Harangszó, 1942
1942-06-14 / 24. szám
1942 június 1~4. HÄRANGSZÖ T^T. lesz sok minden, ami e könyvben meg; van írva." A könyv előfizetési ára 4 P. Megrendelhető a Magyar Finn Társaságnál, Budapest, ÍV., Veres Pálné-utca 7 címen. Nagyon ajánljuk beszerzésre és olvasásra. Konfirmáció — Eljegyzés — Házasság. Levél. Kedves Gyermekem! Éppen az idei konfirmációi vizsga napián kaptam meg az eljegyzésedről szóló értesítést. Az a kis nyomtatott lap, melyen a Te jól ismert neved mellett egy előttem ismeretlen nevet láttam, különféle gondolatokat váltott ki belőlem. Ma, amig kis konfirmandusaim feieigettek, állandóan Te i árt ál az eszemben, a régen konfirmált, akiről már évek óta semmit sem hallottam, aki azzal a nyomtatott I értesítéssel ma ismét elém álltái. Szeret- 1 ném, ha most nem csupán ez a szűkszavú értesítés lenne előttem, hanem Te állná! itt, hogy megkérdezhessem, nem felejtetted-e el mindazt, amit a konfirmációi oktatás ideién hallottál, azt az ígéretet, melyet a konfirmációi ünnepélyen tettél. Az eljegyzés, mely a házasságkötés előfutária, nagy fordulópontot jelent az ember életében. A jegyesek telve vannak reménységgel, várakozással. Tudnod kell azonban, hogy reményeid valósággá csak akkor lehetnek, ha Isten áldását adja elhatározásodra. Az Isten áldására pedig csak akkor számíthatsz, ha hűséges gyermeke maradsz. A konfirmációi Ígéretet annak Ideién nem nekem, vagy a szüleidnek, hanem az Istennek tetted. Nem Te konfirmáltál, nem is én konfirmáltalak, hanem az Isten konfirmált Téged, mert Ö erősített meg evangélikus szent hitedben. Nem tudom, hogy leendő élettársad milyen lelki igényeket támaszt veled szemben, de arra figyelmeztetlek, hogy semmi áron se engedd meglazítani az Istennel való kapcsolatodat, mert a legígéretesebb házasság sem lehet boldog, ha hűtlenséggel kezdődik. Már pedig az, aki bármilyen érdekre hivatSzolgálatban a lotta. kozva lemond arról, hogy összes gyermekei, de legalább Is azok, akik az ő nemén vannak, az evangélikus vallásban nevelkedhessenek, konfirmációi ígéretét szegi meg, hűtlenséget követ el nemcsak evangélikus egyházunkkal, hanem az Istennel szemben is. Hogy lehet megbízni annak az élettársnak a hűségében, aki Istennel szemben minden lelkiismeret- furdalás nélkül követett el hűtlenséget. Remélem, hogy a Te esetedben szóba sem kerül a hűtlenség kérdése, de ha mégis beszélni kellene róla, úgy érttesd meg. jegyeseddel, hogy ha engednél erőszakos követelésének, hűtlenségeddel az Isten áldását taszítanád el magatoktól. Boldogtalan lenne az életed, mert ha egy meggondolatlan pillanatban meg is feledkeznél konfirmációi ígéretedről, egy életen át fizetgethetnéd örökös lelkiis- meretfurdalással hűtlenséged árát. Abban a reményben zárom soraimat, hogy Istennel való kapcsolatod nem lazult meg úgy, mint a régi gyülekezettel és a velem való kapcsolat, mert míg minket a köztünk lévő nagy távolság elválaszt egymástól, addig az Ige, az úrvacsora és az imádság által Istennel mindenkor közösségben lehetsz. Elhatározásodra az Isten áldását kérve szeretettel köszönt régi lelkipásztorod. Eg-észséjsfTédelem. írta: Dr. Itt zés Zslgmond. A világításról a következőkben szólunk. A legtermészetesebb világítás a napfény. Ezért kell mindenkinek arra törekedni, hogy dolgát napkeltétől napnyugtáig elvégezze, hogy minél kevesebb ideig kelljen mesterséges fény mellett úrvacsorát venni... Tudod... 