Harangszó, 1942
1942-06-21 / 25. szám
2QÖ HARANGSZÓ 1943. június 3f. nyilatkozatra? A bűnről mindenesetre hiányos fogalmai lehettek. Talán elfeledte azt, hogy még a legjobbak is naponkint gondolatban, szóban és cselekedetben milyen sokszor vétkeznek. Az Ür vacsorájáról se lehetett neki valami világos elgondolása. Neki biztosan sok és nehéz bűn terhelte a lelkét. De elment Nagypénteken úrvacsorázni s azzal megtisztította a lelkét. De minek a feleségének úrvacsorázni, hisz az olyan türelemmel viseli a szenvedéseket, annak nincs bűne, felesleges fáradtság a papnak a házhoz jönni s kiszolgáltatni az Ür vacsoráját. Sok ember azt véli, hogy a világ ellentmondások, tévedések gonosz helye, ahol nem jó élni. Sohase a külső állapotokra, hanem mindig lelki egészségünkre tekintsünk. Ha az ember belső egyensúlya megbillen: a világ gonosz volta és sötétsége hatványozottan nehezedik rá. De ha tudjuk, hogy nem mindenik felhő veszedelem, a baj meggyógyul, az egészség helyreáll, az aggodalom megszűnik, a viszonyok jobbra fordulnak, a munka és megélhetés terhe könnyebb lesz, a sötét felhő és borúlátás észrevétlenül szétfoszlik. Csak Sursum corda! Fel a szívekkel! Épen szólni kezdtem, hogy mindenki bűnös, mikor a beteg felemelte fáradt fejét s ezt mondotta: Gyónni akarok, élni fogok az Ür vacsorájával. Könnyes szemmel s olyan mély és őszinte vággyal mondta ezt a pár szót, hogy kijelentettem: Hamarosan, még ez este eljövök. Beszédemet azzal kezdtem, mikor az emmausi vándorok kényszeríték az Urat mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap lehanyatlott. Azután beszéltem arról, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, több jót, mint kellene, senki sem tehet s ezért megváltásra van szükségünk. Krisztus a szabadító. S végül szóltam az Ür vacsorájának áldásairól, mikor a bűnös ember hitével egyesül az ő Üdvözítőjével s Krisztus lakást nyer a szívünkben. A család tagjai figyelemmel hallgatták az isteni Igét. A beteg vallástétele, hogy bűnösnek vallja magát Isten előtt, mert gondolatban, szóban, cselekedetben sokat vétkezett, mint az ugart az ekevasa, szántani kezdte a jelenlevők szívét is. A beteg láthatóan megkönnyebbült, megnyugodott az Ür vacsorájának a vétele után. Amikor búcsút vettem a család tagjaitól, a beteg asszony ura a kézfogáskor ezt mondotta: Bizony mindnyájan bűnösök vagyunk. Aki pedig eljutott ennek a megismerésére, egyszer, előbb vagy utóbb, A gyermek egészségének védelme de vágyódni is fog az isteni kegyelem után. A hosszabb, a nehezebb útat megtette már. Hiszem, hogy eljön az ideje, mikor megtapasztalja majd, hogy Isten kegyelme gazdagságát, bűneink bocsánatát, az örök életet adta szent Fia vacsorájában. L/c. Fizély Ödön. Kagawa. Véri a véreinknél* i Levél. Ma mindenhol azt hirdetik, hogy magyar vérre van szüksége a mi drága hazánkért küzdő katonáinknak. Sokan jönnek és sokan adják vérüket értük, legelői haladva az ország legelső asszonya. Ha mégis akadnának olyanok, akik idegenkednek e szép és nemes cselekedettől, mivel az egészségüket féltik, hadd mondjam el bátorításul azt, hogy menynyit jelent az ilyen jótékony adakozás az adakozó és a megajándékozott életében. Ha valakinek a hozzátartozója betegségben szenved s mindig maga előtt látja annak szenvedését és gyötrődését, az lélekben maga is szenved és az mindent odaadna annak életéért. Az ilyennek semmi az, ha érte vért adhat, sőt boldogan adja és reménykedve várja a betegnek jobbra fordulását. Milyen öröm tölti el, amikor újra látni kezdi az élet visszatérését a már kihűlni látszó drága testben! Aki átélte ezt, az ilyen ember már bizonnyal elsőnek jelentkezett a sokak közül. Mi, akik reggel 5-től vagyunk két óra