Harangszó, 1942
1942-05-31 / 22. szám
177. 1942 május 3Í. HARANGSZÓ MI örtauóhi tclJesíífUtc Kötelességünket! Kállay miniszterelnököt egy kárpáti őrezred legénysége levéllel kereste fel. A miniszterelnök válaszában az őrezred legénységének az alábbi meleghangú sorokat Irta: örtálló nemzet vagyunk Európa keletén: a Kárpátokon. Jól mondjátok a levélben: öregapáink azért ültették és mi azért őrizzük az ősi diófát, hogy unokáinknak megteremhesse gyümölcsét. Most is az ősi diófát, hazánkat, békés családi otthonunkat őrizzük. Ti a her- nád-tihanyi alagútnál és mi, többiek is, a magunk helyén. És közben valameny- nyien tudjuk, addig vagyunk erőben és biztonságban, amíg minden magyar őrt áll és teljesíti kötelességét. Mégegyszer nem engedjük, hogy az ősi diófa gyökereit átrágják, hogy a „csendes, boldog, igaz magyar tűzhelyet“ feldúlják. És mert Ti így érzitek a messzi őrhelyeken, ezért tölt el büszkeséggel ez a kedves katonalevél. Ebben az országban kicsinynek és nagynak egyformán nyugodt álmot és boldog ébredést ád az, hogy kipróbált honvédek vigyáznak minden őrhelyen. Megnyugtató és biztonságot jelentő érzés nemcsak a mi országunkban, hanem ezen az országon kívül a megújuló Európában is, hogy a magyarság katonai erényeiben romlatlanul áll őrhelyén. Mi őrtállók teljesítjük kötelességünket! És az ősi diófa meg fogja hozni gyümölcsét. . Kállay. Magyar honvéd orosz földön ... Még a Donec-parti harcok alatt történt, hogy találkoztam egy magyar katonával. Szívességből fedél alá juttatott: megosztotta velem szállását. Az esti beszélgetésünkkor lassan kirajzolódott előttem arcképe, úgy, ahogy itt megpróbálom rajzolni. Bár tudom a nevét és csapattestét, mégsem írom ki, mert csupán azt szeretném bemutatni, tulajdonképen kik azok, akik odakint orosz földön állnak a vártán, hogy mi idehaza nyugodtan álomra hajthassuk fejünket, dolgozhassunk. Barátom a világháborúban szerezte főhadnagyi rangját, ugyanott vesztette el egyik szemét. A most folyó háborúba önként jelentkezett, de épen rokkantsága miatt nem kaphatott beosztást az elsővonalba. Tartalékos tiszt, foglalkozása: szállodatulajdonos Olaszországban, hazánkban pedig Budapesten van jómene- telű bornagykereskedése. Amidőn ezt megtudtam, nevetve kérdem tőle ágynak épen nem nevezhető fekvőhelyére célozva: — Kellett ez neked? Nem esik jobb fekvés a szállodában, mint itt? ö elkomolyodva feleli: — Bizony jobb odahaza aludni, de ez csak az én egyéni szempontom. Ha mindenki odahaza akarna aludni, akkor egy idő múlva senki sem alhatna odahaza nyugodtan. Egyéni, kicsinyes érdekeink eltörpülnek a feladat és a cél nagysága előtt. — De a harctér önként vállalt veszedelmei és fáradtságai nálad sokkal súlyosabban esnek latba. Gondold el, valami baj ér, vagy megsebesülsz, s akkor elmélkedhetsz rajta, hogy ezt magad kerested, mert önként jöttél ki — próbáltam más oldalról is. hozzáférkőzni, hogy meg- 3 ismerjem gondolatvilágát. — Barátom! Isten kezében vagyunk otthon is, meg itt is. Vessen számot az ember Istennel és önmagával, a többi már nem az ő gondja. A szenvedésektől pedig senki se féljen, mert azok csak megacélozzák az ember léikét és nemesebbé teszik. Többet azután nem beszéltünk. Én másnap reggel tovább mentem csapatommal, azonban ezt a beszélgetést soha nem felejtem el. Sokaknak talán hihetetlennek látszik ez az arckép. Pedig én tudom, hogy nem egy ilyen katonánk áll kint orosz földön, a vártán. Legyünk büszkék rájuk! Legyünk méltók hozzájuk! St. A Kormányzóné látogatása a Keresztyén Leányegyesületek Székházában. Horthy Miklósné, Kormányzónk hitvese május 19-én megtekintette a Keresztyén Leányegyesületek -Szövetsége Bocskay-úti központi házát, ahol a Szövetség elnöke, hg. Sulkowski Viktorné a titkári kar és a Főiskolás Otthon lakóinak élén fogadta és üdvözölte a Fő-- méltóságú Asszonyt, aki azután nagy megelégedéssel szemlélte végig a házban a Diák-Otthon szobáit, s a Szövetség irodáit és összejöveteli helyiségeit. Különösen megnyerte tetszését a turista szálló emeletes ágyas berendezésével és a hozzátartozó magyaros bútorzatú nappali, valamint az áhítatot keltő „Csendes szoba“. Érdeklődéssel hallgatta azután az ismertetést a Szövetségnek országszerte a leánycsoportokban és intézményeiben folyó munkájáról is és nagy elismerésének adott kifejezést. Apró /Sríéneíek. NéxsünU. fel Jézusra. Egy egyszerű asszony életéből jegyezték fel a következő történetet. Ott állott az inkvizíció törvényszéke előtt. Azt követelték tőle, hogy tagadja meg az evangélium szerint való hitét, különben meg fog halni. Azt válaszolta: — Ha onnét felülről megadatott nék- tek ily hatalom, kész vagyok szenvedni. Az egyik bíró erre megjegyezte, hogy azért mer ilyen bátran beszélni, mert még nem tudja, mi vár reá, milyen keserves lesz a halála. — Még nem kóstoltam, milyen a halál — felelte az asszony — és sohase fogom kóstolni, mert annak keserűségét Krisztus én érettem is kóstolta. Ezért sem életemben, sem halálomban nem leszek hűtlen hozzá. Legyetek erősek! Reménység a fiaimban. Egyik csata alkalmával egy katona olyan súlyos sebet kapott, hogy éppen csak a sátoráig tudott elkúszni. Mikor rátaláltak, arcán feküdt. Előtte volt nyitott Bibliája. Keze önnön vére által odatapadt a Biblia egy lapjához. Amikor kezét fölemelték, látható volt rajta a nyomtatott betűk lenyomata. Kezén örökkévaló ígérettel temették el egy katonasírba. A Biblia betűlenyomata ez volt: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él!“ Az 50, 20 és 10 filléres nikkelpénzt f. évi május 30-ig fogadják el fizetési eszközül, a Magyar Nemzeti Bank intézetei pedig június 30-ig cserélik át acélpénzre. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT I Kállay miniszterelnök búcsúztatja a frontra induló honvédeket.
