Harangszó, 1942
1942-05-31 / 22. szám
'176. HARANGSZÓ 1942 május 3f. Az oroszok által felégetett uusikirkkoi finn evangélikus templom romjai. dés. A munka nehéz, de sok örömmel is jár. A bolsevizmus elképzelhetetlen szegénységbe és nyomorúságba taszította itt élő véreinket, akik azonban az évszázados orosz elnyomás ellenére is mindmáig megtartották finn nyelvüket 's nemzeti szokásaikat. Bár az ezen a vidéken 1920-ban fennállott 120 templomból már csak három van meg, a lakosság mégis görcsösen ragaszkodott — legalább külsőségekben — a keresztyén életformához. Most, hogy újra istentiszteleteket tartunk a számukra, a nép minden alkalommal zsúfolásig megtölti az istentiszteleti helyiségeket s a szülők ezrével hozzák megkeresztelni gyermekeiket, úgyszintén kérik az egyházi szertartás nélkül éveken át temetett hozzátartozóik sírjainak lelkészi megáldását is. A legtöbb helyen megnyitottuk már az iskolákat is, egyedül az én járásomban 5000-nél több gyermek jár iskolába. A tanítók valamennyien az anyaországból jöttek, olyanok, akik önként vállalkoztak erre az úttörő, nehéz munkára. A felszabadított területekkel együtt gyülekezetem is visszakerült ismét az anyaországhoz, a lakosság azonban még csak kis részben költözhetett vissza. A visszavonuló oroszok ugyanis a legtöbb községet porrá égették. Jellemzésül említem meg, hogy a mi szép nagy községünkben is csak mindössze két ház áll épen. Templomunkból semmi s egykori szép paplakunkból is csak a kémények maradtak meg. Bizony óriási újjáépítő munka áll előttünk. Mégis bízunk a jö-r vendőben. Karjala földje fölött máskor is elzúgott már egy-egy véres zivatar. Apáink is látták szülőfalujukat s otthonaikat romokban heverni, de munkához láttak s újraépítettek mindent. Ezt fogjuk tenni mi is. (Folytatjuk.) Leány-toborzó. Leányok, olvastátok a Harangszó pünkösdi számában a gyenesi leánykonferenciára szóló meghívót? Ha nem, olvassátok csak el! — Megkaptátok-e erre a konferenciára szóló részletes tudósítást? Ha nem, siessetek a lelkészi hivatalba vagy a helybeli ifjúsági egyesület vezetőjéhez! Tőle megkapjátok. Miről is van hát szó? Arról, hogy Isten kegyelméből ezévben először ád egymásnak találkozót a magyar evangélikus leánysereg Kapernaumban, a gyönyörű Balaton gyenesdiási partján június közepén. Tudom, hogy az első hallásra sokak részéről ezer és egy kifogás merül fel — a konferencia ellen. Nagy a munkaidő, nagy a munká9hiány. Nagy az ínség, nehéz a közlekedés stb., stb. De azt is tudom, hogy mégis lesznek lányok, akik megérzik, hogy őket nemcsak a vezetőség hívja szeretettel, hanem más valaki is azt mondja: „Jöjjetek el.. Lesznek, akik nemcsak egymással, hanem a Krisztussal is találkozni akarnak. Ezek nem a kifogások gyártásában találják kedvüket, hanem a felmerülő nehézségek mindenáron leendő eltávolításában és az akadályoknak még áldozatok árán való leküzdésében látják céljukat. Isten áldja meg erőfeszítésüket! Volt népfőiskolás és leendő népfőiskolás leányok, falusiak és városiak, szerényebb viszonyok között élők és tehetősebbek, az Ür hívása mindegyitek- hez szól: „Jöjjetek el...“ A konferencia vezetősége mindegyiteket szeretettel figyelmeztet: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot...!“ (Ef. 5, 16.) A jelentkezési időt június 5-ig meghosszabbítottuk. Jelentkezni 3 P jelentkezési díj beküldésével a következő címre lehet: Malaga Elza diakonisszanővér Győr, Diakonissza Anyaház. A konferencia időtartama június 13—20-ig. Az ellátás díja napi 2.50 P. Érdeklődésre szívesen adunk felvilágosítást szükség esetén sürgönyben is. A viszontlátásra Gyenesdiáson június 13-án! Dr. Győrffy Béla felpéci lelkész. Egészségvédelem. Irta: Ittzés Zsigmond. (Folytatás.) A helyiségek hőszabályozását, fűtését, hűtését ezek szerint összekapcsolhatjuk a szellőztetéssel. Lakószobák fűtésére legalkalmasabb a cserépkályha, amely egyben a szellőztetést is