pihenővel este félhétig, ha kell nyolcig is a beteg gyermekek között, nagyon is ki vagyunk szolgáltatva a betegségeknek, hisz mindenféle betegségben szenvedő gyermekeket ápolunk. Mi, — bátran merem mondani — semmiféle gyengeséget és semmiféle rosszullétet nem érzünk, sőt felfrissülve újra és újra odaáldozhatjuk a beteg gyermekeknek a drága vért és a jó Istennek kegyelme folytán újra és újra megújul bennünk az erő és a vér, mely ereinkben kering. Utoljára még hadd mondjam el azt, hogy nincsen felemelőbb érzés annál, amit akkor érzünk, amikor a mi vérünk árán felgyógyult beteget láthatunk. Szinte újjászületik a lelkünk az örömtől ott, hogy újra ember született a viLjgrtrr™" Igaz h&ßi(!^tyrfytjt6fybUel köszöntőm k. I\fu&lnyájukat jr* b*PA g. MsjSzeged. TERJES^»ÜK!^«AB^NGSZÓT! Egészségvédelem. l/ta: Dr. Ittzés Zslgmond. (Folytatás.) Mindezeken kívül az említett világítási módok véletlenségből, vagy gondatlanságból súlyos balesetek forrásává válhatnak. Ki ne hallott volna a petróleum- lámpa feldülésével kapcsolatos megégé- sekről, a világítógáz vezetékéből a nyitva felejtett csapon át történt gázmérgezésről, a gázzal történő öngyilkosságokról, gázrobbanásokról, a megrepedt gázvezetékből a talajon át a lakásba beszivárgó gáz által okozott súlyos, sokszor halálos végű mérgezésekről? Az acetiléngáz, amely kalciumkarbidnak vízzel leöntésekor fejlődik, szép fehér fénynyel ég és 14-szer erősebb a fénye, mint a viLágítógázé. Hátránya átható szaga s az, hogy könnyen robban. Az égő és a tartály alkatrészéül, de a csővezetékhez sem szabad rezet vagy sárgarezet használni, mert az acetilén a rézzel, különösen, ha rázkódásnak van kitéve, könnyen robbanó vegyületet alkot. Igaz, villanyvilágítás mellett is történhetik baleset, rövidzárlat, ami tüzet okozhat, vagy pedig a kapcsoló berendezés és a vezeték silánysága vagy helytelen szerelése miatt szenvedhet valaki áramütést, égési sebet, sőt halált. Ezért villanyvilágításunkat csak elsőrendű anyagból, teljesen megbízható szerelővel szereltessük. Megfelelő óvó berendezésekkel, jó szigeteléssel ellátott vezeték és kapcsoló-berendezés kellő biztosítékot nyújt a balesetek ellen. A villannyal való bánásmódra kötelességünk kioktatni házunk népét. Az erős fény vakítja a szemet, ezért a napba, vagy más erős fényforrásba nézés ártalmas a szemnek. Ez okból viselnek az érzékeny szeműek a szabadban szemellenzőt, sötét pápaszemet, s ezért teszünk fénytompító üvegburát vagy ernyőt a lámpákra, — asztali lámpára pedig zöld üvegből készült ellenzőt. A homályos üvegből készült villanykörték is ezt a célt szolgálják. Bábolnapuszta. Megható ünnepe volt Szentháromság vasárnapján a kicsi bábolnai gyülekezetnek. Ezen a napon búcsúzott el a gyülekezettől vitéz Pettkó-Szandtner Tibor ezredes, aki a gyülekezetei sok fáradságos munkával- megszervezte és gyönyörű szép templomát úgyszólván a semmiből, csupán az Istenre hagyatkozva felépítette. Nemcsak a magyar lótenyésztésért munkálkodott ő, mint bábolnapusztai parancsnok, oly nagy szeretettel, hanem egyházáért is. Nagyon régi felvidéki evangélikus családból származik és mély evangélikus hitét már a szülői házból hozta magával. Mikor Bábolnára került, a legközelebbi evangélikus templomot csak 10 km-re találta meg. Elhatározta tehát, hogy összegyűjti azt a kevés bábolnai protestáns embert, akire számíthat a bábolnai templom felépítésében, ö nem hallgatott a kishitű megjegyzésekre, hanem elkezdte gyűjteni a téglákat. Mindig azt mondta, hogy őt az Isten megsegítette a világháború szörnyű vérzivataraiban, hogyne mutatná be hála áldozatát az Ür temploma felépítésében. Az ő fáradozása révén felépített bábolnai templomunk ma hazánk egyik leg-