20 éve... nem tettem, mert harag ... lakozott... szívemben... De most akarok!... Szaladj át... Mihályhoz ... és ... mondd meg neki, hogy... ki akarok békülni vele... De... siess!... Nehogy... késő jegyen!... Erőtlenül hanyatlott vissza a beteg, látszott, hogy kifárasztotta a beszéd, szeme azonban továbbra is sürgetően tapadt felesége arcára. Ágnes asszony magára kapta kendőjét és gyors léptekkel sietett teljesíteni ura akaratát. Sáfár Mihály meglepődve ugrott fel, mikor a szokatlan vendéget meglátta. Arcára azonban rögtön valami kemény elszántság ült ki. — dános nagy beteg — kezdte el Ágnes asszony a mondóicáját — szeretne kibékülni veled ... Gyere át hozzá. — Azt már nem! — mondta keményen Sáfár. — Mihály! Az Istenre kérlek, ne légy ilyen kegyetlen. Valami kis jóindulat van benned is?... Gyere át — és szaporán ■ törülgette bőven omló könnyeit. — Nem megyek! Ezzel a jóindulattal én nem szolgálhatok!... Nem lépem , át annak a háznak küszöbét soha! — mondta határozottan. — Megtagadod egy haldokló kéré— Meg! — felelte és ebben annyi bosszúvágy lihegett, hogy az asszony is megérezte, hogy itt hiábavaló minden kérés.. — Rossz a te szíved, fekete a te lelked, Sáfár Mihály — mondta halkan és kifordult az ajtón. A folyosón két remegő kar fogta át. Erzsók volt. — Hallottam mindent!... Kérem, Ágnes néni, bocsássa meg ezt a kemény- szívűséget. Imádkozni fogok, hogy a jó Isten jóvá tegye ezt a . nagy bűnt — és zokogva elszaladt. Talán Erzsók imádságára és a Mindenható kegyelme által, mely még ezek után sem akarta megvonni a keményszívű Sáfár Mihály megtérésének lehetőségét, de Márton János meggyógyult. Átfeküdte ugyan a telet és már jó! bent jártak a tavaszban, mikor végre János gazda kijöhetett. Első útja a templomba vezetett, mert János gazda leikébe teljes békesség és nyugalom költözött. Már régen megbocsátott Mihály gazdának. A betegség hosszú hónapja alatt rájött, hogy a béke milyen gazdag áldása a jó Istennek és csendes szánakozás fogta el mindig, ha Mihály gazda bosszúvágytól, haragtól háborgó, megbocsátásra nem kész, nyugtalan lelkére gondolt. Megszerette Erzsókot is, aki mind több időt töltött náluk és őszintén kívánta a fiatalok boldogságát. Dp Erzsók még mindig nem mert szólni az apjának. Így telt el az egész nyár, míg végre Andris sürgetésére Erzsók elhatározta, hogy mindent elmond. De mivel félt apja kirobbanó haragjától, egy levélkében jelentett be mindent és azt a Bibliába tette és feltűnő helyen, az asztalon helyezte el. Ó maga átment Andrisékhoz, hogy ott várja be az eseményeket. Mihály gazda azon a délutánon későn jött haza. Hiába járta azonban végig a szobákat, az udvart, a kertet, leányát nem találta sehol. Nyugtalanság, féltő aggodalom fogta el, mert Erzsók volt az egyetlen, akin kemény szívének, apai szeretetének minden hevével csüngött. Egyszer csak felfedezte a levelet. Izgatottá kezdte olvasni. „Drága jó Édesapám! Szeretem Márton Andrist, a felesége akarok lenni és ehez a jó Isten áldásán kívül édesapám áldását is kérem. Andri- séknál várom be édesapám beleegyezését. Kérem, feledje el a régi haragot a lánya boldogságáért. Ezért imádkozik szerető lánya: Erzsók.“ Mintha villámcsapás érte volna, oly váratlanul meggörnyedt erre Mihály gazda. Tántorogva tett néhány lépést, majd beleroskadt egy székbe. Büszke feje lehanyatlott, tekintete üresen nézett a semmibe. Hogy mi játszódik le benne, senki nem tudhatta, rángatódzó szája, halottfehér arca, ökölbeszorított keze azonban