szolgálja. Üjabban elterjedt az ú. n. Hardmuth-rendszerű cserépkályha, amelynek csak tűzszekrénye van, a hamu ennek fenekén gyűlik össze. A tűzszek- rény tűzálló samottal van bélelve. Előnye ennek a rendszernek az, hogy a fűtés gondját a kályha vágott száraz fával máglyaszerűen történő megrakásával egy 24 órára, nagyobb hidegben 10—12 órára el lehet vetni. Ennek előfeltétele, hogy a kályhában a fa teljesen parázzsá égjen el, de amint az utolsó láng ellobbant, azonnal be kell zárni az ilyen kályhához készült légmentesen zárható különleges kályhaajtót. Hátránya, hogy csak addig szellőzteti a szobát, amíg a kályha egyetlen ajtaja nyitva van; amint ezt légmentesen bezártuk, a kályha már csak a szoba fűtését végzi, — azt aztán kifogástalanul. Újabban kitűnő szerkezetű, gyorsan és emellett tartósan melegítő, ú. n. kétakná* töltős vaskályhákat gyártanak (Kálor, Marabu-gyöngy, stb.). Ezekkel a fűtés elég gazdaságos is. Legtisztább és igen célszerű fűtési mód a központi fűtés, amelynél a melegvizet, vagy gőzt szolgáltató kazán a pincében van elhelyezve. Innen vezetik el vascsöveken át rendszerint az ablakok alá szerelt fűtőtestekbe (radiátorokba) a melegvizet, illetőleg a gőzt, amivel elérjük azt, hogy a radiátorból kisugárzó hő felmelegíti az ablak résein át a helyiségbe ömlő hideg levegőt, mielőtt az a szoba alsó légterét elárasztaná és lehűtené. A melegvízzel történő fűtést előnyben kell részesíteni a gőzzel szemben, mert az utóbbi könnyen túlhevíti a csöveket és a radiátorokat, s ezért pörkölheti az azokon tapadó port, kiszárítja a levegőt; a csövek meg is repedhetnek és a kitörő gőz leforrázhatja a közelben tartózkodót. A jó kályhától és az okszerűen végzett fűtéstől megköveteljük, hogy 1. a kályha elegendő és egyenletes melegelosztást adjon, vagyis a padló szintjén mért hőfok ne legyen 2—3 C°-nál alacsonyabb az 1 és ‘/a m. magasságban mért hőfoknál. Ezt a célt elősegíti, ha az ajtók alsó szélére az ajtó vastagságának megfelelő szélességű gyapjas bárány- bőr-csíkot, vagy más bolyhos szőrmét szegezünk, és ha gondoskodunk arról is, hogy az ablakok jól zárjanak. Ne legyen a kályha túlközel a falhoz, mert akkor a fa! túlsók meleget vesz fel, s a meleg levegő áramlása hiányos lesz. 2. A fűtéssel járó por, korom, hamu és a fűtési gázak ne rontsák meg a szoba levegőjét. Éhez a legelső követelmény, hogy a kályhán ne legyenek rések, repedések, — a füstcső jól illeszkedjék mind a kályhába, mind a falba, mind pedig a csősrészek egymásba. A por, füst és korom, de a hamu is izgatja a légutak nyálkahártyáját, köhögésre ingerel és állandó gége-, légcsőhurutot, szemgyulladást tarthat fenn. Füst és kellemetlen szagú mérgező gázak juthatnak ki a kályhából a szobába akkor is, ha a fűtést nem végezzük kellő gondossággal, — ha túlsók szenet halmozunk fel a kályhában. (Ez nem vonatkozik a töltős kétaknás kályhákra.) Arra kell ügyelni, hogy a parazsat a rostélyon gondosan előre húzzuk és a szenet a parázs mögé rakjuk. A parázsból hagyhatunk — nagy hidegben — hátul is egy szenes- lapátnyit; ez esetben a szén elölről és hátulról is egyszerre gyullad meg és gyorsabban melegíti fel a kályhát. Arra is kell vigyázni, hogy a rostély s/3-án, de legalább is a felén, ahova a szenet rakjuk, semmi parázs se maradjon, mert —■ ha a szenet egyenesen a parázsra rakjuk, a hirtelen fejlődő gázok nem tudnak tökéletesen elégni és a kéményen át eltávozni, hanem a kályhaajtó és a kályha résein, valamint a hamuslikon át a szobába tódulnak és kellemetlen füst-, kén, záptojásszagúvá, sőt mérgezővé teszik a szoba levegőjét. Mérnökök állítása szerint leggazdaságosabb fűtési mód az, ha a rostélyon a parazsat egészen hátra toljuk, s a szenet a parázs elé a rostélyra rakjuk. Tapasztalásom ezzel szemben az, hogy az ily fűtési mód a fentebb vázoltnál alig gazdaságosabb, viszont a fűtési gázak inkább áramolnak ki a kályhából. (Folytatás.)
