Harangszó, 1942
1942-05-24 / 21. szám
HXRXNGS1V ______________________1942 május 24. 1 66 háromezret egy-hitre vitted, vtgy minket is egy hitre. Munkálkodjál közöttünk az igével és a szentségekkel. Te légy az ige magyarázója, a szívek megnyitója, néped kormányzója. Oltalmazz meg minket minden tévelygéstől. Jövel vigasztaló Szentlélek! Nehéz harcomban, sötét kétségeimben tarts erősen. Támogass, amikor roskadozom. Vezess, mikor útvesztők várnak. Esedezz érettem, mikor nem jön számra imádság. Tárd fel bűneimet, mikor elbizakodás fenyeget. Győzz meg a bűnbocsánatról, mikor kétségbeesés kerülget. Gazdagíts égi örökségemmel földi szegénységemben. Vértezz fel harcomban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény el ne szakaszthasson engem Istennek szerelmétől, mely vagyon az én Uram Jézus Krisztusban. Ámen. (Isten előtt c. imádságos könyvből.) Újvidék. Most volt egy éve annak, hogy ez a szép délbácskai város felszabadult a huszonhárom éves jugoszláv elnyomatás alól. A város polgársága méltó keretek között ünnepelte meg az egyéves jubileumot. Az összmagyarság ezen ünnepén külön ad hálát Istennek az újvidéki magyar evangélikusság, mert ez az egy év számukra is nagy változásokat hozott. Ha meg akarjuk érteni, az evangélikusság mai helyzetét, akkor ismernünk keli a múltat. 1918 előtt egy egységes evangélikus egyházközség volt Újvidéken, amelyben három nyelven, németül, magyarul és szlovákul folytak az istenJl Kegyelem CelUe. A Szentlelket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek mondja magát. Eszerint Ő nem a harag és rettentés Lelke, hanem kegyelem és vigasztalás Lelke. így az egész Szentháromság csupa kegyelem. A Fiú azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért, az Atya meg azzal, hogy adja a Szentlelket, a Szentlélek pedig maga a Vigasztaló. A keresztyéneken tehát nincs harag, fenyegetés, vagy rettentés, hanem csupa szívélyes szeretet s édes vigasztalás égen — földön. Luther. — Ezt akarom jóvátenni, tisztelendő úr — mondja András nagy határozottsággal — mindent visszaadok. Egész vagyonomat az egyházközségre iratom. Csak így tudok nyugodtan meghalni. Ezt akarom. S akkor a tisztelendő úr is nyugodt lehet. A gyülekezetei semmi kár nem éri. Én elszenvedtem büntetésemet s hordom síromig boldogtalanságomat. S várom üdvösségemet. Az Isten megbocsát. Csak a nép elé ne jusson a bűnöm, erre az egyre kérem lelkiatyámat. S így történt. András vagyonát a gyülekezetre íratta s a lelkész szívébe zárta a nagy titkot. A nép valahogy természetesnek vette András elhatározását s örömmel fogadta. Kinek is hagyományozza a nagy vagyont. Se gyereke, se rokona. Csak Bodó Péter csóválgatta érthetetlenül a fejét, de megbékült azért ő is Andrással... A hosszú téli estéken ugyan még sugdolództak a dologról, de már nem rosszindulatból, inkább csak szórakozást jelentett már. András egészen csöndes ember lett. A bibliát forgatta s a templom volt második otthona. Sírkövére ezt íratta: Isten nélkül átok a tudás és bűn az élet. Sokszor meg-megálltak a falubeliek, az utódok a sírkő előtt s elgondolkodtak a felíráson, hogy megfejtsék, de nem sikerült. A titkot a lelkész magával vitte a sírba. (Vége.) Az újvidéki evangélikus templom. tiszteletek. Az 1918-as fordulat után a jugoszláviai evangélikusság két részre szakadt. Megalakult a jugoszláviai német és szlovák országos egyház. Mind a kettőnek külön püspöke volt. Ennek következménye lett, hogy az újvidéki evangélikus egyházközség is két részre szakadt. Külön szlovák és külön német gyülekezet alakult. A magyarnyelvű hívek a német gyülekezetben helyezkedtek el. Számukat kb. 150-re becsülték. Évenként négyszer tartott az itteni német lelkész részükre magyar istentiszteletet. A hitoktatás azonban kizárólag német nyelven történt, úgy, hogy a visszacsatolás után egyetlen egy magyar fiú és leány sem tudta a Kiskátét magyarul. Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz sorsuk volt azoknak a magyar fiúknak és lányoknak, akik amellett, hogy szerb iskolába jártak, mert magyar iskola nem volt, a hittant egy másik idegen nyelven, németül kellett tanulniok. A visszacsatolás után nagyon sok evangélikus hivatalnokot, tanítót és tanárt neveztek ki az anyaországból Újvidékre. A magyar evangélikusok száma örvendetesen szaporodni kezdett. Mindig új és új arcok jelentek meg a magyar istentiszteleten, amely ebben az időben már minden vasárnap volt. Amikor a bácskai német evangélikusok kijelentették, hogy nem hajlandók csatlakozni a magyarhoni evangélikus egyházhoz, az itteni megszaporodott magyar hívekben felébredt az a vágy, hogy önálló magyar evangélikus egyházközséget alapítanak. Közben a bányakerületi püspök úr helyettes lelkészt küldött ki és megbízta őt a szervezés munkájával. A szervezés munkájának eredményeképpen ez év március 1-én a magyar hívek nagy lelkesedése közben megalakult az önálló magyar evangélikus gyülekezet kb. 400 taggal. A közgyűlés megválasztotta az új tisztikart és a presbitériumot. Felügyelővé egyhangú lelkesedéssel Szűcs Ferenc bankigazgatót, másodfelügyelővé Böröczki Vilmos gyakorlóiskolai tanítót, gondnokká pedig Hoffmann Ferenc ny. tanítót választották meg. A közgyűlést Ruttkay-Miklián Gyula püspöki titkár vezette. Valami csodálatos meghatódottság vett erőt a jelenlevőkön. Az ország minden részéből összesereglett evangélikusság testvéri egybeforrása volt ez az ünnepélyes alkalom. Egy pillanatig talán arra gondolt mindenki, hogyan is kerültem én ide... Csodálatos Istennek az útja. De minden kérdésre megadta a választ Túrmezej Erzsébet verse: „Találkozás a vártán“, amelyet talán még soha úgy nem érzett át senki, mint az a maroknyi magyar evangélikusság, amely ebben a versben találta meg küldetését, hivatását. Egyházunk Ura végvári katonáknak állított erre a helyre bennünket, ebbe a nemzetiségi városba, ahol még minden nemzetiség ellenséget lát a másikban. Itt kell képviselnünk a békesség evangéliumát, itt kell kitartanunk minden nehézség ellenére, mert ez a mi Urunk akarata. Mi nem azért szervezkedtünk külön, mert nem tudunk együttélni más nemzetiségűekkel. Mi hiszünk a különböző nyelven beszélő evangélikusok közösségében, mert mi semmi mást nem akarunk, csak a megfeszített Krisztust prédikálni mindenkinek a maga nyelvén. Nincsenek hátsó gondolataink és mellékcéljaink. Ha most még nincs meg a bizalom, majd cselekedeteinkkel fogjuk bizonyítani, hogy mi csak azt akarjuk, hogy Ő növekedjen, mi pedig alászáll- junk. De azt is tudjuk, hogy ezt a nehéz feladatot csak a győzedelmes Krisztussal tudjuk megoldani: A nagy Vigyázó egy örök nevében állunk a vártán, megállunk az éjben, és fel-felhangzik szánkon a kiáltás, míg el nem érkezik az őrségváltás. (Túrmezei Erzsébet: Találkozás a vártán.) Endreffy Zoltán. Konfirmációi afánáéknaK legalkalmasabb az „Isten előtt" című kis imádságos könyv. Olcsó, mégis egész életre szóló útravaló. Ára 1 pengő és a portó. Megrendelhető kiadóhivatalunknál.
