Harangszó, 1942

1942-06-14 / 24. szám

190.

HARANGSZÖ

1942. 'június 14.

híradós sátraiban, kik táviratokat adnak és vesznek fel, kik fejhallgatóval fejükön jegyzik a rádió üzeneteit és akik szorgalmas ujjakkal kopogtatják írógépeken tisztek egymástkövető parancsait. Megint a lották azok, kik katona-táborok egyetlen gyülekezési helyén, a kan- tinokban kávéval (jelenleg már csak szurrogáttal) kedveskednek a hős finn harcosoknak. Azután ott látjuk őket a finn katonákkal együtt tábori istentiszteleteken énekelni és imádkozni.

(Folytatjuk.)

Molnár Rudolf

Családi ház építés.

Mindenki tudja, hogy ma nehéz építkezni, anyagot beszerezni. Háborúban vagyunk. Sok mindent kell nélkülöznünk. Ezért nagyjelentőségű munkát végez az Országos Szociális Felügyelőség, mely 62.000 olyan magyar család házépítésének a gondját hordozza, amely családok hajléktalanokká lettek, a maguk eiejéből ilyen viszonyok között nem építkezhetnek. Az Országos Szociális Felügyelőség a múlt évben a tervbevett építkezések 30 százalékával elkészült, a tatarozásoknak pedig 50 százalékát fejezte be. A múlt év végéig egészen felBocsásd meg a mi vétkeinket . . .

— Elbeszélés. —

Irta: Szalkay I. Károlyné.

A fiú és a lány szótlanul ült a kis pádon.

Enyhe, nyári alkony volt, az égen egymásután gyultak ki a csillagok, a levegő tele volt valami édes balzsammal, ami kicsit a föld, kicsit a friss széna, kicsit a gyöngyvirág vagy ibolya illatához hasonlított.

— Mi lesz velünk, Andris? — szólalt meg végre a lány és egy nagyot sóhajtott.

A fiú szeme megfényesedett.

— Férj és feleség, Erzsókáml... Ne félj, kis bogaram,' a jó Isten megsegít bennünket — és bátorítólag szorította meg a remegő feánykezet.

— Félek, Andris. Édesapám úgy gyűlöli a te apádat, nem fog ebbe beleegyezni soha.

— Majd megenyhül az ő haragja is... Meglásd, az Ür elrendez mindent, bízzuk ö reá a mi utainkat.

— Milyen nagy a te hited!... Talán, ha nekem is volna édesanyám, én se félnék úgy... De így olyan egyedül vagyok.

— Nem leszel már sokáig az — felelte a fiú és annak boldog mosolya megnyugtatta a lányt is.

épült 1700, építés alatt állt 1800, javítások közül elkészült 8000 ház. A most folyó évben felépít mintegy 4500—5000 kertes családi házat, közel 6000 belvíz által elpusztított lakóházat épít újjá és 15.000 vízrongálta házat javíttat ki. — A magyar jövő egészséges magyar családokon épülhet fel. Hogy a családok egészségesek lehessenek, ahhoz elsősorban egészséges hajlékok kellenek, melyekben kis magyar emberpalánták bőséges sza- porasággal szépen fejlődhetnek. Szeressük a fajtánkat annyira, hogy a kormányzatnak a magyar családi házak építését célzó munkáját megbecsüljük s minden erőnkkel elősegítsük.

Jl Harcoló

finn hadsereg szelleme.

Egy könyv fekszik előttem Finnországban született. Nem íróasztal csendjében, hanem a harctér ha- láltosztó pergőtüzében. Virkkunen Paavo esperes, teológiai doktor, a finn köztársaság volt közoktatás- ügyi minisztere finn harcosok leveleit gyűjtötte össze benne, hogy e levelek tükrében megmutassa, milyen a harcoló finn hadsereg szelleme. Titkot tár fel e könyv: a finn hősiesség titkát, amit any- nyira csodált és csodál ma is a viDe egy kis idő múlva hirtelen megrebbent.

— Mennem kell, úgy látom, apám jön. Isten veled, Andris — nyújtotta izgatottan a kezét a fiúnak és gyorsan eltűnt a kapuban.

