorát. Istenem, ha ilyennek ál­Ennek az asszonynak nincsen bűne ... Betegnek mindig jólesik a látoga­tás. Betegágyon az órák nagyon hosz- szúak, az unalom kínzó gyötrelem. Jó ha valaki jön, elbeszélgethetnek s így űzik el a nehéz gondokat. A lelkész beteglátogatásainak azonban nem lehet ez a célja. Neki a templom hangulatát kell a beteghez vinni. A beteglátogatás­nak arra kell irányulnia, hogy aki nem Lassan kigördül a vonat az állomás­ról. Még egy tekintet a hazai tájra. Isten velünk, viszontlátásra! lana hatalmában segíteni a szegény em­beren! Áz ámulásban szinte megmere­vednek az arcok, s hallgatják a meg­váltó igéket. Egy-egy szó jut csupán fülemhez: ......disznóság.,.“ .......szi­po lyozzák ...“ .....ha én ...“ Sejtem m ár, mi a téma... A falusi gazdák is odaszoronganak melléje. Soha ilyet nem hallottak... Ennyi ész, ennyi megér­tés, ennyi szeretet... Hallgatják éhe­sen, szomjasan. Szívják magukba az esz­mét kéjjel, mint a beteg vér az ópiu­mot. Már elhatároztam, hogy odamegyek. Lássam, mi van? Akkor suhan el mel­lettem két csendőrszurony. Egyenesen a tömeg felé tartanak. Egy-két kemény szó s máris viszik a vörössálas prófétát. Részegségében meg-megtántorodik a lába, de szeme meg se rebben. Megy nyugodtan, szeretne csevegni a csend­őrökkel s fújja a füstöt. A tömeg fel­zúg. Meg van botránkozva. Ilyen em­bert molesztálni. Disznóság. Egyik-má­sik azonban csalódottan csóválja fejét s eloldalog. A csapos azonban a részeg próféta után akar rohanni. Elment két deci pálinka árával. Utána ordít, kö­veteli a pénzét. Egy jól öltözött falusi gazda visszainti a csapost, majd ő ki­jöhet az Or házába, az kapjon valamit az istentiszteletből. Mondjuk el, hogy mit énekelt a gyülekezet, a prédikáció­nak egy-két gondolatát. A beteg szá­mára ez többet jelent, mintha az idő­járásról, vagy a politikai események­ről beszélgetünk. Nehezebb lesz a feladatunk, ha olyan beteghez megyünk látogatóba, akinek a napjai meg vannak számlálva, akiről már azt mondják a szomszédok: olyan rosszul van, hogy a pap is elment őt megnézni. Nem könnyű feladat ilyen­kor a beteggel beszélni. Sokszor a hoz­zátartozók, a rokonok zokon veszik, ha a halált, a földi élettől való búcsú­zást emlegetjük. Nem is ezen kell kezdeni. A reményt, hogy javulás, jobbulás mindig lehetséges, mert hisz minden Istentől jön. az utolsó percig ébren kell tartani. De nem szólni ak­kor a halálról, mikor az utolsó ellen­ség már zörget a beteg életének az ajtaján, igazán nem volna méltó lel - készi hivatásunkhoz. Egyik hívem betegágya körül ál­lottak a rokonai és hozzátartozói, mi­kor elmenteni őt meglátogatni. Ép arról beszéltek, hogy milyen nehéz most a beteg anya leányának Po­zsonyból hazajönni. Pedig alig va­gyunk tőle húsz kilométerre. Gyalog is eljönne, ha jöhetne. Sürgönyöztünk kétszer is. De most nem csak útiévéi és vízum, hanem beutazási engedély is kell... A betegre néztem, arca sárga, mint a viasz. Mindenki érzi és tudja, hogy a halál már a ház küszö­bén ólálkodik. De senki sem mer róla beszélni. Végre a beteg testvére hoz­zám fordul s azt mondja: Jó lenne szegénynek kiszolgáltatni az Ür va­csoráját. | Mindenki hallgat. A csöndet azon­ban a férj szava töri meg: Minek, hi­szen ennek az asszonynak nincsen bűne! Egy pillanatra szinte megdöbben­tem. Mi késztethette ezt az embert ilyen fizeti addig a pálinkát, míg az embe­rünk megszabadul. Mindjárt itt lesz. Tévedés. De amint pénztárcája után nyúl, mintha tűbe kapott volna, elhűl benne a vér. Ellopták a pénzét. Hirte­len világos lesz előtte, miért volt oly bizalmas hozzá az a micisapkás, s miért ölelgette annyira... A gazember. Ro­han is már a csapossal együtt a pénze után ... A tömeg iziben szertemállott. Csaló­dottan kullog ki erre, ki arra. Szégye- lik magukat egymás előtt. A vasút úgylátszik nemcsak tejes- kannákat szállít. Akad itt más teheráru is ... A bűn ... Viszik szerte a váró­termekből. A csendes falvakba, a ta­nyákra, szét az egész országban... Amerre futnak a fűnek, fut rajtuk az ember s vele a bűn ... Üj világ felépítésének ígéretét har­sogja az elhivatottság a fülekbe. A be­csület világát. A munka világát. S az anyag, miből ezt a világot fel akarják építeni, maga a becstelenség. A bűn ... Micsoda világ épül korhadt gerendák­ból...? Először a gerendarothadást kell megállítani...? Talán az emberiség fölé vont művészien kiesztergályozott rend­szerek...? Nem. Egyedül a Krisztus!

Next

/
Thumbnails
Contents