Az utca végén tényleg feltűnt Sáfár Mihály magas, szikár alakja. Arca sápadt, sovány volt s ezen mindig valami önteltség sugárzott. Fejét büszkén, magasan hordta és legtöbbször lenézően beszélt mindenkivel.

Márton Andris tiszteletteljesen köszöntött Mihály gazdának, az azonban hidegen keresztülnézett rajta. Nem fogadta köszöntését.

Sáfár Mihály és Andris apja, Márton János között már 20 éve tartott a harag. Pedig valamikor jóbarátok voltak, bár Sáfár már akkor is irigykedett, fél- tékenykedett Mártonra. Sáfár Mihály nyers, erőszakos legény volt, ezért inkább féltek tőle, míg a kedélyes, barátságos, jószívű Márton Jánost mindenki szerette.

Később aztán valami kis földvételen összevesztek s bár az egész dolog kis csekélységből indult ki, a harag mindjobban elmélyült s különösen Sáfár Mihály szívében égett változatlan hévvel — még 20 év után is — a bosszú lángja.

Mindezek után Sáfár Mihály mégis büszkén vallotta magát vallásosnak. Minden este elimádkozta a Mi Atyánk-ot s i egy percig sem gondolt arra, hogy nála '

lág. Ezért a könyvet mindenütt mohó vággyal olvassák. Diadalút- ját járja Finnországban, kívüle Dániában, Svéd- és Németországban. Molnár Rudolf, a Finnországból nemrég hazatért magyar lelkész fordításában most magyar hazánk földjére lép, hogy a magyar testvérek előtt is megszólaljon és szavain át a hős finn testvér hívő lelke előragyogjon. Útja áldott szolgálat lesz, hisz a két testvért még közelebb hozza s azt nyújtja, amire a harcos idők viharában nekünk is legnagyobb szükségünk van: a hősi lélek titkának ismeretét. Szolgálattá akar lenni azzal is, hogy tiszta jövedelmének felével a magyar hadiárvákat karolja fel. Legnagyobb szolgálatot pedig azzal végzi, hogy az olvasó lelkét a hit éltető levegőjével körülöleli és Isten közelébe emeli. „Bizonnyal lesznek — írja az előszavában Túróczy püspök, — akik nem a tudós tárgyilagosságával fogják olvasni ezt a könyvet, sem pedig a honvédelmi pedagógia iránt való érdeklődéssel, vagy a hősöknek kijáró tisztelettel, hanem könnyfátyolos szemmel. A saját hitvesükre, apjukra, fiukra, vagy testvérükre, vagy barátjukra gondolnak, míg ezeket a leveleket olvassák. Hiszem, hogy nekik is könnyeket felszárító vígasztalás

ez „miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek“, csak üres szó.

Elment minden vasárnap a templomba is, úrvacsorát is vett rendesen és soha nem érezte azt, hogy minden ilyen vallásos tettével csak még jobban megcsúfolja az Isten igéjét akkor, mikor szívében továbbra is engesztelhetetlen gyűlölet lakozik.

Ilyen áldatlan viszonyban élt egymással a falu két legtehetősebb gazdája. Ott laktak egymás szomszédságában, de ha véletlenül összetalálkoztak, mindegyik elfordította a fejét.

És a jó Isten kifürkészhetetlen akarata éppen e két ellenség gyermekeinek szívében lobbantotta lángra a szerelem tüzét.

Mihály gazdának sejtelme sem volt az egészről, Andris is csak az anyjának merte elárulni a nagy titkot, ö kezdte •aztán óvatosan, lassan puhítani a férjét.

Történt aztán, hogy János gazda egy ködös őszi estén, amint éppen hazafelé tartott, megcsúszott a síkos úton és belezuhant egy mély árokba. Súlyos állapotban, eszméletlenül találtak rá az öreg emberre. Valami belső vérzést kapott, 'az orvos is lemondott az életéről. Felesége ott sirdogált az ágya mellett, mikor hirtelen megszólalt a beteg. Akadozva, gyengén, de érthetően beszélt.

— Ne sírj... Ágnes ... lelkem ... Nyugodj bele ... a jó Isten akaratába ... alindulok ... a nagy útra ... szeretnék